[ICS] Külpolitikai kitekintő

Day 1,976, 04:03 Published in Hungary Slovakia by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Mai cikkemben arra csábítom a nagyérdeműt, hogy jöjjön el velem egy utazásra és nézzünk körül kicsit a körülöttünk lévő országok diplomáciai törekvései között!

Először is ajánlanék két forrást, amelyet elolvasva talán világosabb lehet, hogy miről is fogok beszélni:
1. Egy szerb cikk Cookies Crisps tollából.
2. Valamint egy angol nyelvű cikk, a lengyel Avie-tól.
Mindkét szerző régi és befolyásos játékos hazájában, ráadásul mindketten kormánytagok is jelenleg, így mindenképpen oda kell figyelni a szavukra.

Aki esetleg nem beszél szerbül, vagy angolul, megnyugtatlak titeket, nem kell beszélni egyik nyelven sem, mert mindkét cikkben ugyanaz a lényeg és az nem más, mint egy kép. Bár aki bír az adott nyelv ismeretével, mindenképpen érdemes elolvasni az írásokat.

Térjünk is rá a cikk témájára!

Mostanában sok szó esett, elsősorban a nemzetközi sajtóban a CoT és a TWO lehetséges szembefordulásáról. Idehaza még csak kommentekben és néhány mondatos utalásokban találkoztam vele. Most ez a dolog felerősödött annak hatására, hogy nagyjából egy héttel ezelőtt volt egy CoT csúcstalálkozó, ahol ellenszavazat nélkül elfogadták az USA csatlakozását a szövetséghez, amely ország köztudomásúlag minket, illetve a szerbeket tartja főellenségnek a játékon belül. A szerbek esetében ez az érzés kölcsönös. Ha jelen pillanatban feltennénk egy kérdést egy átlagos szerb játékosnak, hogy kit utál jobban, az amcsikat, vagy a horvátokat, 10-ből 8 biztosan a tengerentúliakat mondaná.

Ez köszönhető annak is, hogy az utóbbi időkben az abroszosok és déli szomszédaink között volt egy hallgatólagos megállapodás arra nézve, hogy a TWO nem vesz részt semmilyen szinten az indiai bázisuk felszámolásában, a horvátok pedig nem erőltetik az eredeti területeik visszafoglalását. Ez a legtöbb hónapban ment is. Egyszer-kétszer megpróbálták, hogy elaltassák a kemény nacionalistáikat, de semmi komoly próbálkozás arra nézve, hogy meg is tartsák az esetleg felszabaduló eredeti területet. Most is láthatjuk, hogy véletlen sem adtak addig NE-t a szerbekre, amíg azok francia, vagy előtte albán NE-vel rendelkeztek. Gondolom most is csak "falból" adták be, hogy aztán két csatát 88-0-val elvesztve ismét Indiában legyenek.

Na de ne kalandozzunk el! Szóval a szerbek utálják az USÁ-t. Ezt több alkalommal tudtára is hozták a CoT-nak, aki azonban ignorálta a kérést, feltehetően a nagyobb éjszakai sebzés reményében tette mindezt. Ezt követően a lengyel kormány is hivatalosan kifejezte nemtetszését az USA csatlakozása miatt. Egyébként az USA kezdőüzenete még egy-két héttel ezelőtt is tartalmazta azt a részt, amelyben arra buzdít minden új állampolgárt, hogy a magyarok és a szerbek ellen minden körülmények között harcolni kell. Amúgy, ha már itt tartunk, az előző hónapokban a magyar megkeresésekre sem reagált túl készségesen a CoT, ha az USA tagságának elutasítását kértük. Zárójelben emlékezzünk csak arra, amikor felmerült Argentína TWO tagsága! A CoT megkérte a szövetségünket, hogy Chilére való tekintettel tegyünk le ebbéli szándékainkról, amit mi készségesen teljesítettünk a jó viszony érdekében.

