[ICS] Véleményem az Asteria visszalépésről

Day 2,431, 10:45 Published in Hungary Slovakia by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Én azért elég aktív (és tájékozott) játékosnak tartom magam. Szoktam figyelgetni a csatákat minden nap, ki mit csinál, szoktam olvasgatni a magyar (már amikor van értelmes cikk) és a külföldi sajtót egyaránt, amikor időm engedi, még csetre is feljárok és beszélgetek hazai és külföldi játékosokkal, hogy ők hogyan látják a világot.

Nekem meggyőződésem volt eddig is, hogy a leglényegesebb ügyeket, vagy magát a játékot, a játszani tudást tekintve hatalmas lemaradásban vagyunk az erepublikon domináló országokhoz képest. Olvasva a legújabb ötletet, miszerint visszalépnénk az Asteriába, azt is hozzá kell tennem a meggyőződésemhez, hogy mindig pont az ellenkezőjét csináljuk, mint amit kéne és abszolút nem figyeljük a nemzetközi folyamatokat.

Hogy jobban érthető legyen, mire akarok célozni, kicsit érdemes végiggondolni, hogy mi történt az Asteria megalapítása óta a szövetség-magyar viszonylatban. Megalakult ugye február elején a szövetség. A kongresszus, az elnök, a kormány, és a sok-sok felmérés alapján, valószínűleg az aktív lakosság döntő többségének támogatásával tagjai is lettünk. Ez idáig tiszta sor, semmi rendkívüli. Eleinte ment is a szekér. Egész februárban szép bónuszaink voltak, miénk volt Ukrajna, volt olajunk oroszból és hozzácsaptuk Szlovákiát is, ami úgy tűnt, hogy még pont nem veri át az ingerküszöböt és nem kapunk totális támadást az ellenséges szövetségtől. Ez a számítás bejött.

Aztán persze jó magyar szokás szerint túlfeszítettük a húrt és a már amúgy is pengeélen táncoló helyzetre ráraktunk még egy nyugati hadjáratot, számtalan új régióval, számtalan újonnan határos ellenséggel. A geopolitikai helyzetünk tarthatatlanná vált. Be is következett a háromfrontos (chilei, lengyel és bolgár támadás) és az összeomlás.

De mi történt időközben a szövetségben? Az elején nagy volt a lelkesedés, minden egyes tagállam, rajtunk kívül az egységes és erős szövetség felé próbált lépéseket tenni. Mi ehhez annyiban járultunk hozzá, hogy megakadályoztuk a szövetségi szinten az egyik első közös célnak tekintett, lengyelek elleni hadjáratot azzal, hogy mi - egyébként érthető módon - nem szálltunk be, akik meg mentek volna, a románok, azokat meg nem engedtük át. Ennek következménye egy fölöslegesen elpazarolt iráni AS, egy fölöslegesen elpazarolt argentin AS és a szlovének eltörlése lett.

Csak hogy értsük a súlyát a dolognak, hozok egy párhuzamot. Annak idején a ONE szövetség kimondottan a románok ellen jött létre. Minden tagnak az elsődleges célja volt a románok eltörlése, amire azelőtt nem volt példa. Mindenki erre készült, ez volt a fő szempont. Az Asteria nyíltan a lengyelek ellen alakult, a szerbek mellett. Tehát olyan volt ez a lépésünk, mintha a ONE idején mi megakadályoztuk volna a románok elleni harcot. Nyilván könnyen belátható, hogy ez esetben valószínűleg fele ennyire sem lett volna sikeres a ONE időszaka és sosem arattunk volna átütő sikereket a jetik felett. Egy szövetség esetében a közös célok és azok sikeressége határozza meg a továbbiakat. Ha a legelején elbukik egy közös cél, akkor az kihatással van minden másra. Persze nem a kimaradással van a baj, mert egy hadjárat során valakinek a hátországot kell figyelni, ezt tökéletesen meg tudtuk volna oldani, ha nem akadályozzuk a hadjáratot.

Ezzel párhuzamosan ugye emlékszünk, hogy szemi márciusi indulása és a román MPP belengetése rég nem látott hisztit és kommentwarokat okozott és szült. Ott egyértelműen ezért vesztett szemi, mert néhány ember mesterségesen felgerjesztette ellene a politikai közhangulatot, úgy beállítva, mintha a román MPP valami ördögtől való bűn lenne és ha megtörténik, akkor összeomlik az univerzum. Pedig mi történt volna? Semmi. Megkötöttük volna és senki észre sem vette volna. Valószínűleg priot nem rak rá egyetlen elnök sem, lehet, hogy ők sem, de az Asteria előmenetele szempontjából mindenképpen hatalmas eredmény lett volna. Aztán ha nem jön be, akkor kifuttatja a következő elnök és kész. Ahogy sok más MPP-vel megtörtént már. Aztán az április elsejei MPP javaslatukat leszavaztuk, amivel ismét sikerült hatalmas diplomáciai öngólt rúgni és a románokat feltüntetni jó színben.

De nem ez történt. Tehát, amikor az egész szövetség az integráción, a katonai együttműködésen dolgozott, mi pont ezeket akadályozó és gátló cselekedeteket tettünk.

Aztán jött ugye a hiszti kilépés, de ebbe nem érdemes túl mélyen belemenni, mert számtalanszor leírták már az egyes emberek, hogy szerintük hogy kell ezt értékelni. A magánvéleményem egyébként az, hogy egy piszlicsáré ügyet sikerült elefánttá nagyítani és sikerült perifériára navigálni magunkat azáltal, hogy ismét a magyaros félmegoldásokba ragadtunk. Mert ugye kilépni ki kellett, de a másik oldalra már nem volt merszünk átállni, így megragadtunk a proAsteria, országunk valódi súlyához képest kicsit megalázó szintjén.

