Join the new world

(To my foreign readers: this article is about the fine tuning of my presidential program to the coming elections in eHungary.)

A minap közölt kormányprogramom legnagyobb vitát kiváltó része természetesen a haderőreform volt. És ez jól is van így, ha nem kerekedne ebből parázs vita, az tényleg baj lenne. Nem annyira a kommentek hatására, sokkal inkább az Eastern Siberia RW-bel látott, v2-es szinten kiemelkedő seregteljesítmény okán szükségét érzem, hogy részletesen leírjam, mit tartanék pillanatnyilag legjobb felállásnak. Amilyen lusta ember vagyok, azt ugyanis tevékenységem egyik alappillérének tekintem, hogy:

Ami nem romlott el, ne javítsd meg

Azt viszont meg kell nézzük, hogy miről éreztem úgy, miről érezzük nagyon sokan, hogy igenis elromlott.
(akit csak a sereggel kapcsolatos elképzeléseim érdekelnek, tekerjen hátra, mert hosszú)

A v2-ben nagyon megnőtt a régiószerzéssel is járó hadműveletek dinamikája. Egyszerűbben szólva: a v1-ben szinte elképzelhetetlen volt, hogy az EDEN elfoglalja Szibériát, hogy Horvátország 2 napon belül eltűnjön majd újra feltámadjon. Kialakult egyfajta közösségi tudat, hogy mi lehetséges és mi nem, és a v2 ezt a tudatot cincálja rendesen. Elbukjuk WSR-t? v1-hez szokott tudatunk tiltakozik, hogy nem, hát ez lehetetlen, itt valami nagyon rossz történt. Félreértés ne legyen, tényleg rossz, viszont nem elképzelhetetlen rossz. A játék mostantól ilyen, legyünk a tudatában.

Nade ettől függetlenül a 3 legértékesebb orosz régió elvesztése bizony nagyon rossz dolog, ebben a hadjáratban mindenki joggal szisszen fel, ha egy utolsó pillanatig éles, vagy esetleg épp eleve esélytelen küzdelemben valahol alul maradunk. Mielőtt azonban saját házunk táján néznénk körül teendők után, két fontos külföldi tényező mellett nem mehetünk el szó nélkül:

- az oroszok fájdalmasan kis aktivitással vesznek részt saját országuk védelmében. Miután beütötték minden EDEN-szomszédjuk összes támadó MPP-jét maguk ellen, a csatákban nem igazán jeleskednek. Nem azt mondom, hogy nem övék a legmagasabb sebzés, de hát az, hogy fontos csatában főműsoridőben, tehát nem éjjel 100 alatti orosz legyen fenn, az egy kicsit erős.

- a PHOENIX a v2-recesszió miatt már majdnem 2 hónapja nem szed tagdíjat. Hogy világos legyen, ez nem úgy működik, hogy a jóságos/szigorú Főnixbácsi eldönti hogy szed vagy nem szed, a szövetséget alkotó országok vezetői ezt megbeszélték, és a szövetség szabályai szerint meg is szavazták. Igen, ebben mi is benne voltunk, így aztán pár 100 golddal több is maradt nálunk (ahogy az MPPkkel majd kb. 0-ra kifutó eMNB-t nézem, van ebben is ráció). Így viszont szövetségünk gyakorlatilag feladott minden offenzív szerepet a harcokban, nincs szövetségi fedezet taktikai csataindításokra, elterelésekre, és a fontos hadműveletekben is eseti megállapodások alapján történik támogatási célú pénzmozgás. Hogy lássátok: odaát ez nem így van. Namost, hogy ennek az az oka, hogy a bébigyárakban termelt kezdőaranyakat használják, vagy az, hogy a szibériai adóbevételeket, az majdnem mindegy. A dologban mindenesetre sok köszönet nincs, és amíg a PHOENIX (tehát mi, a tagországok) ezen nem változtatunk, addig ez fog továbbra is menni.

A fentiek miatt aztán az van, hogy FER-t prioritásként adja meg a PHOENIX, de amíg mi magunk, belül, amikor eldöntjük, hogy rászánunk-e 2-3 goldot meg fél órát a csatára amikor este géphez ülünk, nem érezzük annak, megette a fene az egészet.

Mit tehetünk ellene, mit tehetünk az ügyben mi, magyarok?

Először is kezdeményezhetjük a PHOENIX pénzügyi felélesztését. Nem mintha olyan sok pénzünk lenne, de ha valami keveset mindenki betenne, akkor azért nyílna legalább valamennyi taktikai mozgástér. És hát ennek a felélesztésnek olyan reformokkal is együtt kell járnia, hogy a befizetés, vagy egy része kiváltható legyen a PHOENIX által fontosnak jelölt csatákban való katonai részvétellel, célszerűen más-más beszámítási értéken az itthonról elérhető illetve az utazós csatákban, kiemelten elszámolva a kritikus csataidőszakokban (éjjel) elért aktivitást. És ne higgyétek azt, hogy vagyunk mi magyarok, és mi állunk szemben az arctalan Főnixbácsival, aki elutasít. Mindenki látja a szövetségben, hogy mi a probléma, mndenki gondolkodik a megoldáson, tehát ha mi ebben kezdeményezőként lépünk fel, érdemi és intenzív tárgyalásokra számíthatunk, de zsigerből elutasításra semmiképp.

