Join the new world

Hogyan érkeztél az erepre és milyen volt az eleje? A játék mely területét tartottad érdekesnek?

Index generációs vagyok, olvastam a cikket, regeltem, körülnéztem. Először nem értettem, azt gondoltam, hogy buta kis tamagocsi. Emellett jó gyakorlás volt: akkoriban tanultam egy új programozási nyelvet és írtam pár egyszerű programot az erep adatbázis analizálására. Aztán ezekkel célba vettem a money marketet es elkezdtem pénzt csinálni. Ez érdekelt először, semmi más.
Aztán valaki irt egy levelet, hogy menjek el hozza Brazíliába dolgozni ...
Ez jóval a kezdés után történt, addig semmit nem kommunikáltam.
Aztán olvastam Quicksilver toborzóját a Láthatatlan Légióba, utána minden megváltozott, onnantól volt valódi játékélményem.
Ezt a játékot az teszi érdekessé, hogy nagyon egyszerűek a szabályok, viszont tág teret adnak a szocioszimulátor aspektusnak. Én nem voltam nagy, vagy befolyásos játékos sosem, de figyelni a játékostársak viselkedését mikro- és makroszinten nagyon érdekes volt.


Miről szól ez a Láthatatlan Légió? Ez egy katonai század?

Hadd kezdjem azzal, hogy elismerjem Quicksilver elévülhetetlen érdemét két dologban: hogy létrehozta, és hogy létrehozás után szinte azonnal magunkra hagyott minket. Ez a történet tulajdonképpen lehetne a definíciónk. Adott volt körülbelül 50 ember, akik összegyűltek és a titokzatoskodáson túl senki nem tudta, hogy mit is akarunk csinálni. Tehát fel kellett találni magunkat. Ezen a ponton páran lemorzsolódtak, az irányító hajlamúbbak kezükbe vettek a kezdeményezést és elkezdtünk felépíteni "valamit".
Itt most hosszasan részletezhetnék és sztorizhatnék, de nem teszem. Szerintem ha felteszed ezt a kérdést a legionáriusoknak, a válaszok túlnyomó többsége valami olyasmi lenne, hogy "egy baráti társaság".
Katonai század annyiban, hogy van parancsnok, szakaszok, napiparancs. Emellett vannak cégek, légión belüli juttatások, kereskedelem, hasonlók. De leginkább van egy csetroom ahol sokat beszélgetünk.


A Láthatatlan Légió együtt is harcolt? Volt valami közös erepes tevékenysége?

Az erepen a légió a dolgok többséget együtt, közösen csinálta. Tehát a saját cégeinkben dolgozunk, együtt szavazunk, együtt harcolunk. Szavazásban elég jók voltunk, különösen a TO hőskorában: el tudtunk dönteni fontos szavazásokat, és erre voltak is példák. Noha ütöttünk sok harcban együtt, egy index-generációs csapat közös ütése nem látványos damage szempontjából.


Mit értél el a katonai pályafutásod során?

Ma már az indexesek többsége Field Marshall, én is az vagyok, ez nem nagy kunszt, ma már csak a strength számít. Mikor először indultam az országgyűlési választásokon, akkor még tudtam azzal kampányolni, hogy látványosan magas volt a rangom a koromhoz képest. Az ország leggyengébb tábornoka szerettem volna lenni, de megelőztek.


Hogyan lett belőled Szolidaritás Párt tag? Mit értél el ott?

Ez jó kérdés, nem is olyan könnyű válaszolni. Lássuk: akkoriban volt az erep a maga napi 7 klikkjével, volt a légió a beszélgetésekkel, vitáinkkal, az ügyes bajos dolgainkkal, meg volt az #erep, ahol a nagyközönség diskurált eMagyarország dolgairól. A légió túl messze volt a valódi döntésektől és az elit játékosoktól, az #erep túl híg volt a közönséget tekintve, úgyhogy kerestem egy olyan társaságot, ahol lehet érdekes, konstruktív vitákat látni, azokban részt venni. Játszani akartam a játékot, a szocioszimulátort.
Körülnéztem és a MaGoP (aminek ugye szp-s gyökerei vannak) tűnt a legszimpatikusabbnak, csatlakoztam is, de hamarosan átcuccoltam a #szp-be, mert ott több élet volt, meg igazi(bb) küzdelem a hatalomért. Kétszer voltam képviselő, azt nagyon-nagyon sajnálom, hogy mindkét ciklus úgy sikerült, hogy elfoglaltságaim miatt nem tudtam terveimnek megfelelő részt vállalni a kongresszusi munkában.


A Szolidaritásban kikkel ápoltál nagyon jó kapcsolatot?