Egyébként az Asteria a kezdeti lelkesedés, szervezettség és sikerek után részben a mi aknamunkánknak (sok más tényező is volt, ebbe ne menjünk bele) köszönhetően elvesztette a célt és országok laza csoportjává vált. Persze utána is ért el eredményeket a szövetség, de korántsem annyit, amennyit a rendelkezésre álló sebzés vagy a geopolitikai helyzet lehetővé tett volna. A HQ-n belül vezetési válságot vezetési válság követett, néhány ritka kivételtől eltekintve nem volt kimondott szervezettség. Egyébként a Sirius is kvázi felbomlott közben, és ennek lesz jelentősége, de erről később.

Aztán néhány hónap diplomáciai vegetálás után eljött az ötlet, hogy lépjünk vissza. Csak mellékesen mondom, hogy akkor, amikor a szervezettségi korlátok miatt több külföldi országban is, így például Szerbiában, Szlovéniában, Argentínában is az Asteria kifulladásáról beszélnek és egy új formáció létrehozását tartják szükségesnek. Ez egybevág azzal, hogy a Sirius közben kvázi felbomlott. A brazilok kiléptek, az USÁ-t kirúgták, a megmaradt országok meg nagyjából egyéni játékot játszanak. A lengyelek őrizgetik vagy építgetik a bónusz birodalmat, a spanyolok vegetálgatnak, néha eltörölve, néha pár régión, ahogy épp esik, a horvátok meg a végtelen CO-kerettel rendelkező emberkéikre alapozva vívják a százezeréves háborújukat a szerbekkel maradandó eredmény nélkül. A többi ország meg csak van. De egyébként ott is felmerült már a világrend megváltoztatásának szükségessége.

Az Aurora országok ugyan aktívak és játszanak, de ott is szövetségi rendszereken átívelő kapcsolatok hálózzák be a szerkezetet, elég csak az argentin-chilei közeledésre gondolni.

Magyarra fordítva és leegyszerűsítve: akkor akarunk visszalépni, amikor már az egésznek kifele áll a rúdja és nem elképzelhetetlen, hogy a nyári inaktivitás elmúltával valami új felépítése veszi kezdetét.

Ez az egyik tényező, amiért azt mondom, hogy fáziseltolódásban van a magyar külügy. A másik az, hogy miért lépjünk vissza? Minek egy újabb félmegoldás? Lesz román MPP? Nyilván nem. Lesz kínai MPP? Nyilván nem. Eddig is jártunk a szövetségi meetingekre, ezután is valószínűleg beengednek. Akkor miért jó ez az egész? Én egyszerűen nem tudom megérteni.

Természetesen lenne olyan forgatókönyv, ahol a visszalépés a jó megoldás. Ez nem más, mint hogy tudja a vezetés, hogy egy egyértelműen aktív és jó vezetés lesz a szövetségen belül, erős külüggyel, ami átcsábít egy-két országot, vagy netalántán megoldja a belső feszültségeket (pl görög terroristák ügye) és újra kezdeményező lesz a szövetség, nem csak tátott szájjal bámuljuk, hogy az ellenségek kitalálnak valamit és próbálunk reagálni rá. Ha ez áll fenn, elnézést kérek a cikkért és igazat adok. De sajnos én nem bízok ebben annyira.

Egyébként a hadügyben is súlyos tévedésekben vannak az emberek, úgy érzem. Adtunk horvát NE-t, de minek? Ha csak magyar csatát akartatok a TP-seknek, azt meg lehetett volna oldani másképp, mert van 3 RW felületünk, folyamatosan tudna menni az RW. A szerbeken nem segítünk, mert csak minket is elvernek a végtelen CO-val és tankolással. Most is 74-39-ről gondolták, hogy miért ne nyerjék meg? Kirakták a 40-es 50-es CO-kat többszázezres keretekkel és azóta 0-22 nekik. Sajnos így megy ez, aki fizet, az nyer. Aki nem fizet, azt elverik. Egyébként azt sem értem, hogy miért Vojvodinát ütöttük be, elvéve ezzel egy drain felületet (szerb RW) a horvátoktól?

Egyébként a hadügyi tervezés beleillik a japán-mánia által felállított sorba. Az szintén kb akkora hülyeség, mint a horvát NE volt. Persze, vannak kint magyarok, örülök neki, de ezért ne rontsuk már el az ország hitelét azok előtt, akik egyébként segíthetnének nekünk, például most a horvátok ellen. Tajvan a LETO egyik vezető tagállama, ennélfogva akármikor ellenük ütünk, végső soron magunkon csattan az ostor. Tulajdonképpen magunkat draineljük ezzel, mert amennyit ütünk, annyival kevesebb lesz a saját oldalunkon és annyival kevesebb jön a szövetségeseinktől, tehát kétszeresen kárt szenvedünk vele. Mindezt miért? Mert néhányaknak nem volt jó itthon és inkább kimentek oda játszani?

Mindenesetre mostanában nem fogok cikket írni a nyaralások miatt, de remélem, hogy mire hazajövök, lesz még ország.

Maradok tisztelettel:
ICS

ui.: bocsánat a túlzott terjedelemért, de a téma komplexitása megkívánja a sok karaktert. 🙂