The Swiss Traveller

Uncsi pályázatcikk.

Elnök vagyok. Először.
Mit is tettem?
Volt egy kongresszusi választás. Kudarc.
Volt egy paktum rá. Kudarc.
Van egy elnöki választás. Majd kiderül.
Háttérben: 2 cikk, párezer pm, éles jelöltek behelyezése, táblatartók szerzése, tárgyalás pár másik pártelnökkel, meghallgatni pár elnökjelöltet, és közben hallgatni a szobában a köszönőbotot, ami a mostanában érkező látogatókat idegesíti, de nagyon... mindezt elsőbálozóként.
Persze magamnak sikerült a legjobb régiót megtalálni....

Elnök vagyok. Másodszor.
Mit is tettem?
Eddig semmit. Leírtam pár tényt, szankcionáltam pár olyan lényegtelen eseményt, aminek semmi hatása sincs, sőt inkább ironizálnak meg gúnyolódnak vele. Elsőre még hittem a dolog mibenlétében, s igyekszem aszerint tenni, amennyire ismertem azt, tudásom nem volt tökéletes, de jónak tartottak, csak mert képes voltam a hónap alatt végigülni a ciklust. Azóta eltelt majd fél év. Azóta világutazó életmódom nem tette lehetővé, hogy hazajöjjek ismét valamit csinálni, de mire visszaértem, bizonyossá vált, ami elsőre is felsejlett: senki nem akar semmit tenni, sőt inkább rombolnának.Aki akart is, látszatra ment. Annak ellenére, hogy az elmúlt 5 hónapban 3-szor voltam itt tag, minden egyes ciklus során órák mentek el vele, hisz megkerülhetetlen lettem állítólag. Az ellenszélben meggyengültem, elvesztettem érdeklődésem, most sem akartam elnök lenni, csak egy engem dicsfényben látó ember kérdezés nélkül jelölt, és mások meg szavaztak rám, és véletlen döntetlen lett elsőre. Másodjára nyertem, mert egy gyenge pillanatban meggondoltam magam.
Háttérben: az elmúlt 5 napban 2 cikk, pár száz pm ingame és cseten, jelszókiadások, jelszócserék, inaktiváltatások etc.
Persze azért beírtam az önéletrajzba.

Elnök lennék.
Kértek rá, nem egy, nem kettő, sok. Azt hiszik, több vagyok, mint bármely, akit a németnevű gyűlöl. Pedig nem.

És nem leszek elnök.

Sose.

vasmegye.