[ICS] A Sirius végső bukása (lengyel, spanyol hadjáratok)

Day 2,583, 02:41 Published in Hungary Slovakia by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Az előző cikkemben már írtam róla, hogy a lengyelek elleni Asteria-hadjárat megindult és akkor azt mondtam, hogy az első néhány ütközet után a szerbek és az argentinok megroppantották a polákok védekezését. Ez olyannyira igaznak bizonyult, hogy a tegnapi napon bekövetkezett az, amire nem sokan gondoltak volna még néhány héttel ezelőtt sem: Lengyelországot eltörölték a támadó erők.



A képen a sötétkék szín Argentína területeit jelenti.



Ezen a képen a pirosas szín jelöli Szerbiát.

Láthatjuk tehát, hogy az egykor legyőzhetetlennek gondolt Lengyelország elvesztette összes eredeti területét, valamint minden egyes gyarmatát is. Az egykoron stabil lengyel érdekszférának tekintett dél-német és dél-francia területeket jelenleg szövetségesünk, Szerbia birtokolja. Ezzel egy időben felszabadult a tipikusan lengyel bónusz-övezetnek gondolt Csehország és Hollandia is. Ezt az egészet véleményem szerint két tényezőnek köszönhetik a polákok:

1. A kiszámíthatatlan és csapongó külpolitikájuknak.

2. A pénztartalékok rossz felhasználásának.


Az elsővel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy ez az esemény intő példaként is szolgálhat arra nézve, hogy mivel is járhatott volna, ha az előző ciklus ad hoc jellegű, hintapolitikai-szerű külügyi irányvonalát folytatjuk. Nálunk a károk szerencsére kimerültek a diplomáciai hátrányokban, a lengyelek viszont megtapasztalták a hadügyi vonzatait is.

De miről beszélek, amikor a kiszámíthatatlan lengyel külügyre utalok?

Az egész azzal kezdődött, hogy néhány rosszabb kommunikációs képességgel megáldott lengyel elnök úgy gondolta, hogy jó ötlet, ha a szövetségeseinket, vagy az azokkal szoros kapcsolatban lévő barátait sértegetjük. Persze értelmetlen, RL alapú sértegetésről volt szó, de a címzettjei természetesen magukra vették és kirobbant az első botrány. Ezt követően, alig titkoltan, az Asteria-közeledés volt a lengyel diplomácia első számú prioritása. Mindeközben persze próbálkoztak a megsértett ország-csoport és hatalmi tömb érdekeinek is megfelelni, amikor Olaszországban hadjáratot vezettek a szerbek ellen.

Aztán amikor odakerültek, hogy az Asteriában már szavazás volt a csatlakozásukról és egy-két ország ellenkezése mellett valószínűleg a többség támogatta volna az integrációjukat, beadtak egy brazil NE-t és kitalálták, hogy csak trollkodás volt a csatlakozási kérelem. Erről persze mindenki tudta, hogy egy hazugság és arra szolgál, hogy palástolja a rosszabbnál rosszabb döntéseket. Ez azonban már nem sikerült és Horvátország, valamint Törökország kilépésével végleg megszűntnek lehet nyilvánítani a Siriust. Olyannyira, hogy az említett két ország már MPP-t sem köt a lengyelekkel, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az argentin-szerb hadjárat sikereket tudott elérni.

Az Aurora természetesen lecsapott a lehetőségre, hogy a lengyelek a szövetség nélküli köztes térben ragadtak és Chile hirtelen elkezdett keményen ütni a felkeléseikben, ez viszont a bolgárok és a macedónok ellenkezését váltotta ki, mivel az ő csatáikról vonta el az értékes, amúgy sem túl nagy mennyiségben rendelkezésre álló sebzést, amivel problémássá válhat a kongresszus biztosítása az említett két ország számára.

A pénzek felelőtlen elköltése alatt arra gondolok, hogy a hatalmas, egyes források szerint 10 milliós CO tartalék alig egy hónap alatt elpárolgott. Például a románok elleni, fehérorosz felkelést 1,5 millió pénzből hozták le. Persze, lehet mondani, hogy megnyerték, mert így van, de stratégiailag értékelhetetlen lépés volt, ugyanis mindenki tudta, hogy a románok nem fognak részt venni a lengyel hadjáratban. Ez volt talán az előző magyar elnök egyetlen értelmes lépése, hogy felkínálta az átjutási lehetőséget keleti szomszédainknak Volhynia felszabadításával, amit természetesen elutasítottak, így mindenki számára világossá vált az, amit a többség már előzőleg is tudott.

De irtózatos összegeket költöttek el több más, stratégiailag lényegtelen csatákban, amikkel túlbiztosították magukat. A hatalmas készlet így pont a stratégiailag legfontosabb pillanatban, az anyagháború időszakában fogyott el. Az argentinok is a végkimerülés határán álltak, ami a pénzügyi lehetőségeket illeti, azonban ők még rá tudtak tenni egy lapáttal a mastercardjaik segítségével, amikor a lengyelek már kifogytak, így az ellenállás gyakorlatilag megszűnt és sétagalopp lett az eltörlés onnantól kezdve.

A lengyelek bukása mellett a másik egykori Sirius tag, Spanyolország is megkapta, ami neki kijár. Bár nem tőlünk, hiszen arra a hadjáratra, amit az előző cikkemben felvázoltam, nem volt lehetőségünk, azonban az Asteria oldalára átálló amcsik és a portugálok belekezdtek az ibériai régiók összegyűjtésébe.



