Join the new world

Ez a cikk a Fehér Ház Sajtóirodájának (WHPR) a hivatalos közleménye a CTRL-lel, azaz a nemrég kútba esett új szövetséggel kapcsolatban. Természetesen a saját szemszögükből nézve a történteket, így néhol enyhén részrehajlónak tűnik, még úgy is, hogy nem ismerem a mélyebb folyamatokat. De összefoglalónak érdekes, hogy hogyan születik egy szövetség és milyen könnyen esik kútba ha páran nem akarják, hogy sikerüljön... hiszen sokaknak állt érdekében, hogy ez a szuperszövetség ne jöjjön létre, és meg is tettek sok mindent ez érdekében.


Az eredeti cikk: http://www.erepublik.com/en/article/whpr-day-1-697-manifest-destiny-2080471/1/20

SkyWarp

---

Üdv Amerika,

Ez az utóbbi néhány hét igen komplikált volt, tekintve az egész bonyodalmat a CTRL-lel és azt, ahogyan az embereknek rá kellett jönniük erre. Az egész média, a híresztelések, a botrányok, a politikai vonulatok – én is nehéznek tartanám mindenki helyében, hogy valóban meg tudja érteni, fel tudja fogni a történések valódi sorrendjét. Ez a mai közlemény célja, hogy minél több információt tudjunk adni a folyamatokról, a módszerekről és a történések sorrendjéről, ami a CTRL felemelkedését és bukását illeti. Beleértve már a titoktartási kötelezettség alól kivont megbeszéléseket is, és a kongresszus, valamint a kormány együttműködését. Kezdjük is el.

Kezdjük a CTRL valódi alapítóokmányával, ami egy kicsit különbözi attól, amit Rylde az első botrány során közzétett. Hogy egy kis háttérrel is szolgáljunk, ezt az okmányt még Israel Stevens elnökségének utolsó napjaiban készítettük el és június 3.-án lett a kongresszusnak bemutatva. Az alapokmány készítésekor a lengyel, spanyol és amerikai elnökök és külügyminiszterek eldöntötték a leendő szövetség jövőbeli irányvonalát, ami megszabadított volna minket a balkáni dominanciától, és meglett volna a potenciálja, hogy az egész világot felülmúlja sebzés tekintetében. Az előzetes számok szerint ez az USA-Lengyelo-Brazília-Spanyolo. négyes az okmányban felsorolt többi taggal együtt az e-világ legnagyobb sebzését jelentette volna, felülmúlva az EDEN-ét és alaposan megelőzve a ONE-t. Az elnökök, a brazilt kivéve egyetértettek a szövetség általános vázlatával, és így az a híresztelésből törvényhozási feladattá lépett elő:

Ez volt a N.A.P (next alliance project, azaz a következő szövetség terve – ez munkaközi név lehetett)

1. Célok kinyilvánítása
A NAP kódnéven emlegetett szövetség azért fog össze országokat a világ minden tájáról, hogy azoknak a gazdasági boldogulást és a területi biztonságot biztosítsa. Mint mellékes cél, a NAP tagok jóléte, oldogulása biztosítja azt is, hogy a játék jelenlegi balkán-központosságát csökkentse. A NAP ezt azzal kívánta elérni, hogy elkerülte volna a kibékíthetetlen ellenfelek állandó harcainak zavaró hatását, és ehelyett a hosszútávú, stratégiai jelentőségű kampányokra koncentrált volna.

2. Tagok listája
USA
Lengyelország
Spanyolország
Brazília

Előzetes plusz tagok listája (változhat)
USA
Lengyelország
Spanyolország
Brazília
Kanada,
UK
Kína
Svédország
Olaszország
Szlovénia
Ukrajna
Argentína

4. Felépítés, szerkezet
A NAP mind a Biztonsági Tanács (SC), mind a Főparancsnoki (SG vagy SC) rendszerét alkalmazta volna. Az SG vezette volna a szövetséget, akit a tagok demokratikusan választottak volna meg. Az SG nevezte volna ki az SC-ket és helyetteseiket, akik a szövetség mindennapos dolgait intézték volna, az RW támogatásokat, prioritások kijelölését, stb.

