Join the new world

Emlékek / Memories I.

Emlékek / Memories II.

---

Emlékek III.

WSR + Podolia

Egészen exkluzív helyzetből emlékezhetek vissza erre a két nagy csatára, hiszen mindkét fél mellett ott voltam a chaten - láttam az akarást, a dühöt, az elkeseredést, a büszkeséget, a makacságot, a feladást... láttam az érzelmek teljes skáláját végigjátszani szinte mindenhol, egészen a legvégsőkig. Ma már sokan csak hallomásból tudnak erről a két nagy csatáról, amelyek lezártak egy korszakot az új világban - amelyek a román birodalom végét jelentették, és a PEACE felemelkedésének kezdetét. Nem vettem részt benne szervezőként, így ez a visszaemlékezés a kívülállóé is, ahogyan hallottam-láttam a történteket.

Tudtuk már napokkal előtte, hogy ez lesz, ennek kell lennie a végjátéknak. Amióta csak megfordult a szerencse Tamil-Naduban és Northern Hungary-ben, azóta haladt előre a profi indonéz harci gépezet, a magyarok lelkes, ifjú ármádiája, a fiatal, de harcias orosz, kínai és a megfontolt iráni seregek - PEACE mozgásba lendült és megállíthatatlannak tűnt. Nem értettük teljesen, hogy miért váltak hirtelen bénává az addig szárnyaló román sasok, nemigazán értették ők sem, amíg el nem kezdtek csalásról, exploitokról suttogni - de ez megtörténik mindig, így nem is figyeltünk rá különösebben.

A WSR elleni támadás hatalmas falat volt még Indonéziának is, még úgy is, hogy gyakorlatilag az egész PEACE kiköltözött oda - hiszen az akkori Atlantisz meg Romániába költözött ki teljes létszámban; ez MPP-k nélküli csata volt mindkét oldalról, azaz aki részt akart venni, utaznia kellett. Hiába volt az elterelő támadás oroszoktól, kínaiaktól; hiába volt RW tucatnyi mindkét országban, mégis, mégis, tudtuk, hogy ez mind nem biztos, hogy elég lesz - az akkkori Atlantisz erősebb volt a PEACE-nél, és ezt tudtuk mind. Május 13-án, szerdán reggel Nico Sianipar kereste Feherlovat - Támadni kell! Ma! - sőt azonnal akart támadni, és hogy mi is támadjunk azonnal Podoliára. Akkoriban mg nem voltunk gazdag ország, Podolia támadási költségére még közelítőleg sem volt elég pénz a magyar kincstárban. De a pénz megjelent, átutalták... és mi támadtunk. *A WSR elleni támadás eredeileg a hétvégére volt időzítve, nekünk még kellett volna pár nap mire Urals-hoz érünk, közös Urals - WSR (esetleg Podolia) csatát terveztünk. A románok azonban kórházat vásároltak ESR-re és elkezdték a fokozott betelepítést. Ezzel létrejött volna egy újabb erőd WSR mellett, valamit jelentősen megdrágította volna a kínai blokkot is. Emiatt kellett előrehozni a támadást és Urals helyett Podolia lett a célpont.

A lakosság lelkesen ütötte az akkor hatalmasnak tűnő falat falat, de válasz nem nagyon volt - ahogy mi is, úgy ők is tudták, hogy tartalékolniuk kell, hogy amint WSR megindul, választaniuk kell, mert mindkettőt nem fogják tudni megvédeni. A mai napig is vitatott, hogy vajon helyesen döntöttek-e, hiszen Podoliát biztosan meg tudták volna védeni, míg WSR mindig is kétesélyes volt; de végül a döntés mégiscsak az lett, hogy a késő délután induló WSR-be öntötték a teljes haderőt. A podoliai csata egész nap lassan-lassan, centinként mozdult lejjebb a lakosság aprócska ütéseitől - és amikor kitört WSR, akkor minden figyelem oda szegeződött. A roppant fal - amelyet főleg zombik emeltek magasra - két irdatlan hadsereg csatájának lett tanúja.