A képen a piros nyilak a támadási vonalat jelölik, míg a zöld szaggatott a szerbek lehetséges támadási irányát mutatja

Amint azt a képen is jól láthatjuk, a portugálok és az USA is 2-2 régiót foglalt már el, illetve folyamatban van a harmadik terület meghódítása is, mindkét állam esetében. Ehhez a hadjárathoz potenciálisan csatlakozhatnak még a szerbek is, akik hajlamosak néha túlvállalni magukat ilyen téren. Sokkal biztonságosabb lenne az stratégiailag, ha ők maradnának a lengyel érdekszférában, illetve besegítenének az argentinoknak adott esetben, ha a lengyelek felszabadulnának. Arról nem is beszélve, hogy a kongresszus közeledtével meg fognak jelenni a kemény bolgár RW-k is, hiszen Szerbia a mai napig birtokol 3, eredetileg bolgár régiót, köztük a fővárost, Szófiát.



A képen a zöld x-ek jelölik az eredetileg bolgár régiókat

Amitől egyébként a Sirius bukása teljesnek mondható, az nem más, mint a spanyol (és a lengyel) hadjárat diplomáciai háttere.

A törökök konkrétan nem hosszabbítottak MPP-t a spanyolokkal, azok kifejezett kérése ellenére sem, mert meg akarták tartani az USA MPP-t, annak ellenére, hogy az USA egyértelműen oldalt váltott. Sőt mi több, egy ősrégi, egy spanyol kormánytisztviselő által elmondott, törökökre nézve sértő mondatra hivatkozva egész végig az USA spanyol csatája volt a CoD Törökországban és ütöttek is elég keményen a kritikus körökben. A horvátok ugyan megtartották a spanyol MPP-t, de sajnálkoztak cikkekben az amcsik felé és kifejezték szándékukat az újrakötésre. Ellenben a spanyolok oldalán egészen minimális, mondhatni a statisztikai hibahatár alatt maradó sebzést vittek be.

Egyértelműen megfigyelhető, hogy a Sirius két részre szakadt és mindkét oldal mást akar, sokszor akár egymás ellenében is. Egységes szövetségről tehát semmiképpen sem beszélhetünk.

A dolgot a lengyel-spanyol páros szenvedi meg, hiszen a török-horvát párost védi az erepublikon lassan globálissá váló, nagyobb országok közötti, hallgatólagos NAP. Eszerint, ha nem történik valami kirívó dolog, magyarul az egyik ország nem támadja meg a másikat, akkor a közvetlen háborút mindenhol igyekszenek elkerülni. Számtalan példa van arra, hogy az országok egy kvázi hidegháborút folytatnak egymás ellen, amely sokszor a bónuszokról, sokszor egyszerűen csak az antipátia kifejezéséről szól, de a közvetlen háborút mindenki igyekszik elkerülni. Látjuk ezt az argentin-chilei, horvát-szerb vagy akár a magyar-román viszonylatban is.

Ez a hallgatólagos megállapodás sokáig védte a lengyeleket is a bónuszokon ülve, de megtörték azzal, hogy a szerbeket ki akarták űzni a dél-olasz területekről. Ráadásul az ad hoc külpolitikával hatalmas támadási felületet adtak maguk ellen, hiszen az összes támogató kihátrált mögülük.

A világrend ma nagyjából úgy írható le, a legújabb változások tükrében, hogy van egy nagy és heterogén tömb: Az Asteria csoport és sok kisebb. Az Asteria csoporton belül vannak nagyobb, a hallgatólagos NAP által védett országok, akik próbálnak a lehető legjobban boldogulni és bónuszokat gyűjteni, tartani, illetve vannak kisebb országok, akiknek a fő cél a megmaradás. Magyarország az első csoportba tartozik véleményem szerint. Fontos megjegyezni, hogy az Asteria csoporton belül számtalan kisebb-nagyobb ellentét megtalálható, a román-magyartól elkezdve a szerb/magyar/szlovén-görög terroristán át egészen a legújabb keletű szerb-amcsi szembenállásig. Ezek változó intenzitásúak, azonban a közös bennük, hogy egyik sem feszíti szét a kereteket, mert minden ország látja mondjuk a lengyel hadjárat példáján, hogy a nagy országok egymás közötti háborúja csak mindenki számára veszteséget okoz.

Mert ne legyenek kétségeink, az argentinok is súlyos veszteségeket szenvedtek a lengyelek elleni harcban. Iszonyatos mennyiségű pénz ment el ott is és elvesztettek számos bónusz-területet is, amit majd jó hosszú idő és jó sok pénz elköltése árán tudnak majd visszavenni a helyzetet szemfülesen kihasználó Chilétől. Ráadásul kiemelt probléma ez egy olyan országban, ahol a sebzés és a lakosság, így az adóbevétel egy részét bevándorló, cégparkkal bíró játékosok adják, akik sokszor nem kötődnek az adott országhoz és nagy TP-sebzéseik sincsenek, így bónusz-nélküliség esetén egyszerűen odébb állnak egy házzal. Ez pedig kiesést okoz majd hosszútávon is. Ez a célja egyébként az Asteriának a lengyelekkel is.

Az Asterián kívüli csoportokat illetően van ugye a Spoland, mint egység, jelenleg szopóágon, illetve van a horvát-török páros, aki a Chile által vezetett Aurora felé húznak, bár ez is részleges, hiszen a törökök és a horvátok nem hajlandóak együttműködni a makikkal, nehogy magukra haragítsák a görög terroristákat, míg a törökök a bolgárokkal sem akarnak semmiféle közösséget vállalni. Még ha teljes lenne az együttműködés ezen a tömbön belül, akkor is kétséges az eredmény, mert együtt is jelentős sebzéshátrányban lennének az Asteriával szemben.



Maradok tisztelettel:
ICS