Ez ugye függ attól, hogy mit nevezel "jó" kapcsolatnak. Én lényegében mindig ott vagyok a pártszobában, és néha beleszólok a vitákba. Aktív koromban elég sokat segítettem Hubának, viszonylag sokat vitáztam drith-szel, alkalom adtán Mikrobival, szerencsés esetben Russellel, Baloggie-val. Kapcsolatot nem "ápoltam" senkivel, nekem nem a párt volt a fő közösségem, meg nem mindenkinek tetszett, hogy az én részvételem az "okoskodásra" szorítkozik, rendes munkára nem sikerült befogni.


Leginkább a landos skilled lett magas, de a manus és a construction-os skilledet is szépen fejlesztetted. Hogyan változott a munkahelyed a játék során?

Teljesen véletlenül lettem landos, a legfelső sorban volt az álláslistán a szocmin búzatáblája, ott kezdtem kaszálni. Aztán már épp gondoltam, hogy uncsi és körülnézek, mikor elhívtak egy brazíliai magyar vasbányába. Akkoriban már volt pénzem, úgyhogy mindennap kimenőre mentem harcolni külföldre, nem kis fejfájást okozva a cégben. Aztán amikor beindult a légió, akkor én vettem egy indonéz vasbányát és oda kellett a landos legionista, úgyhogy a saját cégemben dolgoztam sokáig. Viszont mivel nem munkabérből éltem, azt gondoltam, hogy elegánsabb, ha ePolihisztor leszek, mintha nagyon nagyon ügyes landos, úgyhogy szórakozásból a másik két skillemet is ápolgattam.


Melyek voltak a legemlékezetesebb események az erepen számodra?

Mondjuk nekem az egyik legemlékezetesebb privát esemény talán az volt, amikor 200 goldot vettem körülbelül 1.2 ESP-ert egy hibásan kirakott money market offeren 🙂.
Komolyra fordítva a szót.
Az első "nagy" dolog, amire emlékszem és amiben már részt vettem, Románia tervezett TO-zása volt (itthon Morreau volt az egységes jelölt). Szerintem sokan nem tudják, hogy egyáltalán nem tűnt reménytelennek, roppant izgalmas volt
Aztán nagyon emlékezetes volt, amikor Andra Pradesh-nél sikerült megállítani a románokat, persze a Podolia-WSR-FER éjszakája, és a kanadai hadjárat a katonai fronton emlékezetes volt még nagyon.
az Ural visszaadása, "A Burgenland", meg nagyon tisztán emlékszem egy-két bugos problémára, például amikor nem nyílt meg a lengyel háború, ezekről a bugokról mindig azt gondoltuk, hogy a világvégét jelentik, aztán pár nappal később visszatekintve sokszor jelentéktelennek tűntek.
Nekem nagyon emlékezetes jó pár cikk (mondhatom cikkíró) a magyar sajtóban. Zoli elemzései, elsősorban a szatirikusak, Tankred szenzációs tömörsége, Quicksilver egy-két balladája, meg ahogy Fehérló pontosan rátalál arra, hogy mit és hogyan is kell mondani. Amúgy tegnap egy szenzációs újságra találtam rá, outisz írásaitól elakadt a lélegzetem. Az erep sajtója az, ami esetleg képes maradandó morzsákat alkotni.


Van-e valami kiemelkedő mibbit csetes élményed?

Több is, az erep azért nekem elsősorban a mibbitet jelentette . Ahogy ezt kérdezted, az első, ami eszembe jut épp nem szalonképes, és stadler_city nyilván megölne, mindenesetre megvan a log, nem is tervezem törölni 🙂
Amire a legbüszkébb vagyok az itteni pályafutásom alatt, az a pár alkalom, amikor távozni készülőket rábeszéltem az erepen maradásra. Ezek a "visszapofozások" egy idő után legendává váltak a légió szobájában, a farkasehessel való négyszemköztit egy öngyilkosjelölt sem úszta meg, ezek mind nagyon csúnyán néznek most éppen rám.
Rengeteg felejthetetlen (pozitív) mibbit élményem van, ezért a kiemelkedő mibbit élményeim sajnos inkább negatívok.
Az például megdöbbentett, amikor egy amúgy nagyon érdekes vita közepén, melybe igencsak belemelegedtünk már, egyszer csak kiderült, hogy a vitapartnerem nem hisz nekem mármint egy ténykérdésben, mondtam valamit, hogy az így és így történt, és én gondoltam, hogy ennek tudatában vitázunk, oszt kiderült, hogy nem. Ez számomra érthetetlen: nickek vagyunk egy online csetroomban, a vita önmagában is elég érdekes ... keresve sem találhatnék okot arra, hogy miért hazudnánk egymásnak. Ugye nem propagandáról, vagy korteskedésről, vagy politikai csatározásról beszelek. Szóval ez számomra egy nagy csalódás volt. A másik negatív és visszatérő élményem pedig a tolerancia hiánya, és bizonyos, számomra nem elfogadható elvek virtusból a porondon tartása, amire a búcsúlevelemben is utaltam.


