Nagyapám emlékére 1943 01.12.
Day 1,880, 08:37
•
by
Tremor lor
Már két napja csak a serkentő tabletták tartják éberen. A röpke pár perces szünetekben, mikor nem hallatszik az ágyúk folyamatos dübörgése, a pergőtűz kopogása, vagy a katyusák rakétáinak sivítása, haza gondol a mínusz 40 fokos hidegben a fagyott hóba vésett lövészárokból. Már tudja, felesége és 2 éves kislánya hiába várják haza, ő nem mehet. Itt kell maradnia neki is a fagyott vértől vöröslő világban, a szétszakított bajtársak halál torzította társaságában
Robbanás rázza meg alatta a talajt sraphnellek süvítenek minden felé a késként vágó jégszilánkokkal együtt. Nem néz semerre, csak az ösztönök éberek, azok lapítják testét a földhöz. Felhangzik a már megszokott fájdalmas kiáltás és tudja mennie kell, szükség van rá! Mozdul a csont a hús, mert kínok közt szólítják „segíts testvér”! Megy, ugrik, lapul, gödörtől gödörig küzdi magát előre. Nem hallja a kelepelő géppuskákat, nem látja a körülötte gejzírként felszökő hócsúcsokat, bajban van egy társa, ez az ami hajtja előre.
Kidőlt fagyott fatörzs mögött találja a kérőt és rettegést, könyörgést lát egyszerre szemében. Csak egy szót ismételget folyamatosan, Istenem, Istenem, Istenem! Jobb felső karján csúnya sraphnel szakította sebből ömlik az élet vize. Két kézzel szorítja jobb karját és lassan elcsendesedik míg beköti elszorítja a sebet. A sokk miatt nem tud tájékozódni, hátra kell vinnie a kötözőhelyre. Magától sohasem jut el odáig. Menni kell újra és újra. Járni kell a poklok útját, ezt parancsolja a tisztesség.
Az alacsony domb mögötti kötözőhely földbe ásott bejáratáig hosszú az út a sebesülttel. Mint űzött vad melyre vadásznak úgy érkezezik meg céljához másodmagával. Észre sem veszi az újabb lyukakat szakadásokat szétfoszló egyenruháján. Egy dolog számít csak, megérkezett! Sikerült egy újabb bajtársát megmentenie és köpni a halál röhögő képébe egy nagyot. A domb takarásában végre felállhat és kiegyenesítheti görnyedt gerincét. Ölébe veszi a tűnő életet úgy botorkál a levágott testrészek kupacai a megfagyottak őrző tekintete előtt.
A bejárat előtt tűz ég, többen is melegednek mellette. Ő is megáll majd visszafelé és bámulja majd a lángokat elgémberedett tagjait melegítve, de csak ha átadja terhét. Az ajtó elé lép, amikor szétrobban körülötte a világ és foszló tudatával még felfogja, itt a vége, megpihenhet már ő is. Egy dolog fut még rajta keresztül, látja feleségét és lányát sírja mellett amint örök nyugalomra helyezik maradványait az anyaföldben.
Tarka Jánost sohasem temették el, eltűntnek nyilvánították. A 12. honvéd gyalogezredben szolgált szanitécként. Ez volt a legnagyobb veszteségeket elszenvedett alakulat a 2. Magyar Hadseregben. Egy szemtanú szerint a frontvonali kötözőhely telitalálatot kapott és onnantól senki sem látta többé. Felesége 92 éves koráig várta haza, hitt benne, hogy egyszer hazatér. Ők voltak az én nagyszüleim! Béke poraikra.
Comments
What is this?
You are reading an article written by a citizen of eRepublik, an immersive multiplayer strategy game based on real life countries. Create your own character and help your country achieve its glory while establishing yourself as a war hero, renowned publisher or finance guru.
Facebook
Twitter
Béke poraikra. o>
Köszönöm a történetet.
Megható történet.
o7 Tisztelet hősi halottainknak! o7
votat
o7
Szép cikk, vote!
Részvétem és teljes tiszteletem Tremor Lor. o7
Nagyon ritka itt e-világban, hogy valaki ilyen családi történetet elmeséljen.
Tisztelet minden II. világháborús áldozatnak. o7
Az én dédnagyapám is a donnál esett el.
tisztelet minden hősnek!
Őszinte tiszteletem
Nyugodjanak békében!
Hősök voltak ők mindannyian, itthon és a frontokon is.
Tisztelet a hősöknek!
Mind mindkét oldalon nyugodjanak békében.
Tisztelet a hősöknek, akik a legtöbbet áldozták a Haza oltárán.
Én nagyapám sebesülten fogságba esett,1948-ban jött haza.
o7 Igaz hősök
Adatokkal, tényekkel és egy hadifogoly visszaemlékezésével:
Dicsőség a hősöknek!
http://www.erepublik.com/en/article/dics-s-eacute-g-a-h-s-ouml-knek--2192753/1/20
Megríkattál...
Nyugodjanak békében.
Tisztelet a hősöknek
o7
v+s o7
könny csordult a szemembe!
o7 Tisztelet a hősöknek!
Tisztelet a hősöknek! o>
Köszönjük, hogy leírtad!
Tisztelgünk Nagyapád emléke előtt.
riszpekt
Tisztelet és dicsőség a hazáért harcolóknak!
Dicsőség asz Ősöknek o7
Dicsőség a Hősöknek o7
o7
szép volt, hasonló a mi tragédiánk is, mai napig nem találtuk meg nagybátyámat, eltűnt a Don kanyarban, senki nem tud semmit róla.
o7
Tisztelet a Hősöknek!
Apai nagyapám testvére tűnt el a Don-kanyarban, Nagyon kellenek a sztorik ahhoz, hogy azok, akiknek a dédapját érintette a második világháború, hasonló történetekből némi infót kapjanak róla, hiszen a "mesélgetés" nekik nem adatott meg.
Tisztelet A Hősöknek!
Köszönjük az írást.
Őszinte tiszteletem!
Tisztelet a Hősöknek!
Részvétem és tiszteletem, egy hős volt!
o7
Tisztelet a hősöknek
Tisztelet
Tisztelet hősi halottainknak! o7
Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a történetet. Sajnos mindig vannak értelmetlen csatározások, ahol az igazi vesztesek nem a politikusok, akik a papirok mögé bújnak, hanem azok, akiknek egy világ omlott darabokra a nyomorult döntésektől.
Őszinte tisztelettel.
o7
Tisztelet a Hősöknek!
Sohasem feledjük Őket!
o7
o7
Béke poraikra!
Köszönöm a cikket. Eszembe jutott az a rengeteg történet, melyet Nagyapám - aki visszajött hála Istennek - mesélt ezekről az időkről, nem csak nekem, testvéremnek, nagyobbik fiamnak. Sokat lehetett belőle tanulni emberségről, becsületről.
Tiszteletem Nagyapád és a többi Hős emléke előtt.
o7
Isten nyugosztalja békében hőseinket!
http://www.youtube.com/watch?v=h3NARoy-euc
o7
o7
Béke poraikra!
Dédnagyapám hazatért a Don-kanyarból, elmondhatatlan állapotban. Folyamatosan figyelni kellett, nehogy "megölje" magát az étellel mert a pár levél, bogyó, fű amit el tudtak fogyasztani összehuzta a gyomrát. Egy katonatársa halálra ette magát. Egyszer ellopott a konyhából néhány fánkot, ugy kellett dédnagyanyámnak elkobozni tőle. Halványan emlékszem még rá, immár 25 éve halott. Repül az idő.
Részvétem.