Nagy Magyarország vs. Nagy-Magyarország ?

Day 833, 11:04 • Published in Hungary Hungary • by Ipath
http://img52.imageshack.us/img52/9964/56710605.png">http://img15.imageshack.us/img15/3514/34683711.png" width="50%">

Kedves eMagyar polgárok,

A szerző engedélyével újra közlök egy 7 hónapos cikket, aminek ismét nagy aktualitása van. Sajnos...

Az eország közvéleményét napok óta megosztó témával, Burgenland átadásával és az ezzel kapcsolatos eNagymagyarország-víziókkal foglalkozom ebben a cikkben, RL történelmi szemüvegen át.

Semmi gondom azzal, ha valakit a való életbeli ideológiái vezérelnek az eRepublikon; természetellenes is lenne talán ilyesmit elvárni. Még csak ahhoz sem venném a bátorságot, hogy ezen ideológiák megalapozottságáról ítéletet mondjak. Két dologban azonban határozott vagyok (és az elsőre a MATASZ parancsnokhelyetteseként különösen érzékeny): 1. Hivatásos katonaként senki sem helyezkedhet szembe, vagy nem buzdíthat másokat nyíltan arra, hogy szembehelyezkedjenek az emagyar kormány katonai döntéseivel. 2. Akik saját RL-vágyaikat, eszméiket a játékbeli realitások figyelembe vétele nélkül, sőt azokkal szöges ellentétben akarják kiélni, azok valójában nem Nagy (érts😛 erős) Magyarországot szeretnének. Csak egy szimbólumot. Amikkel viszont tele már a padlás.

Én Nagy Magyarországot szeretnék! Ezt számtalan módon lehet elérni: Stabil gazdasággal. Magas wellnesszel. Diplomáciával. Katonai erővel. Jó szövetségesekkel. Szervezettséggel és összefogással.
E célok elérése mellett számomra mellékes, hogy a térképen mely és milyen alakú területek virítanak világoszölden, mert hiszem, hogy nem ez az ország nagyságának fokmérője. Távlati célként persze lehet jópofa, de ha a pillanatnyi realitások nem teszik lehetővé – mint ahogy azt már számos katonai hozzáértő levezette számos cikkben –, és ezért választanunk kellene az ehaza megmaradása és egy RL szimbólum értelmetlen hajszolása között, akkor én az előbbit választom.

Trianon a magyar történelem egyik legfájóbb pontja. Azokkal is egyetértek, akik történelmi igazságtalanságnak nevezik. De ki állította, hogy a történelem igazságos? Sosem volt az. A történelemkönyveket a győztesek írják, szokták mondani, mi pedig nem voltunk győztesek Trianon előtt. Most a győztesek közé tartozhatunk az eRepublikon, és paradox módon ehhez épp az szükséges, hogy le tudjunk számolni a valós történelmi veszteségeink démonaival.

Magyarország történelmi nagysága nem abban rejlik, hogy veretlen. Abban rejlik, hogy bár számtalanszor megvertek minket, mi mégis itt vagyunk!
Vegyük például az amerikaiakat; ők is bőven nyakon vannak öntve csillagos-sávos patrióta szósszal. Könnyű nekik! Egy fiatal, alig kétszázötven éves államról beszélünk, amely a függetlenségi háborúk és az amerikai polgárháború óta, közel százötven éve nem viselt háborút a saját területén. Mi az 1699-es karlócai békében voltunk utoljára annak a közmondásosan emlegetett férfiszervnek a jobbik oldalán, azóta elbuktunk mindent, amiben csak részt vettünk: két világháborút, három forradalmat és/vagy szabadságharcot, plusz az aprót. És mégis itt vagyunk! Ez a nagyság, nem pedig örökölni egy kontinenst.

