Join the new world

Tisztelt olvasók!


Elérkezett az idő, hogy jelentkezzünk egy összegzéssel, ami az elmúlt hónap külügyi, illetve diplomáciai eredményességét, munkásságát és eseményeit foglalja magában.

Hónap elején meghosszabítottuk a Temesvári egyezményt. Ennek köszönhetően ebben a hónapban is elmaradt a románokkal vívott szokásos ping-pong mérkőzésünk, ezzel biztosítottuk a keleti területeink könnyű megtartását.
Ennek tudatában megkezdtük a tárgyalásokat a kilátástalan helyzetbe került eUkrán kormánnyal. Jóindulatunk és készségünk ellenére nem találtunk értő fülekre a megszállt területek képviselőinél. A végkimenetelről, vagyis országuk törlésének szükségességéről részletesen beszámoltunk Ukrajnáról című közlönyünkben.
Ez idő tájt sikerült javítani kapcsolatainkat újdonsült szomszédunnkal eOroszországgal is, ahol épp Phoenix párti kormány van hatalmon. Hosszú távú barátságban való gondolkodásuk jeleként hajlandóak lettek volna átengedni bennünket a hőn áhított kínai területek felé is, de sajnos ekkorra már megváltozott a geopolitikai helyzet, ugyanis szerb szövetségeseink visszavonulásra kényszerültek. Ettől függetlenül ezt az előrelépést is sikernek könyvelhetjük el, ugyanis egy eddig ellenséges országot sikerült kimozdítanunk a holtpontról. eLengyelország, eSzerbia és magunk egyszerre fogadtunk el kölcsönös védelmi megállapodást (MPP) velük. Ezek sajnos később érvényét veszítették egyrészt az országukat dúló belső konfliktusok miatt, másrészt nemzetközi kötelességeik teljesítése miatt (a bérelt olaj visszaadása közös szövetségesünknek eBulgáriának).

Alig voltunk túl az első héten amikor az USA elkezdte európai kalandtúráját, és egészen Ausztriáig robogott. A külügy ezen a ponton rákényszerült arra, hogy igyekezzen 1 lehetséges frontra koncentrálni az eMagyar hadsereg ütőerejét, tehát tárgyalásokat kezdeményezzen, esetenként előnytelen pozícióból azokkal, akik esetlegesen sebzés elvonás céljából, vagy önös érdekből frontot nyithattak volna eMagyarország ellen az USA esetleges támadásának idején.
Ekkor került sor az ukránok felbátorodására is és az immár még kedvezőbb ajánlatunk elutasítására a becsületességet hiányoló módon hazugsággal. A kapcsolatokat megszakítottuk, majd a továbbiakban eMoldovával hangoltuk össze a hadsereg mozgását.
Az eFehérorosz kormány személyében viszont partnerre találtunk törekvéseinket illetően: az orszgággyűlési választások biztosításáért cserébe az év végéig ellenszolgáltatás nékül bérbe kaptuk a szarvas bónusz régiót. Ez szintén jó eredménynek könyvelhető el, hiszen egy ellenséges szövetségi rendszerbe tartozó országtól szereztünk területet “békés” úton.

Ugyanekkor szövetségeseinkkel és az amerikai hadviselés közvetlen érintettjeivel is komoly koordinálások vették kezdetüket. (Ezek az egyeztetések, mint azt a csatamezőkön láthattuk, töretlen sikerrel értek révbe.)
A külügyünk végig borotva élen táncolt az USA elleni harcokat illetően, hiszen mi nem hozhattunk jó döntést. Ha nem támogattuk volna a támadást, és az amerikaiak kivárnak, akkor több fronton, jól szervezetten is nekünk ugorhattak volna, ha támogatjuk, azzal viszont benne volt a pakliban, annak a lehetősége, hogy agresszorként tekintenek ránk baráti országok. Diplomatáink a konfliktus előtt, alatt és után is folyamatosan keményen dolgoztak azért, hogy a lehető leginkább kihasználjuk ezt a helyzetet, így végül sikerült teljesen a magunk javára fordítani a szituációt. Ezzel pedig katalizátorként járultunk hozzá a CTRL szövetség elkerülhetetlen felbomlásához.
A végkimenetelről viszont már nem kell beszámoljunk, hiszen a fölényes győzelmekre (valószínüleg) minden eMagyar boldog szívvel gondol vissza.

eVilágunkban ebben a hónapban igen komoly változások mentek végbe a szövetségi rendszerek területén. Ezek egyrészt a folyamatokban részt vállaló diplomaták hozzá értésének, másrészt hozzá nem értésének a hozományai.
Mint ismeretes a CTRL szövetség kevéssel megalakulása után, fel is oszlott, ennek okairól beszámoltunk a Sakk-matt című cikkünkben.
Az EDEN szövetség továbbra is áll a lábain, mely lábak viszont időnként meg-meg inognak, hiszen bizonyos tagországokat az EDEN szembrebbenés nélkül áldoz fel, ha saját érdekei, illetve önmaga hízlalása úgy kívánja. Éppen ezért megkérdőjelezhető az EDEN stabilitása, és sokszor ennek az instabilitásnak az előnyeit ki is élvezhettük.
Egykori szövetségünk a ONE, mint szövetség szétszéledt. Ennek ellenére az itt született barátságok tovább élnek, erre bizonyíték a nem régiben hivatalosan is megkötetett három oldalú katonai együttműködési megállapodás, amire azért volt szükség mivel a jövőben különböző szövetségek tagjai leszünk.

Kormányunk nem kívánt a hónapban szövetségi téren bármerre elmozdulni, mely utólagosan is jó döntésnek bizonyult, hiszen a jelenlegi helyzet, több és jobb alternatívát kínál fel az eljövendő időkre.
Napokkal a leköszönésünk előtt sikerült megalapozni egy új szövetség létrehozásának feltételeit szerb, lengyel és spanyol barátainkkal. Ezt a kongresszusunk outgame szavazással már jóvá is hagyta, míg ez a többi érintett országban még várat magára. Valamint még lehetséges forgatókönyv az is, hogy az alapítók tábora bővül még egy eddig ellenséges országgal is.

Reméljük sikeresnek tartottátok a hónapban végzett munkánkat és hogy megszolgáltuk mind a ti bizalmatokat és az elnökét is.

Az önök szolgálatában:
eMagyarország Külügyminisztériumi csapata

Post Scriptum: Mivel megérdemel egy teljesen külön fejezetet, ezért itt szeretnénk kitérni arra a tényre, hogy Hercegno eddigi áldozatos munkája, a külügyből a jövőben határozatlan időre hiányozni fog. Mivel hosszú ideje dolgozik, úgy érezte, itt az ideje egy kis szabadságot kivennie. Ezúton szeretnék a külügy minden volt és jelenlegi dolgozója nevében köszönetet mondani az eddigi munkásságáért. Ha meguntad a
szabadságot gyere vissza!