[monti: Anno 1990] Az állásinterjú
montaigne
Drága nagyapa!
Meglepetés!
Igen, jól látod, ezt a levelet Budapestről küldöm neked. Illetve inkább így: BUDAPESTRŐL, csupa-csupa nagybetűvel. Telefonra még nincs pénzem, de az mégsem járja, hogy lemaradj valamiről, úgyhogy kezdjük a legfontosabbal: sikerült munkahelyet szereznem. Havi 10.500 Forint! Ez egy kisebb vagyon, nagyapa! Egy komoly gyárban ajánlottak munkát, mindenféle kisautomatika késztermékeket és alkatrészeket gyártanak, stabil piacuk van, többek között a szovjet, a jugoszláv és a román piacra gyártanak.
Furcsa volt az állásinterjú. Elolvasták az önéletrajzomat és szóvá tették, hogy szokatlan, hogy kézzel írtam. Érdeklődtek, hogy láttam-e már számítógépet, mert a CAD-CAM tervezéshez szükség lesz rá. Első komoly teszt feladatként a kezembe nyomtak egy alkatrészt és kérdezték, hogy tudok-e erről valamit, bármit mondani. Először tátott szájjal néztem. Aztán eszembe jutott az intelme😛
-Ha erős vagy, akkor színlelj gyengeséget, így a mit sem sejtő ellenfeledet bátran (ostobán) kiáll veled szemtől szembe és nem kell vele sokat vacakolni, egyetlen csapással le tudod őt győzni. Ha viszont gyenge vagy, akkor színlelj erősséget, blöffölj, így próbálj kihátrálni a vesztes helyzetből.
Nos, megfogadtam az intelmedet és tátott szájjal, ostoba arccal nézegettem, forgatgattam az alkatrészt.
-Ez valami bronzöntvény lehet.
Gúnyosan mosolyogtak rajtam…méghogy valami öntvény…naná. –Tudna mást is mondani?
-Háromnegyedes menet, de meg nem tudnám mondani, hogy az öntőformát miért nem tisztítják, ha már az elválasztó sík átmegy a colos meneten. Rejtély. Én leszedném a sorját, de ez szubjektív. Érdekes lenne megnézni, hogy ezt az izét mire használják. Mi mehet át rajta, folyadék, vagy gáz? Semleges, sós, savas, vagy lúgos? Elég ránézni a belsejére, a falvastagságra és a belső érdességre: gáznemű anyagot szabályoz, alacsony nyomás mellett. Vélhetőleg gyúlékony gáz lehet (metánra tippelek), emiatt ügyelnek a korrózió és szikravédelemre, de nem olyan szinten, mintha ipari körülmények között használnák. Szóval háztartási kütyü.
Bólogattak, hogy jaja, jól nyomom a rizsát. Úgyhogy emeltem a tétet.
-Uraim, egy picit zavarban vagyok. Ha megengedik, elvégeznék egy szakító-szilárdság vizsgálatot.
-Csak tessék.
A zsebkendőmmel óvatosan letöröltem az alkatrészt, majd elkezdtem harapdálni.
-Sejtettem. A szakítószilárdsági mutató legfeljebb 300N/mm2, de inkább csak 290-re tippelek. Pedig illene 350-nek lennie. Nyilván ez annak köszönhető, hogy az ólomszennyeződés mértéke meghaladja a kritikus 1 ezreléket. Méghozzá jelentősen. Engedelmükkel…
Tátott szájjal nézték, ahogy körbenyaltam a vizsgált anyagot.
-Az alumínium részaránya kevesebb, mint 7%, gondolom, hogy a 9%-ig hiányzó 2% közönséges vas lehet. A belső illesztőfelület kúpszöge kb másfél fok, ennek felületi érdessége…pillanat…
Majd ráleheltem és a ceruzával egy vékony csíkot húztam végig rajta: - szóval a belső felületi érdesség kb 0,02, ami nagyjából megfelel a célnak.