A biztonsági tanácsa a négy belső tag egy-egy képviselőjéből, és a további tagok egy képviselőjéből állt volna. Ez az 5. képviselő havonta változott volna a tagállamok közötti rotációban. A tanács tagjai vagy a négy államelnök vagy az országuk egy más játékosa lett volna. A valamilyen okból más ÁP-t viselő polgárok sem lettek volna kizárva ebből. A tanácsnak vétójoga lett volna az Általános Választási folyamat (lásd következő pont) bármely szavazásával kapcsolatban. Azonban az ő vétójukat egy újraszavazás felülírta volna.

5. Általános Választási folyamat
Szövetségi döntések, mint pl. az SG megválasztása vagy leváltása, tagok felvétele vagy kizárása, tagok büntetése, és bármi más amit szükségesnek tartanak, a tagállamok elnökeinek (vagy az ő megbízott képviselőinek) a szavazatával dőlne el.

Tagfelvétel: 50% többséggel
Tag kizárás 67 % többséggel
Tag büntetése (pl. főparancsnokság elmozdítása) a Biztonsági Tanács által lenne eldöntve és 67% többséggel megszavazva az általános választási folyamatban.
SG megválasztása egyszerű többséggel, mint az államelnöki választáson
SG elmozdítása 67% többséggel
Felülírni a BT döntését 67% többséggel lehet

Aláírások:
USA elnök –
Lengyelo. Elnöke – Twoj Star aláírta
Spanyolo. elnöke - King Chuchi I és Siddy aláírták
Brazília elnöke -

1. megjegyzés: a tervezett taglista nem teljes még. Várhatóak változások, pl. Franciaország vagy Németország, más országok hozzáadása.

2. megjegyzés: Brazília jelenleg éppen szavaz erről, az elnök képben van

3. megjegyzés: Az alapokmány elfogadásával az USA kilép a Terrából, és elkezdi átalakítani az MPP-k szerkezetét, az alapokmány szellemében, a szövetségesekkel egyetemben.



Július 3. – CTRL elfogadva az eUSA kongresszusa által
Az eUSA kongresszusi szavazásán az alapokmány 18 igen mellett 14 nem és 3 tartózkodó szavazatot kapott. Az alapokmánnyal kapcsolatos vita igen heves volt, és hamar két eltérő álláspont merült fel. Az első csoport támogatta a CTRL-t. Lengyelország ígéretével, miszerint ejtik a balkán-központúságot, ez a szövetség tűnt a legjobb választásnak. Brazília is hajlott rá, a spanyolok aláírták, a lengyelek is, és úgy tűnt, hogy eltűntek az akadályok. A másik csoport néhány ponton vitába szállt az elsővel. Először is azon, hogy az új szövetséget jobban meg kellett volna vitatni, és nem volt idő néhány kérdés megbeszélésére; a másik pontjuk pedig az volt, hogy ez néhány jelenlegi szövetségessel kínos helyzetbe hozna minket. Noha szinte azonnal megpróbálták ezt az alapokmányt visszavonni (ford megj: tehát nem bocsátani szavazásra sem), szerencsére a kongresszus szabályai ezt nem tették lehetővé az ellenzéknek, mivel az indokaik azon alapultak, hogy a szabályokat nem követtük megfelelően – de ez nem bizonyosodott be.
Megjegyzés: azóta a kongresszus visszavonta az alapokmányt.

Július 4-e: Rylde választás előtti bombája.
Rylde a leleplező cikket július 4-én késő éjjel tette közzé. A Rylde által megkapott CTRL okmány sajnos nem tartalmazta az előzetes taglistát. Az ő verziója e helyett egy lehetséges 5. Biztonsági Tanácsi helyet tartalmazott, ahova mi a listát tettük. Hogy ez az eltérés megváltoztatta-e volna Rylde hozzáállását, azt nem tudjuk. Az ezt követő diplomáciai folyamat a következőképpen zajlott le. Miután Ryldét megkereste 3 különböző kormánytag is, ő arra az álláspontra helyezkedett, hogy Kanada nem csatlakozik a CTRL-hez, csak ha ő kapja meg ezt az 5. BT tagságot. Mivel mi, az USA nem tudtunk az egész szövetség nevében erről döntést hozni, így ezt visszautasítottuk, és a további tárgyalások kútba estek. Kanada ekkor azt az álláspontot vette fel, hogy mivel Francio, Németo és Oroszo nem volt benne a megbeszélésekben, valamint ők maguk sem, így kötelességének érezte az információk nyilvánosságra hozatalát.

