Állatmesék I. [Fables I.]

Day 485, 08:47 • Published in Romania Hungary • by Quicksilver

.
A fish and a matza

The golden fish with its rainbow-coloured tail looked out of the glass bowl and silently cursed its masters that they did not cover the bowl - again. He was nervous all the time when they did that, for that nasty black cat with the strange eyes was always around it, and his glance always semaphored the same blue-yellow-red message ’I will get you one day’. And he will, the goldfish thought morosely, even though I will make him sick, but he does not believe in it, only when he eats me and throws up all fours…

The fish tried to think of a new tactic that it has not tried before, but it is not easy when one lives in a small and transparent bowl with very few tools to work with – and even that is getting small for it. Am I growing fat, he thought, or is it maturity? For its kind when mature grows vicious teeth and sharp fins and so capable of defending itself – but not just yet, the fish thought gloomily, it is a bit later still, and that damn cat is around again, I saw it around the table, why is it not going after the bird, that sits over there and only flies away a bit just to avoid the cat and laugh at him… with this much effort he is wasting on me he could have gotten the flashy bird by now.

So, what about a bit of a camouflage? Let’s pretend that I have grown fins and teeth, maybe he gets the meaning and keeps those sharp claws away… and so the fish got some props, and hoped that they would fool the cat. And it did indeed, the cat shrunk away from the strange creature in the bowl, it is not dangerous he thought but then what it is? Funny? Comical? How could it carry that huge fin and still swim? Anyway, how could it swim at all, the cat thought, not at all enjoying the idea of putting its paws into the cold water, and suddenly not even interested about the deformed creature either, with its strangely coloured fluke and the huge fin on its back… doesn’t even look edible, he thought, maybe I should really go for that annoying bird in the next room, to measure my fangs and claws with its beak and talons…

And let the fish swim around in that bowl until it grows out of it, after all it was not destroyed when it could have been…

And the bird is now ready and awaits the cat…


A hal és a matza

A szivárványszín farkú aranyhal kinézett az üveggömbből, és csendben átkozódva emlegette fel azt, aki már megint nem takarta le az akváriumát. Mindig ideges volt, amikor ez történt, mert az a ronda, fekete macsek, a furcsa színű szemeivel mindig ott ólálkodott a közelében, és a pillantásában mindig ugyanaz a kék-sárga-piros üzenet villogott ’egyszer úgyis elkaplak’. És el is fog, a fene egye meg, gondolta az aranyhal mérgesen, hiába lesz tőlem beteg, nem hiszi el, csak akkor ha megesz és feldobja a talpát tőlem…

A hal próbált újabb és újabb taktikákat kitalálni, de ez nem túl egyszerű, ha valaki egy picike, átlátszó üveggömbben lakik, ahol igen kevés eszköz áll rendelkezésére – és ráadásul még azt is kezdi kinőni. Mivel a hal olyan fajta, hogy ha megnő veszélyes tűfogakat növeszt és borotvaéles uszonyokat, amikkel már képes lenne megvédeni magát – de még sajnos nem, gondolta a hal kesernyésen, ez még odébb van, és az az átkozott macska megint itt ólálkodik, láttam most is az asztal mellet, mi a fenéért nem megy már a madár után egyszer, ami ott ül mindig és csak annyi időre rebben fel, hogy a macska ne tudja elkapni, és csak kineveti azt – a fenébe is annyi energiával, amit rám fordított, már rég elkaphatta volna.

Na, de akkor mi lenne ha megpróbálkoznék egy kis álcázással? Tegyünk úgy, mintha cápauszonyom és fogaim nőttek volna, talán megérti az üzenetet és nem nyúlkál ide azokkal a tűhegyes karmokkal… és valóban a macska először elhúzódott a furcsa teremtménytől, ami ott úszott az üveggömbben, nem tűnik veszélyesnek, gondolta, de mi a manó lehet ez? Mulatságos? Komikus? Hogy tudja ezt a hatalmas uszonyt hordani és még úszni is? Egyáltalán miért úszik – gondolta a macska, és hirtelen egyáltalán nem érezte, hogy bele akarná dugni a mancsát a hideg vízbe, emellé a furaságos teremtmény mellé… nem is látszik már ehetőnek gondolta a macska kényeskedve, lehet, hogy tényleg a madarat kellene választanom, összemérni a fogakat a csőrrel és a karmokat a karmaival…

És hagyni a halat had úszkáljon a gömbben amíg ki nem növi, ha már nem lett elpusztítva kicsinek…

És közben a madár felkészült és várja a macskát…

Quicksilver

.