Külügyminiszter voltam - 3. rész: Augusztus

Day 2,491, 09:33 Published in Hungary Hungary by Galvinus Hamptitus


Tisztelt Olvasók,

Előbb vagy utóbb minden sorozatnak vége szakad, hogy egy igazi közhellyel kezdjem meg a sorozat legérdekesebb cikkét. Ez alábbiakban szeretném egy kicsit kötetlenebbül bemutatni, hogy mi minden történt az elmúlt ciklusban e-hazánkban.

Igazán eseménydús hónapon vagyunk túl. Először is a ciprusi háború lezárása kerül terítékre. Kellő diplomáciai cselekkel sikerült csőbe húzni a ciprusi vezetőket, s így lehetőségünk nyílt RW-k révén felszabadítani az osztrá régiókat, kiűzni ezzel a szigetországiakat Közép-Európából. A ciprusiak minden bizonnyal hosszú időre megutáltak bennünket, a lényegen azonban semmi sem változtathat, nagyon komoly diplomáciai előkészítéssel sikerült Ciprust kitenni innen. Hozzá kell tegyem, a ciprusi feltételek egyébként is elfogadhatatlanok, megalázóak lettek volna Magyarország számára, így semmi képpen sem fordulhatott volna elő, hogy egy ilyen szerződést az auguszti adminisztráció aláírjon.

Hosszasan lehetne beszélni a lengyel NAP-ról. Az elmúlt ciklus talán legnagyobb eredménye, hogy úgy tudtunk NAP-ot kötni a lengyelekkel, hogy azt a szerb kormány sem kifogásolta. (Ennek oka egy Asteria szabály: a tagállamoknak a NAP tervezeteket be kell mutatni a szövetségi vezetésnek is, annak aláírását megelőzően.) Persze, a NAP ez esetben valóban “csak egy papír”, hiszen a két ország közötti együttműködés az elmúlt hónapban a NAP nélkül is megtörtént volna. A szerződés csak megerősítette államaink baráti viszonyát.



Meg kell említenem a szövetség augusztusi “működését” is. Úgy gondolom, az Asteria immáron végképp működésképtelenné vált, a szövetség meghalt. Jól mutatja ezt, hogy már a látszattárgyalások is elmaradtak. Egyetlen egy Asteria-gyűlést tartotta augusztusban, azt sem sikerült végigvinni, a késői kezdés, valamint a rossz helyszínválasztás (TeamSpeak IRC helyett) következtében. Ki kell emelnem, hogy mi magunk is kérvényeztük egy összgyűlés összehívását, Románia sértő és elképesztő ajánlatai miatt. (100.000 CC-t kértek volna egyetlen régióért.) A gyűlés - természetesen - elmaradt, így a külügy folytatta, az időközben már megkezdett háttérmunkáját.

Nem kell hozzá nagy koponyának lenni, hogy rájöjjön az ember, ha a jelenlegi rendszer nem működik, akkor meg kell próbálni megjavítani azt. Erre a kísérletre még júliusban sor került, amikor is szerb és magyar kezdeményezésre próbáltuk az Asteriát egy kicsit átalakítani. A vezetség azonban semmilyen változtatást nem volt hajlandó elfogadni. Mit lehet ilyenkor tenni? Nos, két lehetőség van. Az egyik, hogy lenyeljük a békát, ami annyit jelent, hogy marad ez a se veled se nélküled kapcsolat, amely egyértelműen akadályozza a magyar érdekeket. A másik lehetőség, hogy elkezdünk új szövetségesek után nézni, s elkezdünk kialakítani egy új szövetséget. A lengyel NAP azonnal értelmet nyert 🙂

Ezen a vonalon indultunk el mi is, azonban részleteket nem szeretnék elmondani, csupán annyit, hogy mi egy olyan kört próbáltunk kialakítani, ahol tradícionális szövetségesünk Szerbia is jelen van, ugyanakkor olyan államok, amelyek rombolják a magyar társadalom egyébként is instabil belső egységét, mint pl.: Románia kimaradjanak az új szövetségből.




Végezetül az ukrán területek visszaszerzéséről szeretnék írni. Nem vagyok egyedül, aki úgy gondolja, az ukrán régiók állandó potenciális bónuszaink. Sajnálatos módon - geopolitikai okok miatt - nemcsak nekünk, hanem Románia számára is. Ezek a feszültségek a közös szövetség miatt nem kerültek felszínre az elmúlt időszakban, ugyanakkor nem lehet letagadni ennek a problémának a meglétét. Ennek a kérdésnek a megoldása az elkövetkezendő idők egyik legkomolyabb, ha nem a legkomolyabb, feladata lesz.

Úgy gondolom, sikeresen zártuk le az elmúlt ciklust külpolitikailag, s remélem az elkezdett folyamatokat a mindenkori magyar adminisztráció következetesen képviselni fogja.

Továbbá remélem, sikerült néhány fiatal játékost megszólítanom, s felkelteni érdeklődésüket a külügyi pályafutás iránt.

Köszönettel,