PEACE

Day 387, 03:09 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Béke

Béke. Szép szó, én szeretem. Szeretem a hangzását, az, amit jelent, szeretem a békedalokat, a lehetőségeit, amelyek talán nem annyira látványosak, mint a harc történései, de hogy az emberiséget előrébb viszik, az biztos. Nem szeretem a békegalambokat, mert azok mindent összeszarnak, de ez nem tartozik ide. Szeretek építeni, alkotni, termelni, és ezekhez a lehetőséget a béke adja; a háború rombol, pusztít s háborúban hallgatnak a múzsák is. Már akié, mondjuk, az enyém akkor se kussol. Bocsánat. Szóval a béke nekem a lehetőségek, míg a háború a szükségszerűségek, és én a magam részéről tudom, hogy melyiket választanám – ha rajtam múlna.

Peace. Szép szó, ezt is szeretem. People of Earth Associated under Common Excellence, azaz a Föld Lakosainak Szövetsége egy Közös Érdek alatt. Bár magyarul ez nem egy kimondható rövidítés, úgyhogy jobb is az angolnál maradni – mindenki ismeri a peace szót. Nagyon szép és találó szó egy szövetségnek, amelyik valóban a békére törekszik, amelyik a tagjai közötti harmóniára helyezi a hangsúly, és amelyik legfőképpen él és élni hagy. Mert ez a béke lényege nekem; hogy én így akarok élni, és így is teszem, de nem bánom, ha te máshogyan gondolod. Amíg meg nem támadsz persze, hiszen ahhoz már nekem is lesz közöm.

PEACE. Valahogy a szavak csupa nagybetűvel elveszítenek valamit. Valami megfoghatatlant, talán őszinteséget, talán a lényegüket, nem tudom, de ez a szó már nem olyan szép. Elvesztette az ártatlanságát, ahogyan az is, amit jelképez. Kiüresedett, a béke tűnt el belőle tán, a szövetség, a közös érdek… nem is az a baj, hogy gyenge, az még nem predesztinálta volna semmire. De megfertőződött, beleültek azok, akiknek a játék nem játék, hanem a balhé terepe, akik kihasználnak mindent és mindenkit, akik elrontják az őszinte örömet és elveszik az élvezetet, akik elfoglalnak és kifosztanak országokat, majd továbbállnak és új életet kezdve kezdik elölről ugyanazt. A PEACE ezzel elvesztette azt, amitől még peace volt, azaz a békét, hiszen békétlenséget, elégedetlenséget, jogos indulatokat kavart. Elkerülhetetlen a végzete. Ami megromlik, azt kidobják. Amint a kajánál, úgy van ez az ideológiáknál is.


Peace. It is a nice word, I like it very much. I like its sound, I love what it means, I like the peace-songs, and I like its possibilities, which might not be as spectacular as the events of war, but which develop humankind much more. I do not like the peace pigeons, because the shit everywhere, but it is not connected to the matter at hand. I like to build, to create and to produce and it is only possible in peace – war can only destroy, and in war the muses are silent too. At least others’, for mine never shuts its mouth. Sorry. So, for me peace is its possibilities, while war is its necessities; and I well know which one I choose – when it depends on me.

Peace. It is a nice word, I like it. People of Earth Associated under Common Excellence, which in Hungarian is not a beautiful abbreviation either, but it is beside the point; even Hungarians know the word peace. It is a fitting word for an alliance, which in its charter puts the emphasis on peace and harmony amongst its members, and which above all lives and lets others live too. Because it is peace’s main point to me; I live however I wish to, and I let you live however you wish to – until you choose to attack, because it hurts my interests.

PEACE. Somehow the words with capital letters loose something. Something indescribable, maybe their meanings, I do not know, but this word is not beautiful any more. It too lost its innocence, its honesty, and it emptied of peace itself or maybe the common goal, that excellence, it still advertises… it is not a problem that it weakened, it has never predestined it to anything. But it was tainted, diseased by those, for whom the game is not a game, but a place of mischief, who exploit everyone and everything, who take away game’s honest happiness and enjoyment, who take over and plunder whole countries, leaving them in disarray and poverty, and who always start again in new names and new lives… doing the same all over again. With them, PEACE lost its virginity, it lost its name, for it wasn’t peaceful any more. It sowed discontent, disturbed the peace, and it fanned quarrels and agitated conflicts. Its end is unavoidable. What is gone bad, is thrown away. As in food, it is in ideas.