137
A politikai modul az érzelmek arénája


Mikor megszülettem itt, a játékban láttam az etérképen a sok országot, és azt gondoltam, hogy mint minden más stratégiai játékban (amit eddig játszottam) itt is az azonos oldalon álló játékosok szoros összefogásán alapuló siker elérése a legfőbb cél. (Ez nehéz időkben lényegében sikerül is, mert olyankor össze tudunk fogni, de amúgy energiáinkat hajlamosak vagyunk egymáson elégetni.)
Persze elég hamar rá kellett jönnöm, hogy ez a játék más, mint amikben ezelőtt részt vettem.
A legnagyobb stílusbeli különbség ez és a többi között, hogy az Erep szociális és stratégiai játék, míg a többi inkább csak stratégiai volt. Azokból hiányzott a politikai modul, amelynek egyetlen és legfontosabb célja a játék szociális aspektusának megteremtése.
A politikai modul ugye arról szól játéktechnikai oldalról, hogy lehet annyi párt amennyi csak jól esik, ám csak az első öt párt az, ami számít, mivel csak ők jelölhetnek kormányfőt és kongresszusi képviselőket. Eme egyszerű szabály már önmagában is elegendő a kellő feszkó kialakulásához.
A feszültség alapját képezi az állatvilágot is oly átható kérdés: ki legyen az alfahím.

Ha eltávolodunk a politikai modul működését szabályozó száraz játéktechnikától, akkor azt érzékelem, hogy a pártok inkább tekinthetők bizonyos érzelmi kötődés révén szerveződő kluboknak, mint igazi IRL mintára működő pártoknak.
A játék ugyan lehetőséget nyújt a párt elnökének a párt politikai irányultságát definiálni, de valójában mennyire fontos ez a játékban? Érzésem szerint csak épp annyira, amennyire az IRL beidegződéseink, előítéleteink irányítanak bennünket.
Érdekességképpen megfigyelhetjük azt, hogy bármely párt jelöltje került hatalomra az elmúlt évben, nagyjából ugyanazzal az apparátussal működtette a kormányát, a „kipróbált emberekkel”. Tehát a szokásos IRL-el szemben itt nem zajlott le egy A-tól Z-ig politikai tisztogatás a minisztériumokban, vagyis nem lettek kicserélve csak „saját” emberekre. Ez azt jelzi számomra, hogy nem az IRL politikai jelleg dominál a játékban, ami jó, hogyha így van.
Politikai modulon belül a párt intézménye, mint az érzelmek arénája az, amelynek égisze alatt az emóciók a lehető legszélesebb érzelmi skálán megnyilvánulhatnak.
Számtalanszor tapasztalhattuk már, hogy a különböző választások előtt felerősödnek a feszültségek, olykor zűrzavarossá is válik a média, megy az adok kapok. A ciklikusan ismétlődő vádaskodás-védekezés-viszontvádaskodás-védekezés eléggé monoton, és egyhangú tud lenni. Az alacsony számú vote-k pontosan mutatják, mennyire érdekli az embereket az ilyesmi.
A legutóbbi pártelnöki választás során például az MHP került reflektorfénybe a TO kapcsán. Volt is cikkdömping, ugyanis Harcos gondoskodott a magas színvonalú szórakoztatásról a mozizók számára.


A pártokat motiváló érzelmi indíttatások sokfélék lehetnek, gyakorlatilag minden előfordult már: a hazudozás, a megtévesztés, az ármány, a tudatos közösség rombolási szándék, érvényesülés másoknak szándékosan okozott károk útján, taposás révén, de az építés, a segítő szándék, a pozitív, konstruktív előre tekintés, az érvényesülés mások tudatos megkárosítása nélkül, az új játékosok integrálásának elősegítése a játékban, a játékosok fejlődésének segítése, a szerepjátszás is a része.
Leszámítva a szélsőséges nézeteket művelőket úgy gondolom, hogy a felsorolt érzelmi tényezők döntik el legelsősorban, hogy végül ki melyik pártot választja, amennyiben tagságra vágyna, vagy pont ezek tartják távol a politikától. Tévedek?
Várom a kommenteket.
Mandala

Subaru? Kiscsávó tudja mi a jó!
be nice o/
Test your might!
AHPAL
Ami még érdekes, hogy a kampány nem az elnökválasztások elött szokott folyni... hanem az elnöki mandátum közben..
Ha valami vitathatót tesz az elnök akkor jönnek a kampányjellegű cikkek. A választás elött semmi...
egyetértek a cikkel: ki kell rúgni a sok minisztériumi örök bútordarabot!
Én népjóléti miniszter szeretnék lenni! A magam jóléte mindig is érdekelt, ez szerintem kitűnő kiindulási alap.
"a pártok inkább tekinthetők bizonyos érzelmi kötődés révén szerveződő kluboknak," s ez milyen igaz.
vote
Azért sok a régi bútordarab, mert:
1. Kevesen értenek eléggé estratégiához, játéktechnikához.
2. Minimális a napi 12 órás folyamatos jelenlétre képes ember akik nélkül nem működhet a hadügy.
3. Kevesen bírják az angolt megfelelő szinten.
Az önjelölt vezetők egy része túl önfejű ahhoz, hogy másokkal tudjon együttdolgozni, és lusta a sajtómunkához. A régi bútordarabok pedig blokkolják a ONE szobához vezető utat alternatív külügyi kapcsolatrendszerrel pedig 1-2 játékos ha rendelkezik.
"Harcos gondoskodott a magas színvonalú szórakoztatásról"
VOTE
add vissza nouviont
@Karlista
Sem 1)-gyel sem 3)-mal nem értek egyet. Azt gondolom, hogy leginkább a 2) az, ami kifejti a hatását, az 1)-es és a 3)-as pont maximum a maradék 10%-ot szűri tovább..
kovats007 +1
harcos for prez! jah már volt :DDD
Igazából lecserélődnek a nevek vmennyire, csak nem olyan gyorsan, azért szerintem ha egy egy évvel ezelőtti listával összehasonlítjuk az idei évi kormányokat, azért látszik a változás. Persze vannak átfedések, de szerintem ez természetes.
na ezért vagyok kisgazda
kovats007 x3
amugy vote!
kovats007 x4 & vote
Jó cikk és az a baj,h jól látod!Nagyon is!
Ha valakit a saját párttagsága választ meg és nem hirtelen jött szavazók, az miért TO?
soma1976: A másik oldalról is nézheted a dolgot. Harcos (Kreg) úgy fogalmazott, hogy mi TO-zuk őt, de látod neked sem ez villant be először. : )
Az látszik a kommentekből, hogy elsősorban időhiány az, amivel a legtöbb játékos küzd, ezért van kevés "használható" játékos a kormányok számára.
Hát ez tényleg így lehet. Vagy a suli, vagy a munka világa érinti legtöbbünket, ami mellett napi 12 órát nem lehet kiszakítani a játékra.
engem csak simán utálnak és azért nem engednek dolgozni, pedig én szívesen segítenék
zsigeronto 4 akármi!
zsigeronto 4 akármi! 2X
Én szeretnék Tárnok mester lenni.
Politikai tisztogatást!
És mindenki monnyon le!!
Hupak for prezident!!!