Nagy tettek küszöbén... [HU/EN]

Day 599, 13:48 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

Öt hónap.

Február elején regisztrált be az első index-generáció, akkor még egy két régióból álló, megcsonkított, tengődő országba, a román fenyegetés árnyékába, hogy reményt adjon egy szebb jövőhöz. Ezrek jöttek, akik mára már krőzusok, FM-ek, tábornokok, miniszterek, akik mára milliószámra termelik a fegyvert, giftet és repjegyet, akiknek a szavazatától retteg az Új Világ, akik képesek legyőzni a volt Atlantisz szövetség seregeit ha kell - és akik ma afelé haladnak, hogy valami világraszólót vigyenek véghez.

Négy hónap.

Március végén regisztrált be a második index generáció, hogy friss erőt adjon hozzá a harcokhoz, hogy barátságos vetélkedésre késztesse az első generáció tagjait, hogy fogcsikorgatva megpróbálja ledolgozni az egy hónapos hátrányt, és hogy feltöltse a bannoktól, játékelhagyásoktól ritkuló sorokat - és akik ma a seregek, a csapatok derékhada, akik együtt ütnek és nem mint egyének nagy harcosok még - de akiknek most szintén megadatik, hogy valami nagy dolog tevékeny részesei lehessenek.

Három hónap.

A régiók visszaszerzése, az ország területi integritásának visszaállítása hatalmas lelkesedést adott az akkor még fiatal új generációnak. Hiszen ezért jöttek, ez volt a céljuk, és ezt megtették, megtettük, közösen, együtt, ha nem is volt könnyű. És az elért célban megpihenve jött a hogyan tovább... a mit kezdjünk most ezzel a hatalmas potenciállal, ami az országban növekszik - és eljött az első nagy menetelés időszaka, amikor közös erővel, Indonéziával, másokkal együtt kétoldalról visszaszorítottuk Romániát a határai közé, elvettük tőlük a kitörési lehetőségeket, és megfosztottuk őket a gazdaságuktól, iparuktól is, hogy ne maradjon kitörési lehetőségük - de nem foglaltuk el, nem adtuk meg nekik azt a propagandaértékű dolgot, amit ők nekünk annó.

Két hónap.

Május körül jött az ncore-generáció, és a gamer-siteok, fórumok, blogok újabb beköltözői, nem látványosan, de stabilan növelve eMagyarország népességét, ellensúlyozva az adminok megnövekedett bannolási kedvét és egyéb takarításait, új munkát adva a mentoroknak, új munkaerőt a gyáraknak, és friss utánpótlást az ekkorra már a sereg derékhadát adó MATASZ*-nak. A tréningcsaták sebzései, a statisztikák oszlopai már mind bizonyítják, hogy eMagyarország hadserege nemcsak a legerősebb, de messze a legjobban szervezett is - és hogy ez így is maradjon, a javítás, fejlesztés abba se marad, hogy megőrizzük az előnyt.

Egy hónap.

Visszaadtunk egy régi adósságot, beteljesítettünk egy régi ígéretet, és Szerbia felszabadult, míg Horvátország megbűnhődött; elmentünk Dániáig, és visszaszorítottuk a svédeket, legyőztük a lengyeleket és visszaadtuk Németországot a németeknek - megtartva egy stratégiailag fontos hídfőállást Dániában, ahonnan elérhető Skócia, és ha kell a tengerentúl is... politizáltunk is, a játékban már tapasztaltnak számító újabbak is megjelentek a politikai életben, felfrissítették azt, és ha sokszor túl hevesnek is tűnt a harc, mégis azt mondom, hogy az az ország él, ahol aktívak az emberek, és ennek a politika is része, nem csak a háborúk.

Jelen.

A gazdaság dübörög, és már kezd a túltermeléssel küszködni, a forint erősödik, a GDP száguld, az első indexesek mostanában válnak FM**-ekké, a sereg, az ország sebzése kiszáguld már a grafikonokról, az emberek unják a tréningcsatákat - itt az idő, dönteni kell, tervezni kell, szervezni kell, gyűjteni kell és menni kell. Tudjuk hova, vagy sejtjük, kimondani nem érdemes, hisz egyértelmű, készül rá lélekben mindenki, gyűjtöget hozzá aki tud mindenki, készülnek az ellentervek is mindenhol - és várja már az egész Új Világ, hogy mikor, hova és hogyan indul meg eMagyaroszág - elérni a csúcsra, megvalósítani mindazt, ami a játék célja - a világuralom. Nem elfoglalni az egész világot, nem; a színes pacák birtoklása nem cél, nem élvezet: csak a legjobbnak lenni, az elsőnek, a legnagyobbnak, aki mindenkit legyőz ha akar. És ehhez át kell kelni egy óceánon, mert ott van az, aki, ami ellenfél lehet.