Abban sem vagyok biztos, hogy azok, akik egy fárasztó nap után – amelyet amúgy jó eséllyel egy globális világcég valamelyik helyi vazallusánál robotoltak le – Nagy-Magyarország formájú kispárnára hajtják álomra fejüket, egyáltalán tudatában vannak a Trianon előtti ország etnikai viszonyaival. Vagy azzal, hogy mennyit is köszönhetünk valójában ennek a szerencsés földrajzi elhelyezkedésnek, annak, hogy a Kárpát-medence évszázadokon át népek közötti olvasztótégely volt, és ma is az.
Ezek az emberek is büszkén emlegetik Nobel-díjasainkat, feltalálóinkat, kiváló sportolóinkat – és közben elfelejtik, hogy ezt épp annak köszönhetjük, hogy ez az ország, ez a régió nemcsak magyaroké, hanem sváboké, szlávoké, törököké, székelyeké, románoké, cigányoké, horvátoké, szerbeké, tótoké is.
Azok, akik fajvédő, idegenellenes Magyarországban gondolkodnak, nem gondolják végig, mi segítette hozzá Magyarországot ahhoz a genetikai kiválósághoz, amelyre most oly sokszor lehetünk jogosan büszkék.

Trianon az egyik legfájóbb pontunk, igen. De 90 évvel ezelőtt történt. És senki nem teheti már jóvá, sem itt, sem a való életben. A világ azóta megváltozott, egy nemzetközi katonai szövetség, a NATO tagjai vagyunk, akárcsak szomszédaink zöme. Amit a vesztes világháború miatt ránk mértek, már örökre elveszett, területi revízió itt már nem lesz. Pontosabban de, lesz, van: az egységes Európa hozta el. Mennyivel bonyolultabb most mondjuk Székelyudvarhelyről Szegedre házasodni vagy munkát vállalni, mint 1920 előtt volt? Ha még a pénzünk is egyforma lesz, mi különbség marad?

Aki nem akar a jövőbe – amely ma kezdődik – úgy érkezni, hogy közben folyamatosan a múltba réved, és ezzel óhatatlanul elveszíti a kapcsolatot még a jelennel is, az jobban teszi, ha felrázza magát ebből az álomból.
Kedves múltba révedő honfitársaim! Válasszatok magatoknak konstruktívabb, előremutatóbb szimbólumot a nemzeti önazonosság fenntartására Trianonnál. Nem mondom, hogy Erős Pista, a mákos guba vagy a sárga villamos legyen az, de biztos vagyok benne, hogy a magyarság megfogalmazásának számos dicsőbb módja van, mint a kilencvenéves keserűség és az efölötti meddő, eredménnyel nem kecsegtető rágódás.

Zárszóként még egy gondolat a játékkal kapcsolatban. A sok, e témával foglalkozó cikk alatt számos olyan kommentet olvastam, amely burkoltabban vagy direkten azt üzente, hogy ha záros határidőn belül nem támadjuk meg eRomániát, akkor szerzőik abbahagyják a játékot.
Remélem, hogy ezen hozzászólók nagyobbik része még nem olvasta azokat a cikkeket, amelyek katonai szempontból, MPP-k, sebzések és blokkolások nyelvén magyarázták el egy mostani romániai hadjárat rövid és hosszú távú következményeit. De tartok tőle, hogy vannak, akiket egyszerűen hidegen hagynak a tények, ők néha még be is vallják, hogy azért regisztráltak a játékba, hogy Romániát pusztulni lássák, és ha ezt nem kapják meg, lelépnek.

Én azt mondom, ha őket a jelenlegi helyzet untatja, ha nem képesek eMagyarország felemelkedéséért úgy küzdeni, hogy közben figyelembe veszik a realitásokat, vagy ha csak szimplán a saját lázálmaik kiélése nagyobb prioritású, mint az ország érdeke, akkor menjenek csak békével.
Csak ne essenek abba a tévedésbe, hogy eközben hazafinak gondolják magukat.

capt.T1GER


Eredeti itt

http://img442.imageshack.us/img442/8374/11609400.png">http://img714.imageshack.us/img714/7243/46088185.png" width="50%">

Tisztelettel:
Ipath