eMagyarország felemelkedése [The rise of eHungary]

Day 545, 05:29 • Published in Hungary Hungary • by Quicksilver

eMagyarország felemelkedése

eMagyarország felemelkedése azzal kezdődött - és ezt a történelemben oly sokszor megfigyelhetjük - ami a legsötétebb pillanata volt, a majdnem teljes vereség, a régiók kilenctizedének román elfoglalása, a keserű vereségek amelyek elindították az erepublik első világháborúját. Ez nagyon sok magyart arra késztetett, hogy itthagyja a játékot, vitákat és veszekedéseket szült - de szerencsére néhányakat arra sarkallt, hogy elkezdjenek együtt dolgozni és megindulni azon a hosszú és akadályokkal terhes úton, ami végül egy új eMagyarország felemelkedéséhez, az erepublik egy új nagyhatalmának a kialakulásához vezetett.

És a közkeletű vélekedéssel szemben, ez a folyamat nem a baby-boommal kezdődött. Már jóval ezelőtt eMagyarország olyan szerencsés volt, hogy volt néhány karizmatikus vezetője, akik talán kevésbé ismertek, mint a későbbiek, de akik munkájukkal lehetővé tették, hogy eMagyarország egyszerűen létezhessen a nagy és ellenséges szomszéd árnyékában, mindenféle nyersanyag híján; akik elkezdték a külföldi kolóniákat kiépíteni, hogy ellássák a magyar gazdaságot a szükséges és elengedhetetlen nyersanyagokkal, akik először elkezdtek embereket toborozni, hogy legyen elég munkás kéz a gyárakba, és akik elkezdték felhalmozni a termékeket, a fegyvereket a későbbi háborúkhoz és az élelmiszert a későbbi újoncokank - akiknek a munkája nélkül a későbbi generációk csak futóhomokra építkezhettek volna...

De a nemzetközi színtérre az igazi kilépés a baby-boommal kezdődött. Sokan és sokat mondtak már róla, sok és sokféle rekordot írt az erepublik történetébe ez a látszólag egyszerű történés. Az első olyan volt, amikor a játékosok erepublikja lépett ki a mátrixból a valóságba, és mutatta meg magát ott. Az emberekhez szólt, segítséget kért, és az emberek jöttek segíteni. Sokkal, de sokkal többen mint amire számítottunk, mint amire fel voltunk készülve - minden előkészület ellenére is - mint amire készen álltunk. Mégis, megtettük amit meg tudtunk, és ők hatalmas fordulatot hoztak cserébe nem csak eMagyarországon, de az egész eRepublikon - eleinte mint utazó szavazatok az itteni, speciális, állampolgárság nélküli környezetben, később mint a gazdaság motorja és legutóbb mint katonai erő hozták meg a változást.

A változás, amit hoztak eMagyarország státuszában annyira hirtelen történt, hogy az átmenet nem volt se könnyű, se hibáktól mentes. A türelmetlen, és a realitásokat még nem ismerő lakosság eredményeket követelt mielőtt eredményeket szállíthattunk volna, és a megígért-megálmodott visszaszerzése a régióknak messze nem volt egy könnyed szórakozás. Sok-sok próbálkozásba került, elvesztegetett aranyakba és erőfeszítésekbe, rengeteg tervezésbe és kooperációba a szövetségesekkel, és bizony sok csalódásba is, amikor Románia az akkor még létező régiócserét is latba vetette, csak hogy megtagadja tőlünk a megnyert csatát - de végül a folyamat győzelemmel zárult, és amikor Budapest visszakerült eMagyarországra, akkor bizony sokunknak könnyes lehetett a szeme a győzelem örömmámorában... és elkezdődhetett az újjáépítés, ahogy a baby-boom második hulláma megtöltötte a régi-új régiókat, és kórházakat építettünk, és megint lehetett újakat tanítani, beilleszkedésüket segíteni, együtt örülni velük.