Látnod kellett volna az arcukat! Persze kérdezhetnéd, hogy ezt a performanszt hogyan hoztam össze? Furcsán kicsi a világ: a volt nagyváradi munkahelyem pontosan ettől a magyar cégtől rendelte pontosan ezeket az alkatrészeket és véletlenül pont én végeztem a bevizsgálást, persze hagyományos műszerekkel, illetve célszerszámokkal. Szóval, amikor megláttam, akkor tudtam, hogy ma nekem royal flösst osztottak, de igyekeztem azt a látszatot kelteni, hogy mindössze pubi párom van. Mindezt azért, hogy nagyobb legyen a hatás, amikor bezsebelem a tétet.
Szóval felvettek. Ott helyben. Ajánlottak bruttó 14.000 Forintot, ami kb nettó 10.000. Erre egy kicsit fanyalogtam, miközben a szívem majdnem kiugrott a helyéről (de te mindig mondtad, hogy csigavér, az első ajánlatot butaság elfogadni), így lett belőle 15.000 Ft. Irgalmatlan nagy pénz ez.
És hogy hogy jutottam idáig?
Elsősorban meg kellett szereznem a diplomámat – ezt elvileg csak akkor kaphattam volna kézhez, ha Nagyváradon lejár a három évnyi gyakornoki szerződésem. Ebben segített Manuela – ő a vezérigazgató titkárnője és rövid időre rendkívül közeli viszonyba keveredtünk. Annyira közeli viszonyba, hogy a kedvemért kicsempészte a diplomámat az archívumból. Azt kell mondanom, hogy mi ketten többet tettünk a román-magyar megbékélés érdekében, mint a politikai pártok sokasága, együttvéve. Utolsó közös éjszakánkat követően sírva búcsúzott tőlem, és arra kért, hogy úgy menjek előre az utamon, hogy soha többé ne nézzek hátra. Azóta is próbálom megérteni, hogy miért is segített rajtam, miért kaptam olyan sokat tőle, olyan kevésért cserébe.
Első magyarországi éjszakámat Berettyóújfaluban töltöttem, méghozzá előzetesben. Ne izgulj, nem csináltam semmit. Amikor már órák óta sikertelenül stoppoltam, megállt mellettem egy rendőr kocsi. Igazoltattak, majd kiderült, hogy az egyik rendőr egy szamosújvári születésű roma fickó, úgyhogy alanyi jogon járt nekem az ingyen kosztkvártély. Történetesen a fogdában, de legalább kényelmes volt, tiszta és biztonságos. Másnap reggel ugyanez a rendőr srác igazoltatott egy török teherkocsit, majd szemet hunyt néhány kisebb (nagyobb) szabálytalanság felett, feltéve, ha engem délután kettőig célba juttat Budapesten (háztól házig fuvar, mint a hercegeknek). A török fickó meg örült, hogy olcsón megúszta a fuvarlevél hiányát, a kiégett féklámpát, s belterületi száguldozást és állta a szavát.
Tegnap az állásinterjú után kissé korgó gyomorral kószáltam a Batthyány téren, amikor véletlenül összefutottam néhány volt osztálytársammal, ismerőssel, meg ismerősök ismerőseivel. Ment az agyalás, hogy hova menjünk meginni egy korty sört, ha már így egymásra találtunk. Én mondtam, hogy köszi, de éhgyomorra nem iszom, amire mindenki jót kacagott. De tudod…volt ott egy ismeretlen lány. Ő nem kacagott a többivel, csak benyúlt a táskájába, kivett egy kissé száraz kiflit és a felét nekem adta. Most mennem kell randira. Azzal a lánnyal.
Üss a közlöny szerint, vagy ahogy kedved tartja!
Viszont megköszönöm, ha terjeszted a cikket:
[monti: anno 1990] Az állásinterjú
https://www.erepublik.com/en/article/2602110
Comments
szupi...
\o/
Első!
... lemaradtam. whorses megelőztél.
bocsánat...
Meggyőződésem, hogy én voltam az első. 🙂 El is kezdtem írni, de aztán inkább többször elolvastam, mert nagyon tetszett a cikk... 🙂
Hármunk között megosztott elsőmax.
Remek, köszönet, h kiadtad! Gratulálok! 🙂
25
Az eddigi legjobb cikk amit olvastam.
