Legendarium

AD&D

39 comments  9 months ago

Advanced Dragons & Dungeons

Now, I want to tell you a tale. It won’t be long. It is about a dragon.

When a young dragon first roars with fire, it is a sign of maturity, the time when it first flexes its muscles and claws and starts to look for adversaries. For a dragon will not sit at home and count golds in the treasure-hoard, it will want to go out and spread destruction all over the land, until it finds its mate or its enemy. Now, dragons are not by nature very much family guys, so a young dragon usually doesn’t have an older one, keeping its neck with the deadly fangs, always ready to destroy it, but knowing it as kin, it would not. But it would not let the possible enemy grow either, so the two dragons are forever locked in a deadly embrace…

Unless something happens to break the stalemate, like the young dragon finding a magical drink to grow and a stray knight on a white horse wandering that way and surprised by the unlikely tableau in front of him, decides to attack one – obviously the bigger one, who in defense is forced to release the younger dragon from its clutch, letting it go, even though it knows that the other might turn in on it. The elder dragon now is fighting in earnest with the knight, and the younger one, shaking off itself the stiffness of long captivity, has to decide what to do - attack its benefactor, who taught it the invaluable art of mistrust and survival, or let it fight with whomsoever it wants and go to find its fire elsewhere.

The young dragon is in doubt. It too senses kin but also senses blood. The elder dragon has been hurt, deeply, and is coiling in on, to defend, to survive, to play it safe against the also tiring knight. Blood has a strange smell. It awakens primeval instincts, it flames the bloodlust, it compels one to go and find its source, the bleeding heart. But ties also connect hearts. Invisible cords stretch from kin to kin, pushing apart and connecting at the same time.

Dragons are solitary creatures.

They fight.

---------------------------------------- ---------------------------------------- ---------------------------------------- ----------

Advanced Dragons & Dungeons

Egy mesét szeretnék elmondani nektek. Nem lesz hosszú. Egy sárkányról szól.

Amikor egy fiatal sárkány először fúj tüzet, ez a nagykorúsága jele, azé, hogy elkezdi feszegetni az izmait és próbálgatni a körmeit, és ellenfelek után nézni. Mert egy sárkány nem ül a vackában a kincseit számolgatva, hanem mennie kell, és pusztítania, amíg meg nem találja a társát vagy az ellenfelét. Nos, a sárkányok nem túlzottan családszerető fajta, így egy fiatal sárkány mellett ritkán van egy öregebb, erősebb, tapasztaltabb, amelyik a nyakát fogja halálos agyaraival, állandóan készen állva, hogy elpusztítsa, de tudva, hogy hasonló, így mégsem teszi. De nem hagyhatja a lehetséges vetélytársat megnőni sem, azaz kész ha kell örökké őrizni azt ebben a halálos ölelésben…

Hacsak nem történik valami, ami megtöri a patthelyzetet, mint pl. a fiatal sárkány ha talál egy varázsitalt, amitől megnő, és egy kósza lovag, amelyik arra járva meglepődik a valószínűtlen tablón, ami elétárul, és meg nem támadja egyiküket – természetesen az idősebbet, aki önvédelemből kénytelen elengedni a fiatal sárkányt a szorításából, még ha tudja is, hogy az bármikor rátámadhat. Az öreg sárkány már halálos csatában van a lovaggal, és a fiatalabbnak, aki éppencsak hogy lerázta magáról a hosszú fogság dermedt mozdulatlanságát most döntenie kell mit tegyen – megtámadja-e jótevőjét, ki megtanította az értékes tudásra, a bizalmatlanságra és a túlélés fortélyaira, vagy hagyja mással csatázni, és máshol keresse meg igazi tüzét.

A fiatal sárkány vívódik. Érzi a rokonvért, a hasonlóságot, de érzi a vér szagát is. Az időseb sárkány megsérült, s a seb mély, a sárkány összehúzódik, védekezik, a túlélésre koncentrál a szintén fáradó lovaggal szemben. A vérnek különleges szaga van. Felébreszti az atavisztikus ösztönöket, felszítja a vérszomjat, és arra buzdít, hogy találd meg a forrását, a vérző szívet. De a kötelékek szintén a szívből indulnak ki. Láthatatlan szálak kötik össze a hasonlót a hasonlóval, szétválasztva és összekötve egyszerre.

A sárkányok magányos fajzat

Harcolnak.

Quicksilver

.

    Report abuse