Július 6. – a CTRL felgyorsul
Eddig a pontig a CTRL hivatalosan csak a négy belső tagban lett bemutatva. Ez volt az alapítók szándéka is, hogy megalapítsák a szövetséget, majd ezután hívják meg a többi reménybeli tagot. Ezt megtanultuk a PANAM/Terra idejéből, hogy jobb először biztosan megalapozni egy szövetséget, mielőtt a tagok beáramlanak. Eredetileg akkor jelentettük volna be a CTRL-t amikor a négy belső tag aláírta volna az alapító okiratot. Ezen a ponton az alapokmányt már három tag aláírta, és csak Brazília nem fejezte be a kongresszusi vitát róla. Azonban, mivel a szövetség léte ekkor nyilvánosságra került, az USA külügyminisztériuma felgyorsította a szövetség megalkotását, mivel láttuk, hogy több reménybeli tagország is sértve és mellőzve érezte magát, hogy kihagytuk őket a folyamatból. Ekkor, július 5-6-án két dolog történt.

1. Kapcsolatba léptünk Kínával, a CTRL lehetséges ’5. erejével’
2. Tárgyalások kezdődtek Lengyelországgal, hogy volt Terrás országokat, mind Franciao és Németország bevegyünk.

Emellett Kanadával is kapcsolatba léptünk volna ekkor, de az volt az általános vélemény, hogy az akkori diplomáciai viszony minden ilyen erőfeszítést kudarcra ítélt volna.

Július 7. – Az EDEN is bekapcsolódik
Miután kapcsolatba léptünk Kínával, a tárgyalások nem tudtak túljutni a kezdő fázison néhány közbejött esemény miatt. Először is EDEN kapcsolatba lépett Evry-vel, hogy megtárgyalták az aggodalmaikat. Az EDEN amiatt aggódott főleg, hogy a lengyelek ’elrabolják’ a szövetséget, és ONE-pártivá teszik – ez a közvélemény egyik fő érve is volt ebben az időszakban. Azonban az USA kormány leszögezte, hogy a szövetséget úgy alakították ki, hogy ez ne történhessen meg, és mér ekkor ki lett jelentve, hogy Magyarország és Szerbia nem lesz az MPP országok között, ami szintén ezt a vonulatot erősítette volna. Az EDEN képviselői ezt hallva boldogok, mi több eksztatikusak voltak. Ugyanis az egyetlen aggodalmuk ez volt, hogy az új szövetség ONE-párti lett volna, és ekkor még abba is belementek, hogy MPP-t kössenek Spanyolországgal és Lengyelországgal – feltéve, hogy azok is ejtik a magyar és szerb MPP-t. Mi ezt a javaslatot függőben hagytuk, hiszen megkérdőjelezte volna az új szövetség ötletét, és úgy álltunk fel az asztaltól, hogy az EDEN-nel a kapcsolataink nem romlottak meg az új szövetség miatt, ahogyan ezt a közvélemény számára sokan láttatni akarták.