Meghatott és én is épp váltáson gondolkozok vagy valami jobb ajánlat tételen de számomra fura belegondolni ha én élem ezt itt meg ( mint itt született Magyar) mennyivel másképp és negatívan mesélem el.
Innentől már csak felfelé 🙂
ez a sztori is tobb mint 25 eves ...
vén majmok 🙂
Vén majom is megnyalja a sót.
monti: ismét jó cikk 🙂
Az a lány lett a feleséged? 🙂 Vagy ennyire ne szaladjunk előre?
Igen, ő lett aztán a feleségem, és értelemszerűen a gyermekeim édesanyja.
Nem szégyellem, hogy kivertem rá. Azt szégyellem, hogy 50 másodperc volt.
Ja, azt se szégyellem!
Pedig az utóbbit kéne...
Ezek szerint bejött neked az öntvény-nyalogatás?
Én is dolgozom fémekkel.
És melyik fémet érzed hozzád igazán közelállónak?
Hupi a rezet meg az alomíniomot szeresse
Ha ezek nincsenek jo lesz a vonatsin is
Alumínium és a magnézium
szép
sokkal jobb, mint a gengsztersztorik 🙂
A Batyi megérdemelne egy szép gyalogoshidat. Élmény volt ismét olvasni. Kössz!
Nagyon jó! Érdemes várni a cikkeidet!
Plato, hol vagy??? 2x is 50 goldos támogatást kellene nyomjál!
A könnyem kicsordult 🙂
Ma is megmosolyogtattal 🙂
[removed]
Igazán szép történet. Megérdemli a honorálást.
Feleségül vetted?
válaszolta, hogy igen 🙂
lesz valami végül a könyvedből?
nagyon szeretném ezeket a sztoriaidat a polcomon tudni.
Lesz. Már közel 50 történet van, de csak a fele nagyapás, a másik fele - ahogy fentebb írták - "gengszteres". Nem igazán férnek el egy fedél alatt. Szóval valszeg nem egy könyv lesz, hanem kettő, mivel a gengszteres is közel áll hozzám.
jajj, csak már annyira várjuk!
részletkérdés őszintén szólva 😃
Várom mind a kettőt 🙂
Batthyány
(bocs)
Tényleg olyan sok pénz volt 1500 Ft? Sajnos nem emlékszem, illetve az 1990 éa a 2000 -es év keveredik bennem 🙂 80-as évekre emléxem; akkoriban- 5-6 ezer körül kerestem, de az sem volt elég semmire
Nem 1500, hanem 10.500. Akkoriban a BKV bérlet 200 Ft volt, a Népszabadság 6 Ft, az első albérletem 2.000 Ft/hó, egy gombóc fagyi a Daubnerben 7 Ft, 1 liter szűrt almalé 40 Ft, egy háromfogásos ebéd az üzemi konyhán 14 Ft. Pályakezdőként ezt a 10.500 Ft-ot soknak éreztem, mivel ez az erdélyi fizetésemnek vásárlórétéken számolva kb 3-4 szerese volt. De tény, hogy ettől még éppen csak arra volt elég, hogy a nyomor helyett az alsó középosztály kereseti szintjét érjem el. Csakhogy az átlag magyar - illetve átlag pesti (alsó) középosztálynak akkor már volt lakása (ha nem is öröklakása, de legalább tanácsi), esetleg gépkocsija, színes TV-je - én ettől fényévekre voltam leszakadva. Nem beszélve a felső középosztályról, amelyiknek a Balatonnál volt nyaralója, nem panelben, hanem családi házban lakott, esetleg már volt egy kis KFT-je 4-5 alkalmazottal.
Én is a 10500 ra gondoltam, csak elírtam
nem endorsolok, mert már annyit kaptál, de köszönöm 🙂
Nem is az endorsokért írok, hanem azért, mert jó érzés írni.
Egyik legsikeresebb e_magyar sajtótermék.
Gratula !
Nah valahogy négy nap után elolvastam.
Ééééééés hogy ment a randi ? 😃
Sokba került nekem az a fél kifli. És még évekig fogom törleszteni, ameddig a gyerekek el nem végzik az egyetemet.
Sejtettem, hogy az lett a vége 🙂