A játék, amit még abbahagyni sem lehet!

Day 2,930, 14:30 • Published in Hungary Hungary • by Vik Alvers Jr

Kedves e-magyar polgártársaim!

Úgy pár hónappal ezelőtt új szárnyakat kapva elhatároztam, hogy hamvaiból feltámadó főnixként abból ama alávaló kétkattolásból megtérve újra eme csudálatos virtuális közeg fényes porondjára pattanok.

Nosza, ki is adtam egy-két cikket abból az alapvetően téves feltevésből kiindulva, hogy lehet, érdemes és kell is, mert a nagyérdemű arra kíváncsi. Az ötletemet még jópofának sem átallottam gondolni, amikor fejembe vettem, hogy minden nap írok (micsoda elképesztő elgondolás) arról, ami az adott napon az emberiség fényes története során azon a napon történt.

Hát de azután jött a feketeleves. Ezt nem is szeretném bő lére ereszteni, bár (hajnali) hideg zuhanyként ért egyes polgártársaim gunyoros, felfoghatatlanul destruktív és az elvetemültséggel határos cinizmusa, valamint "kriticizmusa".

Azután ugyanezen kedves polgártársak, ki tudja, milyen meggondolásból (talán csak bal lábbal keltek aznap) jól feljelentettek, és kaptam büntit a Nagy Testvértől, ("...a cikknek nincs köze a játékhoz...") akinek annyi gond és baj (például az aktív játékosállomány létszámának drámai csökkenése) között épp arra volt ideje, hogy az én aprócska, és meg merem kockáztatni, hogy senkinek sem ártó cikkeimet bírálja és törölgesse.

Önmagamat szeretem türelmes emberként aposztrofálni. De itt elszakadt nálam a cérna. Első felindulásban egy trágár szavaktól sem mentes, angol nyelvű levelet pötyögtem le indulatosan a laptopomat fegyverként megragadva abbéli szándéktól mozgatva, hogy én bizony e-öngyilkosságot fogok elkövetni. Damage legalább 100.000.000 - egy ütéssel a harctéren, úgy bizony!

Ezek után a dührohamtól még mindig pihegve úgy véltem, az ügyet letudtam. E-republik vége, 6 év után, ennyi volt, és még csak nem is fékelésnek, multizásnak, lopásnak, csalásnak, pornográf tartalomnak köszönhettem a törlésemet, hanem - hangsúlyozandó: a saját honfitársaimnak.

48 óra után jött egy levél egy hölgytől, hogy én ezt nagyon jól gondoljam meg, mert ha egyszer elindítják a törlési folyamatot, akkor hujjaj! Nem lesz visszaút! Nem vagyok egy számítástechnikai zseni, de gyanakodva vontam fel szemöldökömet. Az e-rep adminisztrátorai vajon nem ismerik a TÖRLÉS gombot? Vagy nincs ilyen funkció az adatbázisukban? Hát mi a csuda?

Válaszomban kifejtettem az egyébként kedves Elenának (aki előzékenyen a "top customer" és még ráadásul a "high" kategóriába sorolta az ügyemet), hogy egyáltalán eszem ágában sincs meggondolni magamat, mindent komolyan gondolok és töröljenek, DE AZONNAL!

Itt néma csend ereszkedett a kibertérre. Napokig volt csend és hullaszag, mindennapi teendőimhez visszatérve nem is gondoltam az E-Republikra egészen addig , amíg alig egy hét elteltével újabb levél jött. A lényege nem volt más, mint hogy TÉNYLEG jól gondoljam meg a törlést, mert ha egyszer elindítják, akkor az VÉGLEGESNEK tekintendő. Ugyan ezt mintha már olvastam volna egy korábbi levélben, trágárságokkal fűszerezett, nem éppen úriemberhez méltó válaszomban ismételten kifejtettem, hogy nem akarom tovább játszani ezt a játékot, úgyhogy TÖRÖLJENEK, DE AZONNAL!

Itt, ha lehet, még nagyobb csend lett. Nem igazán akartam elhinni, hogy létezhet egy olyan ügyfél- és profitorientált játék, ahonnan még töröltetni se lehet magadat. Néztem a profilomat első nap: megvan. Második nap: megvan. Harmadik, negyedik, ötödik nap: megvan.

Közben olyan emberektől kaptam pozitív visszajelzéseket, akik iránt alapvetően nem viseltettem szimpátiával, ám mégis kértek, hogy maradjak. Annyi sok oktalan megszólás, beszólás, bunkóság, elmondhatatlan cinizmus után kaptam pozitív impulzusokat is, ami felmelegítette kihűlt, hamvába holt e-szívemet.

Azután jött ez a mostani kalamajka, bónuszok és birodalmi státusz elvesztése, hanyatlás és végeérhetetlen belpolitikai huzavona, és úgy döntöttem, hogy énrám itt még talán szükség van, és mégis maradok.

Az utolsó levelet az adminisztrátoroktól a tárgyban nagyjából 1 hónapja kaptam kézhez. Ebben a harmadik levélben felszólítanak, hogy JÓL gondoljam meg, hogy töröltetem -e a profilomat, mert ha egyszer a törlést elindítják, akkor az, jaj, de végleges.

Ezen már csak mosolyogtam és válaszomban elnézést kérve korábbi trágárságomért - amit egyébként sajnálok - kértem, hogy ne töröljenek.

Már szinte látom egy-két polgártárs gunyoros hozzászólását, hogy mennyire fárasztó, unalmas, hosszú volt a cikk és különben is, nincs benne CSÖCS sem, (ja és el ne felejtsem, hogy talán még buzis is), de szerettem volna megosztani veletek, hogy:

VAN EGY JÁTÉK, AMIT MÉG ABBAHAGYNI SEM LEHET.

Új vizeken hajózva, de azt hiszem, maradni talán érdemes.
E-Magyarországért és azokért a társaimért, akik marasztaltak.

Köszönöm a figyelmet!