[ICS] Kis magyarázat az ukrán helyzethez

Day 2,237, 06:12 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Mivel az utóbbi időben nagyon sok olyan shoutot, kommentet olvastam, amik arról árulkodnak, hogy sokan nem értik, hogy mi is folyik most az ukrán régiókkal, miért kell felszabadítani, miért kell visszafoglalni, mire jó ez az egész, úgy döntöttem, hogy írok ezzel kapcsolatban egy cikket. Magyarországon nagyon sok az olyan játékos, aki ilyen, vagy olyan okokból kifolyólag nem ismeri a játék szabályait. A harci modulra ez különösen igaz. Az meg, hogy még maga az elnök sem tudja pontosan a szabályokat, különösen megerősített engem abban, hogy érdemes ma erre a cikkre időt szánni.

Szóval kezdjük ott, hogy minden megszállt régióban, az elfoglalásának napján megindul egy számláló. Ez minden nappal, héttel, hónappal egyre nagyobb és nagyobb számot fog mutatni. A kezdő értéke 1, a felső határa pedig 6. Hogy éppen melyik régióban mennyi ez a szám, mindenki nyomon követheti az ország adatlapján, a birtokolt területek listájánál, amely legkönnyebben a karakter neve melletti zászlócskára kattintva érhető el. Ezzel mindig annak az országnak az adatai jönnek elő, ahol az egyén tartózkodik.

Nos, ez a szám egy szorzó. Ezt az értéket mindig meg kell szorozni az egyének által bevitt sebzéssel és így alakul ki a ténylegesen bevitt sebzés. Nos, ez a mutató eleinte lassabban, majd egyre meredekebben növekszik. Ha időközben felszabadul a régió, akkor minden szabadon töltött nappal egyre jobban csökken a szorzó, az úgynevezett felkelő bónusz. Ez a hűtés folyamata.

Ezt akkor szokták alkalmazni az államok, ha több száz napja van náluk egy régió és már 6-ra emelkedett fel a szorzó. Ezt figyelhettük meg a felkelő-bónusz bevezetésekor, amikor a nagy birodalmak kártyavárként dőltek össze az 5-6 közötti szorzó-értékeknek köszönhetően. Nyilván itt ki kell várni, hogy visszacsökkenjen 2 alá az érték, mert nyilván nincs olyan ország, vagy szövetség, aki a másik szövetség felett hatszoros sebzésfölényben lenne.

A másik módszer a régió bónuszának lecsökkentésére, sőt lenullázására, és itt hívnám fel az elnök úr figyelmét, ha felszabadítjuk a régiót és azonnal visszafoglaljuk. Ez esetben ugyanis rögtön visszaesik 1-re a szorzó. Azaz, ha a hűtéses hasonlatot akarnánk továbbvinni, egyszerűen lefagyasztottuk a területet.

Ez utóbbi volt megfigyelhető már a múlt hónapban is az ukrán területekkel kapcsolatban és most is ez lenne a cél. A lényeg, hogy az ukrán területek bónuszait mindig 1.5 alatt tartsuk, mert azzal még el tudunk bírni. Nem a d4-ről van szó elsősorban, mert ott sokszoros fölényben vagyunk, azonban alsóbb divíziókban néha még azonos feltételek mellett is kikapunk, nemhogy 3-4, vagy még nagyobb szorzók mellett. Számítások szerint a d3-ban 1.5-ös szorzóig még le tudjuk hozni az ütközetet odafigyeléssel, Búvár Kunddal, esetleg CO-val.
Így tanácsos időről időre felszabadítani, majd visszafoglalni régiókat, amik éppen felkúsznak magasabb értékre. Ezen felül tanácsos ezt az úgynevezett holtidőre, tehát a kongresszusi választások utánra időzíteni.

Jelenleg a legmagasabb szorzója Galíciának van, itt már 1,42 az érték. Az 1.22-es értékkel még Podólia tartozik a magasabb szorzójúak közé, a többi régió egyelőre elhanyagolható. Ezeket még a következő hónapban is bőven ráér lefagyasztani.

Azt fontos tudni, hogy a felszabadított régióknak a közvetlen csatára is megmarad a bónusza, így nem érdemes halogatni, mert egy idő után a visszaszerzés is okozhat nehézségeket.