És a régvárt céllal együtt jött az előrelátható megtorpanás is - merre tovább? A blokkolás elvesztésével Románia elkezdhette a régóta tervezett és elkezdett menetelését Ázsiában, Karnataka felé, hogy öszezúzza Indonéziát, a régi ellenfelet... miközben itthon az index-generáció elkezdte kimutatni oroszlánkörmeit, és eMagyarország hadserege hirtelen vetélytársává vált sokaknak erepen. Néhány akkor hevesen kritizált, majd később agyondicsért, de brilliáns hadmozdulattal, amelyek során megtámadtuk Horvátországot, ezzel aktiválva veszélyesen sok MPP-t, de emellett nyerve két szükséges, ún oldalháborút Ausztriával és Lengyelországgal, majd az ezt követő győzelmekkel újra nem eredeti régióban lettünk határosak Romániával, azaz újólag tudtuk blokkolni őket, ezáltal lélegzetvételhez juttattuk Indonéziát amely már körömszakadtáig küzdött hogy megtartsa a hihetetlenül értékes Karnataka régiót... közel volt, nagyon közel volt, és a dagály az utolsó órákban fordult csak meg - de megtette.

Belemehetnék a csalások, hamis aranyak és bugok gyanús történetébe is, de ez a történet nem erről, nem ezekről szól - a folyamat, az előrenyomulás megállt, és ahogy eMagyarország és eIndonézia immáron együtt támadhatott - a szükséges segítséggel Oroszország, Irán és Kína részéről, a szövetség teljes haderejével - fáradhatatlanul, régióról régióra haladva, hogy elérjék céljukat - a Román birodalom két ékkövét, a nyersanyagrégiókat, amelyek nélkül nem válhat hatalommá egy ország sem, mert ezekre lehet robusztus gazdaságot, azaz biztos jövedelmet, ütőképes hadsereget építeni. A két régió támadása úgy történt, hogy Romániának döntenie kellett, melyiket védi meg - és az előrelátható döntést hozták meg a román hadvezetésben. A csata amelyet WSR-ért vívtak az erep legvitatottabb csatájává vált, amelybe az adminok is belenyúltak, a vsata állását is megváltoztatva a csalások miatt - egy olyan cselekedet volt ez, amit azóta is hevesen vitatnak mindkét oldalon akkor és azóta is - és ami azt okozta, utolsó cseppként, hogy eRománia effektíve visszavonult a csatából, majd az ezt követőkből is, bojkottálva a játékot, amíg az adminok ki nem javítják a játékot tönkretevő bugokat és csalási lehetőségeket.

Tehát eMagyarország elnyerte a nemvárt régiót is, majd folytatta menetelését tovább, az eredetileg kitűzött célja felé - a sokkal védhetőbb, azaz biztonságosabb vasérclelőhelyek felé az Urál hegyei között, majd megvívva érte, a két hatalom, a PEACE GC két oszlopa immáron találkozhatott az Urál bérceinél, az orosz sztyeppén... amikor majd elmesélem ezt a játékot barátoknak, sosem fogom kihagyni ezt a valószerűtlen mozzanatot, amint eIndonézia és eMagyarország határossá válik valahol Oroszországban... és mi folytatjuk az eltervezett hadmozdulatokat, és elfoglaljuk, majd valószínűleg felszabadítjuk az ukrán régiókat, hogy biztonságossá, védhetővé tegyük mindkét vasérclelőhelyet a jövőre nézve is.

Hát így történt eMagyarország felemelkedése. Visszatekintve az elmúlt időszakra, mint olyan aki ha nem is az egészet, de a nagyrészét láttam, azt kell, hogy mondjam, ez egy valódi mese, egy olyan álom, amelyben ha voltak is hibák, megingások, sötétebb ecsetvonások is, mégis akkora sikertörténet, amekkorát a valóságban szinte el se lehetne képzelni - ahogyan az emberek itt bármik lehetnek, úgy ez igaz az országokra is. Én megtisztelőnek érzem, hogy részese lehettem ennek a történetnek, mert jó volt részese lenni, mert jó volt elmesélni, és mert most jó visszatekinteni rá. Mert ez a történet nem csak egy erős e-országot hozott létre, de egy erős, büszke és találékony közösséget is - amelyre szintén büszke vagyok.

eMagyarország megtette.

Elkezdte mint egy küzdelmet a létezésért és amit elért, az valódi nagyhatalmi lét.

Mi, magyarok büszke nép vagyunk, néha talán túlságosan is.

De most van mire büszkék legyünk.

eMagyarorszagra.


Quicksilver



The rise of eHungary

The rise of eHungary began - as in history we can often observe - with her darkest moment, the almost complete defeat, the Romanian occupation of 9/10th of the regions, the bitter defeat of the First World War of erepublik. It made the often arguing and dissentive Hungarians to either leave the game - or work together and start up on a long and ardous journey that eventually led to the rise of a new eHungary, an emergence of a new superpower on eRepublik.