A másik a saját aktivitásunk és szervezettségünk: na ez az, ahol a magunk háza táján vagyunk, és ennek növelése a hadügyi programom legfőbb célja.

Tehát: rendben, nyár vége, ősz eleje van, most pörög fel mindenki, hát nézzük. Legyenek századok, legyenek napi századsorakozók (hogy ott mit lehet csinálni, lejjebb megírom). Nem kell, hogy minden század 40 fős legyen, az sincs kőbe vésve, hogy egyforma létszámuk legyen. Az viszont igen, hogy ha a magyar hadügy magas prioritást ad egy csatára, akkor a sereg mutasson 75% körüli aktivitást.

A seregre ugyanis három dolog miatt van szükség.
1. Közösségteremtő erő
2. Fegyelmezett csapat, és
3. Meglepetésszerű, gyors támadások, főleg a csata első pár percében, csak velük oldhatók meg titokban és hatékonyan.

Itt a második pont az, ahol elnöki ciklusom első pár napjában érdemi változást kívánok. A század nem egy névsor, a század az a közösség, amely egymást ismerve csatába megy. Aki nem harcolt még v2-ben, hát annak nem kell katonának lennie. Ha ugyanakkor a közösség aktív tagja, segítse át a közösség ezen az akadályon. De aki katona, és joggal szeretne erre büszke lenni, legyen ott és akkor, ahová és amikor a parancsnoka hívja.

Mire hívhatja? Gyertek este 9-re a századszobába! - de mi lesz ott? Várunk órákig, hogy valaki kegyeskedik végre parancsot adni, és a fél század már aludni ment mire fél 12-kor tessék-lássék ütünk egy harmadlagos helyszínen, aztán másnap jön a lecseszés, hogy hol volt a fél társaság? Ez nyilván nem vonzó. Kínálok viszont alternatívát.

Amikor éles csata van, azt nyilván lehet jól időzíteni, és arra behívni a katonákat. Amikor viszont nincs, akkor a századoknak (javaslom ezt a irregeknek is, ha már az a cél, hogy ők is a regulárissal kerüljenek egy szintre) taktikai egységekké is kell kovácsolódniuk.

Borembukkk egy korábbi cikkében (bocs, most hirtelen nem találom, de talán ez volt az?) szépen leírta ezt. A csatavezető csak annyit mon😛 "Horthy, blokkoljátok a 05-14 körüli piros deploy zónát hogy ne jöhessenek ott vissza". "GÁT, töröljétek el a védőket a 13-11 dombról". "Légierő nyisson deploy hídfőt a folyó túloldalán 12-08 körül", és így tovább. Ezt kell kialakítani - sajnos épp most a bétát már nem látom elérhetőnek, pedig milyen jó kis gyakorlóhelyszín lett volna... A másik, amit a seregnek be kell gyakorolnia, és erre is használható a napi századsorakozó utáni fél óra: a meglepetésszerű csataindítás (illetve később: ennek elhárítása) kialakítása. Helik festenek előre, és gyors festés, illetve a fő célpontok megközelítése... és így tovább. Én még csak egy fél csatát vezettem v2-ben, nyilván aki tapasztaltabb, több ilyen, a csatákban is alkalmazható harceljárást ki tud találni.

Lényeg a lényeg: ezekre a feladatokra a működőképes sereget meg kell tartani. Semmi akadálya nincs, sőt ösztönzöm azt, hogy meglevő, vagy ezután szerveződő "irreguláris csapatok" vagy baráti, nemzetőr társaságok is jelentkezzenek, hogy ők is alakulatként kívánnak harcolni. A hadügyi ellátmányból az részesül, aki a prioritásként megadott csata megadott időszakában, a csataszobában kapott utasításoknak megfelelően harcol, ebben nincs különbség a regulárisok és a többiek közt.

A cél az, hogy itthonról elérhető csatában 200k körül, utazós csatában 60-70k körüli sebzést érjünk el, és taktikai felkészültségünk javuljon (v2-ben a győzelmet nem szükségszerűen a nagyobb sebzés jelenti). A taktikai győzelmek (amikor a Horthy tényleg sikerrel blokkolja a megadott zónát, a GÁT megszerzi a dombot, stb.) már eleve közösségteremtőek, későbbi beszélgetések fordulataivá válhatnak - de végül is mi nem taktikai elemeket, hanem csatákat akarunk nyerni. Mert az jó.. (csak a v2-ből: Central Croatia, Southern Dalmatia, Podolia, SGP - hát nem ezek voltak az igazi bulik?) ... és a közösséget is azok építik a legjobban.

Bocs a hosszért - és ha már idáig eljutottál, kérlek szavazz rám 5-én (smiley).