Fel-le ment eleinte a fal, majd pár óra múlva kezdett el lassan-lassan csökkenni, ahogy a PEACE hadereje ha csak kicsivel is, de erősebbnek bizonyult. A szerverek akadoztak, de ha recsegve-ropogva is, de bírták a rengeteg játékos egyidejű jelenlétét. A chatszobákban sosem látott forgalom volt, mindenütt fegyvereket, repjegyeket, goldot árultak, osztogattak, felajánlottak, elfogadtak... talán mindenhol ez volt az utolsó nagy, önzetlen összefogás, amikor az emberek pártoktól, személyes szimpátiáktól és ellenszenvektől függetlenül egy célért dolgoztak és drukkoltak... a két oldalon hasonlóképpen, még ha a két cél egymás ellen irányult is... a médiák sosem látott forgalmat bonyolítottak, de ez nem annyira a propaganda, inkább a szervezés, a szurkolás diadala volt.

Aztán egyszer csak furcsa suttogás kezdett el terjedni a chateken... csalásokról szólt a fáma, a régről ismert duplázó bug kihasználásáról, irdatlan fegyverkészletekről, végtelen goldról... aztán a kivizsgálásról, hogy mit fognak tenni adminok, miközben megy a két nagy csata, megy az elterelő, mennek az RW-k... majd egy fejetlen csirke kísértete (hiszen akkor még nem volt ő sem) suhant át rajtunk, és amikor elment, a háromnegyedéig leütött fal ismét teljesen fent volt, és döbbenetében percekig senki nem is ütött bele... Nem hittük el. Egyszerűen nem hittük el, hogy ilyen lehetséges. Hogy adminok belenyúljanak egy zajló csatába, és hozzáadjanak 220 k-t a falhoz, amit már majdnem leütöttünk. Az indó chatet fagyott hitetlenkedés járta át, és a többség a feladáson, a játék feladásán gondolkodott. Hiszen gondoljunk bele; még ha volt is csalás, az indó játékosok többsége nem csaló, nekik, és nekünk főleg, ez hatalmas igazságtalanság volt, amit nem értettünk.

Podolia hirtelen fontossá vált. Hiszen ha indók feladják WSR-t, akkor Románia átcsoportosítja a haderejét ide, és megnyeri mindkét küdelmet. Elkezdett a sereg egy része hazajönni, a lakosság beleütni mindent, amije csak még volt, és utána is még amit csak tudott, a száraz kenyerekig és az utolsó wellnessig bezárólag. Vártuk, hogy jöjjenek a románok, visszahúzni a falat és tudtuk, hogy ha jönnek, akkor meg tudják tenni. De a román chaten nem volt diadalittas a hangulat, mint ahogy az sokan gondoltuk. Ami történt, azt igazságtalannak tartották ők is, mivel nem ezt akarták. Nem egy koncként odadobott 220 k sebzést, hanem a csalások teljes és végleges megszüntetését - és addig a csaták befagyasztását. Nem segítséget adminoktól, ami miatt őket szidja majd az egész erep mint Adminlandiát, hanem becsületes, tiszta csatákat, bugok és csalások nélkül.

Ezért adták fel. Ezért hordott 'az erep halott' avatárt fél Románia hetekig, ezért hagyta abba nemegy régi játékos, ezért írtak olyan cikkeket, amelyeknek a tizedét se láttuk, hiszen azonnal törölték, tiltották az íróikat. És ezért nem láttunk a román seregek teljes erejét sem Podoliában, sem WSR-ben. Egyének harcoltak még persze, de a jól működő román harci gépezet csikorogva leállt - és állva is maradt még hetekig, amíg el nem kezdték összeszedni magukat megint. És ami az egyik félnek a vég, a feladás volt, az a másiknak a csakazértis, a fogcsikorgatva elszánás, a "PUPUTAM harc kihirdetése" darkyojimbo által, azaz hogy mindenki öljön bele minden centet a csatába mindenhonnan, minden létező fegyvert süssenek el, és mindenki harcoljon az utolsó wellnessig... és amikor a tankok már mind felhasználták a wp-ket, akkor előkeresték a kisebb embereket, mindenkit az egész PEACE-ből, aki csak ütni tudott még, és mindenki tankként harcolt, hogy leüsse a falat...