Szóval az USA belépett a CoT-ba, a szerbek és lengyelek elégedetlenek. Emiatt felmerült nyilván az, hogy bővítsük mi is a csapatot a románokkal, görögökkel, argentinokkal, esetleg törökökkel. Ezek a nevek merültek fel az utóbbi időben, a teljesség igénye nélkül.

Az elmúlt egy-két hétben már láthattuk, hogy a TWO és az EDEN egy része nagyjából egymással koordináltan működik. Egyre többet beszélnek a román-szerb MPP-ről is. Ezt a szerbek eddig, ránk való tekintettel nem kötötték meg, holott már hónapok óta mindkét félben megvan a szándék erre. Ez a lépés egyébként az EDEN végét jelentené, ezért már önmagában megérné meghúzni.
Hangsúlyozom: tudomásom szerint senki sem tervez magyar-román MPP-t a közeljövőben és szerintem a TWO-ba se akarja beléptetni őket. Ettől független proTWO státuszban teljesen elképzelhető a létük.

Véleményem szerint ez nem jelentene változást a mi helyzetünkben. Jelenleg ugyan csak de facto NAP van, de az ezt megelőző két hónapban végig de jure NAP volt. Ha mondjuk proTWO státuszba kerülnének, ugyanez lenne továbbra is. Nekünk nem kell velük semmit csinálni, ha nem akarunk, egyszerűen csak nem fogunk háborúzni ellenük és ők se ellenünk. Attól sem kell majd tartani, hogy valamelyik fél megszegi a hallgatólagos NAP-ot, mert egy oldalon leszünk. Véleményem szerint, ha ez bekövetkezik, azzal mi csak jól járunk és semmiképpen sem szenvedünk kárt.

A lengyelek jelenleg éppen engedik felszabadítani a törököket, akik a pletykák szerint Dél-Amerikába terveznek airstrike-olni, hogy az argentinoknak segítsenek Brazília és Chile ellen. Argentína egyébként az előre leegyeztetett forgatókönyv szerint kivonul a Brit-szigetekről, miután a falklandi háború évfordulója kapcsán életre hívott babyboom igényeit kielégítette egy rövid angol háborúval. A kivonulást a lengyelek is segítik, akik folyamatosan foglalják el az argentin területeket.

A CoT folyamatosan presszionálta Szerbiát, hogy támadja meg a görögöket, hogy tehermentesítse a macedónok és a bolgárok balkáni harcait, de erre déli barátaink nem voltak hajlandóak. Emlékezhetünk, hogy mit reagált a CoT HQ a szerb megkeresésekre az USA kapcsán. Egyébként a görögök is hasonló státuszt szeretnének elérni, mint a románok.
Ehhez kapcsolódóan itt egy érdekes olvasmány: a szerb Külügyminisztérium hivatalos bejelentése az USA kapcsán.

Láthatjuk tehát, hogy a CoT veszélyes útra lépett az USA felvételével, ami nagyon érdekes folyamatok elindulásához vagy beteljesedéséhez vezethet a közeli jövőben.

Egy tényt azonban rögzítsünk, amit elfogultságra való tekintet nélkül mindenki beláthat: a CoT az utóbbi hónapokban csak sebzésforrásnak tekinti a TWO-t és vissza semmit sem ad. Mi gyakorlatilag minden nap ütjük az ő csatáikat, akár bolgár, akár macedón, vagy chilei oldalon, míg ők nagyjából sosem segítenek nekünk kérésre sem. Az angol csatákban mutatóba ütöttek egyet-kettőt, de ennyiben kimerült. A spanyoloknak anno a kanadaiak ellen egyátalán nem segítettek, míg a lengyel-orosz háborúban egy részük kifejezetten ellenünk harcolt. A diplomáciai jószándék sem kölcsönös, ahogyan azt már említettem az USA-Argentína párhuzam kapcsán.

Annyit kellett volna tenni a helyzet normalizálása érdekében, hogy nem veszik fel az USÁ-t és egyszer nem a sebzésadatokat nézik, hanem a józan eszükre hallgatnak, de ezt nem sikerült meglépniük.

Maradok tisztelettel:
Istencsaszar