Július 8. EDEN-CTRL találkozó és a hírhedt ONE HQ találkozó
Ezen a napon volt az EDEN parancsnokság és a leendő CTRL négyek elnökeinek találkozója. A találkozón igen kevés érdemi döntés született, inkább arra szolgált, hogy a két szövetség közötti kapcsolatokat megteremtsük. Mégis, egy ponton itt keletkezett a CTRL bukásának egyik oka. A kiszivárgott ONE HQ logokból már tudhatjátok, hogy a lengyel elnök ONE vezetőkkel találkozott ezen a napon, megbeszélendő az új szövetséget. A logok tekintetében máig is vita van, mivel a lengyel elnök állítja, hogy azokat megváltoztatták, míg a spanyol elnök szerint valósak voltak. Ugyanis a lengyel álláspont ami ezekben kifejeződött riasztó volt és sokak félelmeivel összevágott akik ellenezték a CTRL-t azért, mert gyanították, hogy a lengyelek csak azért vesznek részt benne, hogy zavart keltsenek az USA és az EDEN között. A lengyelek kifejezték, hogy az USA-t meg kell győzni, hogy Magyarországot és Szerbiát is vegye figyelembe, és ezáltal a CTRL valóban ONE-pártivá vált volna, ahelyett, hogy egy valódi harmadik út, egy alternatíva lehetett volna, mint azt eredetileg reméltük. Néhányan kifejezték, hogy ez a lengyelek reakciója volt a CTRL-ONE találkozóra (ford megjegyzés: ez egy hiba lehet, hiszen logikusan a CTRL-EDEN találkozóra gondolhatott az író), és hogy a lengyelek ugyanattól tartottak, mint mi, csak az ellenkező oldalról. Lengyelország könnyen lemondhatott volna az új szövetségről, ha az teljesen az EDEN-párti oldalra tolódott volna, hiszen ha nekünk megvolt a jogunk ellenezni a ONE-pártiságot, akkor természetesen nekik is megvolt ez ellenezni az EDEN-pártiságot. Bármi is volt a lengyelek eredeti célja azonban, vagy akár csak a reakciójuk a tárgyalások közepén, nem ezek a kijelentések jelentették a CTRL végét, hanem ami másnap történt.

Július 9. – a CTRL halála
Ezen a ponton a kormány arra a konklúzióra jutott, hogy a kiszivárgott logok a ONE HQ-ból többnyire hitelesnek voltak mondhatóak. Így, mivel a szövetség eredeti célkitűzései veszélybe kerültek, vissza kellett mennünk az igazi harmadik útra. Így az USA és Brazília megkérte a spanyolokat és a lengyeleket, hogy lépjenek ki a ONE-ból mielőtt továbbmegyünk az új szövetséggel, hiszen ekkor már mi kiléptünk a Terrából a szerződés aláírásával. A spanyoloknak nem is lett volna ezzel gondjuk, de a lengyeleknek igen. Nem csak hogy visszautasították a kilépést, de követelésekkel álltak elő. Lengyelország azt szabta feltételül, hogy Magyarország és Szerbia követhesse őket a CTRL-be, pont az a két ország, akik ellen voltunk következetesen, és akik lehetetlenné tették volna hogy valóban egy alternatíva, egy harmadik út lehessünk. Ez ehelyett egy új ONE lett volna, amiben benne van USA és Brazília is.

Július 10. – Előre a döntésünk megvalósítására
Így közel egy hónapnyi külügyi munka, számtalan órányi tárgyalás és PR munka után Lengyelország egy erőfitogtatásnak fogta fel az új szövetséget – pontosan ahogyan azt többen is megjósolták. Mi egy döntés előtt álltunk. Ejtsük el az eredeti gondolatokat amire a szövetséget alapoztuk volna, hogy létrehozzuk az e-világ létező legerősebb szövetségét – vagy álljunk ki az eredeti ideálok mellett és utasítsuk vissza a javaslatot. Már a CTRL eredeti lehetséges tagjai is dominálták volna az e-világot, de a magyarokkal és szerbekkel az erőink gyakorlatilag verhetetlenek lettek volna.

Mégis visszautasítottuk ezt. Nemet mondtunk a magyaroknak és szerbeknek, nemet mondtunk a lengyeleknek. Nemet mondtunk a CTRL-nek és a világuralomnak. Amerika ránézett a világverő erőre és elküldte a fenébe. (ford. megj. – így kell megideologizálni szépen a dolgokat, ebben az USA elég jó. Kis pátosszal bármi jól eladható itt)