Milyen érzés hogy kétszer is bejutottál a kongresszusi választáson? Nehéz volt kivívni a bejutást? Voltak erős ellenfeleid?

Azt gondolom, hogy a kongresszusba azért sikerült bejutnom, mert a programom meggyőzte azon régiók lakosait, ahol indultam, hogy mindenképpen én fogom az ő érdekeiket legjobban képviselni. A kampányom is jól sikerült, sikerült a választóimat megszólítanom. Érdekes véletlen, hogy a szavazás napján az adott régióban rendre legionáriusokba botlottam, nyilván akkoriban utazgattak ők is. Mondjuk ennek nyilván nem volt köze a végeredményhez. 😉.

Amúgy szerintem a kongresszus egy bugos dolog az erepen. Nagyon fontos lenne szerintem, hogy létezzen egy kicsit komolyabban. Szerintem ehhez annyit kéne tenni, hogy az erepen belül formálisan lehessen kiírni szavazást bármilyen kérdésben, tehát nemcsak az adottakban (adok, hadüzenet, etc).
Ez szerintem roppant könnyen megtehető lenne, és helyrebillenthetne a kongresszus szerepet.


Van olyan dolog amit sajnálsz hogy kihagytál?

Elmondom még, hogy mi az, amit sajnálok hogy kihagytam mint lehetőséget.
Bar az erepen mikroszinten nagyon sokat dolgoztam, hivatal munkájában nem vettem részt (így is túl sok időt töltöttem az eReppel). Nem mertem elkötelezni magam, és ezt egy kicsi sajnálom, mert nagy kedvem lett volna diplomáciával foglalkozni. A külpolitika nagyrészt a színfalak mögött zajlik, de a hiányosságok sokszor átütöttek, a hibák következményei láthatóvá váltak. Érdekes színfolt volt számomra, hogy IRL irodatársam orosz főhivatalnok, sokáig eOrosz PEACE összekötő volt, de ezt sajnos nem volt alkalmam kamatoztatni.
Van egy pár dolog, amiről van véleményem, és kikívánkozik, ezek konkrét kérdések. Mondjuk például, mit gondolok Nagy-Magyarországról, meg jó pár ehhez hasonló. De ahogy ezen gondolkozom, rájöttem, hogy ez nagyarcúság: miért kérdezné bárki is farkasehes véleményét. Szóval, arra jövök itt rá, hogy bármennyire is fontos vagyok magamnak (és úgy gondolom, hogy egy kis közösségnek), az én véleményem csak egy lenne a tízezer magyar közül. Úgyhogy szomorúan hajtom le itt a fejem, és ezeket most mar magammal viszem.


Van-e olyan dolog ami ha az erepublikban megvalósulna, ismét visszahozna a játékba?

Számomra az erepublik játék véget ért, én már nem jövök vissza. Ez egy szép, kerek történet volt, köszönettel tartozom sokaknak érte, de én most továbblépek. Popper Péter szerint az öngyilkos ne végrendelkezzen, mert szánalmassá válik, ezért nincs utolsó kívánságom. De elárulom a titkot, hogy mivel lehetett volna a játékban tartani. 🙂
Sok fórumon kifejtettem, hogy a Román-Magyar viszony normalizálását szeretném látni és több érvet is felhoztam (játékelméleti, illetve pszichológiai) amellett, hogy egy Román-Magyar barátság, pláne szövetség nagyon nagy tett lenne.
A legnagyobb kihívás az lenne, hogy ennek egyáltalán esélyt adhassunk, és azért valljuk be, ehhez cseppet sem közelítünk, sőt. A többség ellenvéleményét messzemenőleg tiszteletben tartom, bar vitára mindig készen állok, illetve álltam. De ha mondjuk valaki azt mondta volna nekem a múlt heten, hogy Farkasehes, meggyőztél minket, most aztán gyere, segíts nekünk a megvalósításban, akkor semmiképpen nem lett volna lehetőségem lelepni.
De hogy ne képzeljen az olvasó őrültnek.
Én 100% tisztában vagyok azzal, hogy ennek nincs ma realitása, így az életben maradásomnak sem.


A fejetlen csirke nem fog hiányozni?

Én informatikus vagyok, a bugok, szerverleállások hozzátartoznak az életemhez, úgyhogy amikor a fejetlen csirke miatt ment az adminok szapulása, én általában őket sajnáltam. Nem hiszem, hogy hiányozni fog, amúgy is nekem elsősorban Tankred avatárja jut róla az eszembe 🙂
Nagyon szépen köszönöm az interjút, remek munkát végzel és további sok sikert!


Az interjút készítette Bosko Balaban