In memoriam [Az Én Kicsi Pónim század margójára]

Day 758, 13:50 • Published in Hungary Hungary • by Tuxi

2009.12.01. 21:59:20. Egy átlagos nap estéjén ekkor megszületett valami, ami elemeiben rázta meg később emagyar honunkat. Nem, nem egy ellenséges támadás volt az a keleti „rossz szomszédunktól”. Még csak nem is a „Kárpátok géniuszának” népi ünnepe volt az.

Ezen a hajnalig tartó beszélgetésen valójában mérhetetlenül szabad gondolatok, viccek láttak napvilágot. Semmi terv, semmi nyögvenyelős, kínzó kényszerűség. Legnagyobb hülyeségeket meglovagolva, a magas labdákat lecsapva, s minden további közhelyet elsütve jöttünk létre.
December második napjának hajnalára négy ember fejéből kipattant a Pink Forradalom és az Én Kicsi Pónim század ötlete, mely végigsöpört mindenen. Egy csoport pink, cuki póni, aki felforgat mindent, hogy életet vigyen a lassan közönybe süppedő, mindent véresen komolyan vevő, disztingválásból jeleskedő emberekbe, belénk emagyarokba. Tudtuk, hogy ez nem lesz, és nem is lehet örök életű (mint minden egy témára megalkotott viccelődés), mert az már egy erőltetett performance lenne inkább.

A mozgalom kapott hideget, meleget. Utóbbit előszeretettel szó szerint. Jót nevettünk mindenkin, aki minket komolyan vett, és pink cuki homonak látott!
Belekerültünk egy választási kampányba, közlönyünk is íródott. Avatart szerkesztettünk, pártot neveztünk ki, majd pedig a század is megalakult. Mindezt mindennemű irányítás, befolyásolás nélkül. Csatlakoztak hozzánk kortól, pártállástól, rangtól függetlenül. Bárki, aki nem volt dehumorizált lelkületű ember. Egy olvasztó tégely lett a pónik forradalma, s legalább egy dolgot megmutathatott már ekkor: létezik jókedv, létezik igény valamire, ami érzelmeket vált ki szabadon. A céltalanságban pontosan ez a cél valósult meg, mindennemű kényszeres megerőltetés nélkül. Valaki szimpatizált velünk, felvette az avatarunkat, ütöttünk közösen, osztottunk fegyvert, munkahelyet adtunk pár napra Japánban, s ami a legfontosabb: jó hangulatban töltöttük el ezt a bő két hetet. Időközben az újságok több, mint felében megjelentünk hivatkozásként, ok-okozatot keresve, vicceskedve. A közlöny napi 1-2 cikknél többet persze nem adott ki, nem a mennyiség volt lényeg.

A mai napon azonban befejezettnek tekintjük a mozgalmat, de talán mindenki (főleg saját magunk) szívében tovább is élünk!

Pinkséggel pónisággal egy utolsó közös nyihahail!

Maradnak tisztelettel az első generációs alapító pónik: HolyGeorge, HunsNotDead, reifm, Tuxi
És persze üdvözlünk minden további pónit, valamint lovat, lámát, gumimacit!

Írta: HunsNotDead

http://coolcanucks.ca/wp-content/uploads/2009/11/mylittlepony.jpg">

Ez egy búcsúzás . Bármilyen szitokért erőteljes orrba rúgás várható ..... [Tuxi]