Közben véget ért Podolia, és mi táncoltunk volna örömünkben, ha nem megy közben még WSR, hiszen az akkori Magyarországnak ez hatalmas nagy fegyvertény volt. A román birodalom legrégebbi bástyája, az első, ahol Q5 DS volt letéve a világon, a vas és fegyveripar központja, a bevételek fő szállítója WSR után, és román munkások ezrei - és aki még tudott, az ekkor végképp utazott indóba, hogy harcoljon WSR-ért - amit megintcsak kínkeservesen lassan, de sikerült leütnünk. Mi is alig hittük el, olyan hatalmas siker volt ez. Nehéz szavakkal leírni mit éreztünk akkor. Azóta láttam sok hatalmas csatát, sok izgalmas végjátékot - de ez a csata katarzis volt; egy korszak katarzisa. És hogy a hab is meglegyen a tortán, a PEACE maradék erői visszaverték az USA elbizakodott támadását is Kelet-Szibériában - az a nap a PEACE-ről szólt, a győzelmekről szólt és az ünneplésekről mindenfelé...

Ez volt hát az a két csata, ami egy korszakot zárt le...

[* későbbi hozzátétel Feherlo kiegészítése alapján]

Quicksilver

---

---

---

---

Memories III.

WSR and Podolia

I can remember these two battles from a rather exclusive position, as being on both sides on the chatrooms - I have seen the willpower, the anger, the bitterness and exasperation, the pride, the stubbornness, and the giving up... I have seen the full scale of emotions passing through on each side, going to the extremes and beyond. Today, many only know of these battles from hearsay, but they closed down an era of the New World - and meant the fall of the Romanian empire and the rise of the PEACE. I did not take an active part in the organisation, so this memory is that of an outsider's too - as I saw and heard the events unfolding.

We had known for days if not weeks that this will be the endgame. Ever since the tide turned in Tamil-Nadu and Northern Hungary the professional tanks of Indonesia, the young but enthusiastic armada of Hungarians, de fresh powers of Russia and China, and the cautious ones from Iran, others from everywhere - the whole of PEACE was on the move and was seemingly unstoppable. We did not really understood, why the Romanian falcons that used to fly high suddenly stopped helpless - even them did not fully understood what happened, until the grapewine started to talk about cheats, exploits - but this is expected and usual, so we paid no attention to it.

To attack WSR would have been a big bite even for Indonesia, even the whole of PEACE moving there - as the whole of the Atlantis moved to Romania, and back then we all knew that they might be stronger. It was a battle without MPPs, so any who wanted to take part had to move there. Even with all the diversional battles from Russia and China, even with RWs going on in each country - we knew that it all might not be enough. Still, on a May wednesday morning, the 13th, Nico Sianipar sought out Feherlo on the chat: 'we must attack WSR!'- 'And you must attack Podolia' - but Hungary weren't such a rich country back then, the cost of an attack to Podolia was nowhere in our coffers. But not for long... it appeared there... and we attacked. *Originally, the attack was planned for the weekend, but we needed a few days to get to Urals; as we planned WSR and Urals together, but Romanians started to populate ESR and thereby making it another fortress beside WSR, that made it more expensive for China to block... so at the end it was Podolia and earlier than planned.

The population of Hungary hit the wall with great enthusiasm, but the answer was sporadic at best - as we knew, they knew too that when WSR starts, they must decide which to defend - for they cannot do both. It is a hotly debated topic ever since that the decision to give up Podolia was a good one or not - that they could surely do, why WSR was a much riskier one. But the decision was to pour their damage to the WSR battle, starting during the afternoon. The Podolia wall moved down centimeter by bloody centimeter all day, as the population poured into it its ardent but small hits - and when the other battle started, all attention went there. The huge wall - that was raised by lots of zombies - was a witness for the clash of two enormous armies...

