Levél Alaszkába

Day 681, 08:29 • Published in Hungary Hungary • by gyika
Tisztelt Generális urak!

Hol es kezzem?

Az úgy vót, hogy magik hazaeríjsztettek a szüreti bálba. Meg es érkezék haza nálunk Vacsárcsiba, a családot jó egésségben találtam. Nagy bódogság es ért, met kiderült, a fijjam biza 3 hónappal hamarébb sündörödött ki az anyából, mint ahogyan aztot eddigelé ösmertem, így ejsze még az én vérem es lehet. De azétt Jóska kereszt nem mutatta a zorcáját a faluba míg én odahaza vótam, met sose lehessen tudni.

A szüreti mulatságról mit es mondhassak? Az olyan vót, amilyen. Vacsárcsiba a szőlő nemigen él meg, nem es értem, minek ünnepeljük a szüretet, ejsze met pityóka-szüretet ülni nem vóna olyan fájin szórakázás, ennénk a szalmapityókát, mi ebbe a pláné.
A szüreti mulatság az más. A legények már jó korán kezdik keríteni a falut, lovon, kurjongatnak, mindaközbe igyák a hezatott bort (Pista bá szerelte, másnap szinte megöltük miánna), mire este esszegyűl a falu a kultúrházba, ők már vigyorognak, mintha ément vóna a zeszik.

Addigra münk es odaérénk, az egész pereputty, még dédapámot es odacibáltuk, met ő es erősst szeresse a mulatozást. Dédapám már nagyon vén, a halál kitőtötte neki az utolsó kupica pálinkát, de az öreg nem erejszti magát, csillog a szemébe az élet, még a menyecskék farát es megcsíppentené a vén kujon, ha nem vóna olyan tetűlassú, hogy mire a keze elindul elfelejcse, mi es állott szándékába. Csak Matilkát tuggya néha ékapni estebéd közbe, de ő már szokva van, s tűrje.

Nagyapám, jó régen

No, béromoltunk a bálba, letettük maginkat a székekre, megvettük az ital alját, oztán tőtögettük aztot a bornak csúfolt mérget, emígy vártuk meg a madarasi legéneket. Érkeztek es azok mint a gyimesi kursza, úgy éjféltájt, béestek a terembe, ékeztek csemerkedni a jányokkal, bögyörészték őköt, disznyólkodtanak, cserepeskedtenek. De nem sokidőt, met mi az asztaltól fel, a bicskák a zsebből elé, s a madarasiak az ablakon átol kijjel kerültek. Künn oztán ékezdének hálálkodni a polgármester uramnak amiétt kiszedette az ablakokból a züveget, de ő csak vonogatta a vállát, monta, nem tudott ő micsinálni, a Zunió határozta el, hogy ki kő azkot venni szüreti bál idejére, nincs mit tenni, értettede fijjam.
Eztán a bálba már nem es vót semmi különleges, mindenki jól megsuvadt, mecseregtünk ahogy köll, néha a tejfelesszájú csödörök megtépték a másikot a kisajszonok mián, a bor elfogyott, a muzsikusok émentek, mi meg hazaeregeltünk.
Há, nem volt ez valami hajdefasza szüreti bál, még vért se folyt, csak egy liter.


Laji bá, a szomszéd atyafi

Másodnap az egész faluba trappoltak a macskák, aki állni tudott az mind Pista bát kerítette hogy a belit vegyék, de nem találták, ezétt inkább hazamentek mind a hárman, s esmeg lefeküttek. Én es csak estefele vetett ki az ágy, eppegcsak elértem Csicsóba a Koronát, a végin úgy kellett fussak, hogy a tarisznyámban a pálinkásüvegek esszekocogtak, s a tiszt urak üvegje essze es törött, s a bokám es kicsiklott. Heába a nagy ügyekezet Budapestre, ott nem várt ream senkifijja. Bémentem a parancsnokságba, mondom, hogy ehunn jelentkezek a fővárosba a visszautaztatásra, erre mondják, hogy tévedésbe vagyok, az esszegyűlés nem ehejt, hanem a másik fővárosba vót.
Így lett, hogy most itten esz a fene. Pénzem nincs, s nemesigen lesz, minhiába eregeltem ki a Moszkva térre, ahajt már nincs kelletje a dolgos székely markoknak.

Ezenmódulag ideragattam. Izenem há a generális uraknok, hogy kűdjenek utánam, itt várakozok a Kétlyukúba mediglen a hitelem tartsa, oztán, ha más nem, visszaeregelek Vacsárcsiba. Ha ez történnék, csak gyüjjenek utánam, kérdeződjenek bárkitől hogy merre van az Öreg Gyika háza, met aztot mindenki ösmeri a faluba.

Gyika, légiós baka.