A mi szándékunk a CRTL-lel sosem volt az, hogy ezzel másokat bántsunk, hogy eláruljuk a szövetségeseinket. A mi szándékunk az volt a CTRL-lel, hogy egy olyan dolgot alkossunk meg az e-világban, amilyen még nem volt. Egy rendszer ami nem kétpólusú, ahol nem kell minden országnak választani, hogy melyik – néha alig különböző - oldalon áll. Egy világ, amiben a csaták nem állandóak, ahol a háborúk nem ismétlődnek számtalanszor, ahol a kis országoknak nem kell a porba meghajolniuk az erősebbek ellen, ha nem akarnak eltörölve lenni. (ford. megj.: ez már nagyon üres duma szerintem, ilyen erepen nem lehetséges. Nincs annyi resource hogy mindenkinek elég legyen) A CTRL, ahogy a lengyelek elképzelték nem ez lett volna. Ez a PEACE lett volna a fénykorában. ATLANTIS újrakeverve. A fennálló állapot továbbvitele, ami már rég kilúgozta az élvezetességet a katonai modulból.

A világ megváltoztatásához bátorság kell és kockázatvállalás. Mi megláttuk a lehetőséget és vállaltuk a kockázatot. Beleugrottunk az ismeretlenbe – és úgy tűnik, hogy pofára estünk. Most sokan mondják azt, hogy ’ők megmondták’, és még többen nevetnek rajtunk, hogy naívak voltunk végig. Már az első naptól kezdve voltak akik figyelmeztettek, hogy ez így is elsülhet, a kabinet fontos tagjai is. Mégis, ha olyasmit akar elérni az ember ami még soha nem volt, akkor vállalnia kell, hogy úgy cselekedjen mint még előtte sosem tette. Ez volt az elődeink mentalitása, és ez a mentalitás vezetett minket előre. Most Amerika egy ritkán járt ösvényre lép. Nincsenek isteneink, nincsenek gazdáink. Függetlenek vagyunk.

Megelégeltük a fennálló helyzetet. Ha nem tudjuk megváltoztatni ennek a működésképtelen szövetségi rendszernek a dinamikáját egy új szövetség létrehozásával, akkor a legjobb az lehet, ha a saját utunkat járjuk. Példát fogunk mutatni mindazon országoknak, akiknek elegük van abból, hogy meg kell hajolniuk a nagyhatalmak előtt, akik kontrollálják a szövetségeket, akik ezt a saját szövetségeseik és barátaik kárára teszik. (ford. megj: persze, persze, könnyű nem meghajolni 10/10 bónusszal és elegendő katonával, hogy meg is tudják tartani)

Csak olyan országokkal fogunk barátkozni, akik valódi barátok, nem egy névleges szövetség miatt, hanem mert valódi kapcsolat van közöttünk.
Senki nem lehet az eUSA szövetségese csak mert van egy rangja.
Csak az lehet az eUSA szövetségese, aki a barátunk.
Ha ellenünk vagy barátaink ellen vagy, akkor az ellenségünk leszel.

Az új ösvény, amin járunk új szövetségeseket és új ellenségeket jelent. Múltbéli barátaink közül lehet, hogy néhányan ellenségekké válnak, míg más, eddigi ellenségeknek megvan a lehetőségük, hogy a barátainkká váljanak. Csak az idő fogja megmutatni, hogy merre vezet ez az ösvény, de mindenek felett olyan irányba mozgunk, ami új nekünk és a világ szerkezetének is

Mostantól fogva:
Mi határozzuk meg önmagunkat.
A saját boldogulásunkat fogjuk keresni.
A barátainkat fogjuk megvédeni.
Az ellenségeinket fogjuk megbüntetni.
És mindenek felett: sorsszerű végzet (ford. megj.: a manifest destiny gyakorlatilag lefordíthatatlan fogalom, könyveket írtak már össze róla. Röviden talán úgy lehetne leírni, hogy ez egy nagyon mélyen gyökerező hit az amerikai pszichében abban, hogy az USA-nak a sors által meghatározott feladata az, hogy világhatalom legyen, hogy hordozza a demokrácia zászlaját, terjessze és védelmezze azt. Igen, terjessze. Az alapideológia a mai USA meghódítása volt és a terjeszkedés máig nem halt ki a fogalomból, még ha ez már nem is területi terjeszkedés. De az erepen használva a fogalmat simán benne van ez is.)

---