The wall moved at first up and down, and a bit later slowly but surely budging, as the power of PEACE proved to be just a tiny bit more. The servers were failing from time-to-time, but still carried on the great number of people online. The chatrooms had never before seen huge attendances, everywhere, people sold, offered and received weapons, gold, tickets... maybe everywhere it was the last great occassion, when people put aside differences, parties, animosities and worked for a common goal, and cheered for a common army... I saw this on both sides, even though that goal was opposite, the people and the cooperation was the same - as the emotions... even the media-space that got huge turnout that they have been dominated not by boastful propaganda, but meaningful organisation and well-meaning cheering.

But then... a strange whisper started to go round the chatrooms...it whispered about cheating, about exploits, about the old duplicating bug rearing its ugly head again, about huge stockpiles of weapons and unlimited gold... and then about investigations, about the speculation of what admins will do, while the two huge battles went on, the diversions clattered on, the RWs were fought...and then a ghost of a headless chicken (as we had not got it back then) run across our screens, and when it was gone the almost brought-down wall was up again fully and for minutes nobody hit it in a frozen doumbfoundedness... we simply could not believe it. We could not believe that it was possible, that admins simply modified an ongoing battle, that they added 220 k damage points to a wall that we almost broken down by then. The Indonesian chat was like thunderstruck, most people thought about giving up... Just think of it; even if there were cheating, that was not a whole country, not all players, and for those who played fairly, like we did, this was an enormous unfairness, that we did not feel that we deserved.

And suddenly Podolia became important. After all, had Indos given up WSR, then the whole Romanian army would have gone to Podolia, winning it surely, and thereby winning both battles. Some started to come back home to damage the wall as much as we can, and the population gave all they could till we hit the wall with dry bread instead of weapons that were nowhere to find on the markets. And we waited for the Romanians to come, and we knew that when they do they will win it. But over there, on their chat the mood was not celebrational either, as we have thought. What happened they too considered unfair, for they did not ask for it; they did not want a favor of 220 k damage, they wanted a real investigation, a real patch of the bug, and until that happened the stopping of all battles. Not help from the admins for what everyone would hate them and say adminlandia again, but the stopping of exploits and thereby real, clean, fair battles - without fake weapons and everything.

That is why they have given up. That is why half of Romania wore "erep is dead' avatars for week, that is why many players gave up and left erep, that is why they wrote asticles that we haven't even seen for they were deleted straight away, that is why many were banned temporarily or permanently. And that is why we haven't seen the real might of Romania either in WSR or Podolia. People of course still hit, but the marvellous mechanism of the Romanian military machine was screeching to a halt - and remained in that semi-dead state for weeeks, until they started to pull themselves together again. And what was for one side the end, the giving up, the defeat - that was to the other the last will, the hell-bent determination, the "Declaration of PUPUTAN WAR" by darkyojimbo, the iron will to spend every penny from everywhere, to use up every gun that still remained, and fight to the last wellness... and when all the tanks used up all wellness packs, we sought smaller people, and they fought like tanks too, they came from all over PEACE to fight and bring down the wall...

And in the meanwhile Podolia ended, and we would have wanted to celebrate, for the Hungary back then it was an enormous success - but WSR was still on. But Podolia was the oldest of the bastillons of the Romanian empire - the first ever to get a Q5 DS, the center of their iron and weapons industries, the main source of income after WSR, and thousands of Romanian workers there. But WSR was still on, and those who still could travelled to Indo to fight... and fight down the wall we did, ever so slowly, as most people were by then drained of everything - but at the end we won. We could barely believe it. It was such a big battle, such a big success... that it is really hard to describe our feelings then. Ever since, I have seen great battles, I have seen exciting endgames - but this battle was cathartic; the catharsis of an era really. And so that we had a cherry on the cake, during the evening we beat back the vainglorious attack of the USA from Russia's Far eastern - that they was about PEACE, about victories, and about celebrations everywhere.

So... these were the great battles that ended an era...

[* a later edit by Feherlo's additions]

Quicksilver
.