Contrary to popular opinion internationally, this rise was not started by the baby-boom. Long before that Hungary had some visionary leaders, who are perhaps lesser known than the later figures, but who simply made it possible for eHungary to continue exsisting with a powerful and hostile neighbour and without resources; who first organized the many colonies abroad to supply eHungarian economy with much needed materials, who started recruiting first to have working hands in those companies, and who started stockpiling food and weapons for later battles and newbies. Without their work the later generations would have built only on quicksand...

But the real emergence to the international scene was started by the baby-boom. Much has been said about it, and it wrote a number of firsts and records into eRepublik history. It was the first time that the users' eRepublik stepped out into the real word and made its voice known. It called out to the people, it called them to help, and they came. Much-much more than we ever expected. Much more that - despite all the preparations - we were ready for. But still, we did what we could and they made a huge difference in eHungary and in all of eRepublik. They made Hungary a power to be reckoned with, first as travelling voters in eRepublik's nationalityless enviroment, then booming the economy, and later, as they grew they made eHungary a military force as well.

The rise to an international power was so sudden that the transition was far from easy or without glitches. The population demanded results before results could have been delivered, and the regaining of eHungary's original regions were not an easy affair. It took many tries, a lot of wasted gold and efforts, a lot of planning and cooperation with allies, even a lot of disappointments, as eRomania even pulled the still existing region-swap in effect to deny us victory - but finally it was successful, and when at last Budapest was back into eHungary, we all cried a bit in our happyness... the rebuilding started straight away, as the second wave of baby-boom settled into the old-new regions and hospitals were built, and again there were new people to teach and incorporate into the society.

And with the long-awaited goal, came the expected suspense too - what to do next? With losing the ability to block Romania, it has started the long march in Asia, towards Karnataka and the crushing of Indonesia... while at home the first index generation has started to show its lion-claws and the army of Hungary suddenly grow to a force that rivalled many on erep. With a series of then-criticised but later appraised moves, in which we attacked eCroatia, thereby activating a lot of their MPP-s, but with the move gaining two so-called side-wars with eAustria and ePoland, and the attacks and wins we again gained a border with eRomania, in an eUkrainan region - where again we could block them to give some breathing space to Indonesia, which was fighting tooth and nail to retain the precious Karnataka region... it was close, the tide turned at the last hour almost, but it did turn.

I could go into details of exploits and cheats that are and were suspicious, but this story is not about them - the tide turned, eIndonesia in tandem with eHungary attacked relentlessly - with needed help from eRussia, eIran and eChina as well, with the combined force of the whole PEACE GC - , and conquered region after region, to eventually reach their separate goals - the jewels of the eRomanian empire, the high regions that are the must for any powers to be, to base their robust economies on. The two regions were attacked so that Romania must decide which one to defend, for it could not do both - the choice for them was obvious. That battle was easily the most controversial on erep - admins correcting it during the battle, to compensate for exploits - a move hotly contested by both sides then and since still, and resulting Romania to effectively withdraw from the battle, and even then stay away from every battle, until admins correct all bugs and exploits.

So Hungary won its unexpected prize and continued marching towards its original goal - the more defendable region in the Ural mountains, and by gaining it finally the two sides and the two pillars of PEACE GC has touched upon the Russian steppes... when I describe the game to friends in the future, I will always tell this moment: when eIndonesia and eHungary become neighbours by an eRussian border... and Hungary continues still to conquer and eventually probably liberate eUkrainan regions to make them more defendable, and secure both high iron regions for future use.

And so it went the rise of eHungary. Looking back to it, as one who has seen if not all, but most of it, I must say that it was a story of truly fabulous proportions, a fairytale in which there were glitches and setbacks, and even darker strokes of the brush, but still it was something that in real life could not have happened - as people can be here what they cannot in life, so a country can be the same. I am honoured to have a part in this story, for it was good to take part, good to tell its tale and is now good to look back. It not only made a strong e-nation but a strong, proud and resourceful community as well, that I am also proud of.

eHungary did it.

It has started a struggle for existence and it reached greatness in one go.

We, Hungarians are a proud nation, perhaps too much so sometimes.

But we have something to be proud of.

eHungary

Quicksilver

.