Előbb, vagy utóbb egyébként North Caucasussal is kell valamit kezdeni, de erre jelenleg még ne legyen gondunk. Elég vele foglalkozni egy-két hónap múlva.
Eastern Slovakia ilyen szempontból nincs veszélyben, mert ott bérlésről lévén szó, nem valószínű, hogy erős támadástól kellene tartanunk, bár egy összehangolt ellenséges akció esetén az exCoT (vagy bármelyik jövőbeni szövetség) csapatai megjelenhetnek és pirosba üthetik.

Az úgynevezett vetésforgót egyébként lehet úgy csinálni, hogy a bónuszaink tényleg csak egy fél napra menjenek el, de ez az esély most ugrott a téves támadással. Mivel most mindenképpen meg kell várni Zaporozhiát, utána meg már nem érdemes éjszakára beütni Kárpátalját, mert a nekünk hátrányos napszakban az 1.4 fölötti szorzóval az ukránok (és a törökök) megtréfálhatnak minket. Így legkorábban holnap este lehet teljes a bónusz-készletünk.

Érdekes kérdés egyébként az ukrán NAP, amiről Bandi írt egy jó cikket néhány nappal ezelőtt.

Véleményem szerint a kongresszus elhibázott döntést hozott azzal, hogy elutasította ezt a megállapodást. Gyakorlatilag nem volt vesztenivalónk vele. Feladtunk volna pár értéktelen régiót, ráadásul, ha megszegik, ezúttal súlyos pénzek csúszott volna ki a markukból. Arról nem is beszélve, hogy a török közeledéssel hosszútávon elérhettük volna azt, hogy Ukrajna utolsó szövetsége is elhagyja egykori barátját és inkább minket támogasson. Ezzel észak-keleti szomszédaink egy teljesen elszigetelt és magára hagyott, nekünk kiszolgáltatott országgá váltak volna, akivel a saját kényünk-kedvünk szerint játszhatunk.

A törököket jól ismerhetjük az erepublikon. Szerintem náluk nagyobb napraforgó nincs a játékban (illetve de, az ukránok) és mindig azt nézik, hogy az adott időpillanatban mivel járnának jobban. Pontosan emiatt a sebzés-szemlélet miatt volt esélyünk, hogy hosszútávon kiüssük az ukránokat a ringből.

A török politika mindig is olyan volt itt erepen, hogy azzal voltak örök barátok, aki nyalt nekik. Aki elmondta, hogy mekkora nemzet a török, mennyire nagyra becsülik őket. Egyszóval szeretik fontosnak és nagynak érezni magukat. Nekünk volt is ütőkártyánk ebben a játszmában, mert a turáni testvériséget és a közös erepublikos múltat fel tudjuk bármikor emlegetni. Látható volt ez most is: kettő elnök beszélt szerintem összesen kb 5-ször velük és már kötötték is az MPP-t, annak ellenére, hogy a legnagyobb barátjukat tartjuk éppen megszállás alatt.

Mondjuk az más kérdés, hogy a törökök is berágtak az ukránokra, amiért azok brazil MPP-t kötöttek, akik történetesen a törökök másik szoros szövetségesének, az argentinoknak az esküdt ellenségei.

Az ukrán-török barátság egyébként egy hatalmas, felfújt kacsa. Még abból az időből származik ez a kapcsolat, amikor mindkét ország számkivetettsége megkezdődött. A törökök pont átálltak a ONE közeléből az EDEN-be kettő bónuszért, így a ONE érthetően nem kedvelte őket, az EDEN-nek meg csak a sebzésük kellett, ezért nem volt senki, aki a fontoskodásuknak terepet adjon. Magyarul marginalizálódtak. Az ukrán hintapolitikának meg már több éves hagyományai vannak. Alig volt szerintem szövetség az erepublikon, aminek ne lettek volna tagjai, vagy ne akartak volna belépni, így hát érthető módon őket sem túl sokan kedvelik. Persze az utóbbi években a magyar külpolitika is rásegített erre.

Így hát egymásra találtak és azóta elvannak mint a befőtt. Mindazonáltal ez az egyik legkönnyebben felrobbantható kapcsolat az összes szorosnak mondott viszony közül. És történetesen nekünk ez érdekünk is lenne, így hát remélem, hogy a következő kormányok, kongresszusok kiemelt figyelmet fordítanak erre.

Maradok tisztelettel:
ICS