Fog-e lengeni magyar zászló a Capitoliumon?

Átzúdulnak-e a magyar hadak Iowa búzatábláin, Florida mocsarain és a Sziklás-hegység gerincein? Kezet fogunk-e Kansasban megint indonéz szövetségeseinkkel, akik a Csendes-óceán felől érkezhetnek oda; ahogy kezet fogtunk az Urálban, a román birodalom romjain?

A feszültség fokozódik, a várakozás nőttön nő.

Quicksilver

[a cikk toborzócikknek íródott, fel is lehet használni bárhol, csak a végére oda kell tenni a regisztrálj és játssz velünk szöveget és a meghívós linket]

http://erepublik.lap.hu/


Great deeds are about to come...

Five months.

In the beginning of February the first index-generation registered to eRepublik, into the country, back then consisting only two regions, into a mutilated, poor economy, under the shadow of the Romanian threat of total annihilation - to give us a new hope, a hope of a better future. Thousands came, who by today are rich businessmen, Field Marshalls, Mininsters; who produce millions of weapons, tickets and gifts; whose votes threaten the whole New World, whom were able to win over the complete armada of the Atlantis - and who are about to accomplish their greatest deed so far.

Four months.

In the end of March came the second index-generation, to give fresh strength to the battles, to friendly contest their predecessors or try to work down their one-month handicap, and to fill in the ranks that became gappy because of bans and leaving players - who are by now the backbone of the armies, the ones hitting together and not as individuals just yet - but who can also be part of the coming great things.

Three months.

The reclaiming of our regions, the joy of the whole country gave unbelievable enthusiasm to the fresh, new generations. After all... this was what they came for, this was their goal, and they had done it, we have done it, together, even when it was not that easy... and reaching that goal came the what next question too, the what should we do with this enormous potential that grows day by day in the country - and the first great march came, when together with allies, with our greatest friend Indonesia, we pushed back Romania behind its original borders, we took away their possibilities of breaking out from those borders, took away the economy and their riches too... but we did not attack them further, we did not make their mistake of giving them that huge propaganda-value that they had given to us earlier...

Two months.

Sometime in May came the ncore-generation, and the hundreds from lesser sites, blogs, forums, not by a visible baby-boom but a steady growth that filled again the ranks, that compensated the admins' vigorous banning mood, that gave new work to mentors and sponsors, that gave new workers to the factories, and warriors to the largest body that exist in Hungarian army, the MATASZ. The damage of the training battles, the columns of numbers in countless statistics by now show that eHungary's army is not only the biggest, but the most ordered and informed too... as with the TO-votes, we waste very little on unnecessary battles. And we never sit on our laurels, for anything can always be perfected, and should be too to keep the edge.

One month.

We gave back a long overdue debt, an old promise, and Serbia was freed from occupation, while Croatia punished; we went to the east and the west, till Denmark, where we pushed back Sweden and won over the Poles to give back Germany to the Germans - keeping an important region in Denmark which could reach Scotland and further the overseas too... and we played with politics too, the newer players got into the cruch of things, into positions, and if it seemed too strong, too fierce sometimes, still I say, that only that country lives in which the people are active, in politics as well as in war.

Present

The economy soars, the HUF strenghtens, the companies struggle with overproduction, the GDP reaches new heights, the first ones from the index-generation are Field Marshalls by now, the damage we are capable of is off the charts and people are bored by training battles. It is time to make the final plans, to decide, to organize, to collect and finally to go. We all know where, or at least we suspect, everyone prepares inside for it, everyone collects and spares, and everywhere counter-plans are being made too... and the New World is awaiting where, when, and how will eHungary and PEACE go, to accomplish what is the final goal of this game: world domination. Not to occupy everything, oh, no; to own coloured blots on a map is not the goal, not the enjoyment, not the target; just to be the best, to be acknowledged as the best, to be at the top, with the sure knowledge of being able to win. And for that we must go over the seas for there is one who aspires to the same.

Will there be a Hungarian flag flying high and proud on the spire of the Capitolium?

Will the Hungarian armies run over the wheat-fields of Iowa, the swamps of Florida, the spine of the Rockies? Will we shake hands again with our Indonesian allies in Kansas, as we did so over the smoking ruins of the Romanian empire in Siberia?

Tension is growing, the suspense is killing.

We await for great thing to start.

Quicksilver

http://erepublik.lap.hu/
.