[ICS] A lemondott kormány külpolitikájáról

Day 3,019, 12:08 Published in Hungary Slovakia by Istencsaszar

Sziasztok!

Ma egy rendkívül komplex témával szeretnék kicsit behatóbban foglalkozni, így nem garantálom, hogy rövid cikknek nézünk elébe, bár ezt gondolom senki sem várta, aki volt olyan bátor és megnyitott egy ics-cikket. 🙂

Ahogyan azt minden aktív játékos észrevehette, az elmúlt napokban kvázi lemondott a kormány és egy válságkormány vette át a helyét a problémás szituáció kiküszöböléséig. Azért írom, hogy kvázi mondott le, mert a kormány meghatározó tagjai közül többen sértődötten bejelentették lemondásukat és nem kívánják folytatni a munkájukat, a kongresszus azonban - számomra érthetetlen módon - leszavazta a benyújtott impeachmentet. Ezért aztán áthidaló megoldásként az előző kormány hadügyminisztere, Mac Baslac vezetésével egy átmeneti kormány alakult régi és új emberek részvételével.

A kormánytagok lemondását a spanyol MPP kongresszus általi leszavazása idézte elő. Nyilván mindenki másképpen magyarázza a spanyol MPP körüli kongresszusi eseményeket, a lemondott kormánytagok több hozzászólásban, megszólalásban utaltak arra, hogy volt egy átfogó koncepció, amelynek lényeges eleme volt (lett volna) a spanyol MPP, és mivel nem látnak esélyt a tervük megvalósítására, ezért nem kívánják tovább folytatni a munkát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a koncepció léte csak az utólagos magyarázatokban került elő, a kongresszusi körlevélben zajló vitában egyáltalán nem utaltak ilyesmire.

Az elmúlt napokban azonban nem csak a belpolitikai síkon voltak aktív történések, hanem a hadszíntereken is, ugyanis Chile légicsapás segítségével Svájcban landolt és NE-t adott be Szlovénia ellen. Ez késztetett engem némi gondolkodásra az előző kormány koncepciójáról és most szeretném veletek megosztani a gondolataimat, vitaindító jelleggel.

Kezdjük azzal, hogy a ciklus elején megkötöttük a chilei NAP-ot, ami első látásra minimum furcsának és fölöslegesnek tűnhetett, hiszen akkoriban nehéz lett volna elképzelni olyan szituációt, amiben nekünk attól kellene tartani, hogy Chile megtámad minket, vagy nekik attól, hogy Magyarország kíván a rovásukra terjeszkedni. Néhányan meg is fogalmaztuk anno, hogy szerintünk ez a paktum katonailag semmit sem jelent, diplomáciailag viszont inkább hátrányosan hat az érdekeinkre.

Néhány nappal később a német régiók kapcsán kirobban az argentin-balhé, amelyben mindkét fél igyekezett a maga javára billenteni a független nemzetközi közvéleményt. Ebben a folyamatban nyilván rendkívül hátrányosan érintette a pozícióinkat, hogy pár nappal korábban kötöttünk, látszólag értelmetlen NAP-ot az argentinok (és az Asteria) megrögzött ellenfelével, Chilével. Ebből végül komolyabb baj - eddig - nem származott.

Itt álljunk meg egy percre!

Van néhány ország, amellyel kapcsolatban a magyar társadalom bizonyos rétegeiben különleges elképzelések élnek ezen országok magatartására vonatkozóan. Arra gondolok, hogy sokan a magyar közösségből alapvetésnek fogadják el azt, hogy a macedónok, bolgárok, chileiek és még pár hasonló ország cselekvéseit a barátság és az érzelmek vezérlik és ők kedvelik a magyarokat, barátai Magyarországnak. Ez néhány esetben bebizonyosodott, néhány esetben meg nem, ennek ellenére az elképzelés határozottan tartja magát a köztudatban. Sajnos sok esetben a tervezésnél vagy a stratégia-alkotásban is arra alapoznak az ezt elfogadó tisztviselők, hogy ezek az országok a magyarok érdekeit/érzelmeit szem előtt tartva fognak cselekedni, így nekünk is ezt kell tennünk. Hajlamosak vagyunk azt elfelejteni, hogy ezeknek az országoknak egy-két közös pont kivételével eltérő, esetenként ellentétes érdekei vannak!

Menjünk is tovább ezen a vonalon! Szóval Chile landolt a szomszédban. Több kormánytag korábbi megszólalásai és utalásai alapján a dél-amerikaiak érkezése, illetve a spanyol MPP részben az argentinokkal való tárgyaláson kialakult helyzetre való reakció. Ez egészen nyilvánvaló hazugság volt, de nézzük meg a jelenlegi helyzetet!

Chile landolt és megtámadja stratégiai szövetségesünket, a szlovéneket. Az argentinokhoz sehogyan sem fértek volna hozzá, mert pont mi zártuk el őket. Az argentinok természetesen szintén nem férnek Chiléhez, mert nem tudnak átjönni a területünkön. Mi nem tudunk segíteni a szlovéneknek, mert köt minket a NAP. Magyarul megfogalmazva a szituációt, a chileiek a NAP megkötésével a magyar kormány tudtával/asszisztálásával/hozzá nem értése folytán (mindenki vérmérséklete, politikai véleménye, jóhiszeműsége vagy személyes hozzáállása alapján húzza alá a megfelelőt) akkora sakkot húztak be nekünk, hogy nem biztos, hogy van jó lépés a matt elkerülésére.

És itt jegyezném meg, hogy nyilván nem véletlen az sem, hogy a spanyoloknak egy nappal az egész előtt jutott eszébe az MPP megkötése, ami nem mellesleg még inkább megnehezítette volna a propaganda-helyzetünket és a nemzetközi kommunikációnkat egy ilyen helyzetben. Szerencsére a kongresszus nem hagyta átverni magát és ellenállt az (argentin ügy miatt) amúgy is rossz időzítésű spanyol MPP megkötésének.

Tehát, ha le akarnám vonni a konzekvenciákat, akkor az előző magyar kormány, azon belül is a külpolitika alakításában résztvevő tagok vagy szándékosan, vagy gondatlanságból kifolyólag a magyar érdekek ellen cselekedtek.

Az ugyanis még véletlenül sem szolgálja az ország érdekeit, hogy mesterségesen gerjesztett és felerősített konfliktusokkal és rendkívül rosszul időzített, már-már provokatív lépésekkel kierőszakolnak egy szerb- és/vagy szlovén-ellenes fordulatot idehaza, vagy esetleg olyan szituációt kreálnak, aminek következtében még az említett országok is ellenünk fordulnak és akkor nem marad más választásunk, mint a macedón-bolgár-chilei oldalhoz való csatlakozás.

Ez ugyanis szinte minden szempontból zsákutca. Megértem, hogy nagyon jó barátot látnak néhányan (a kormánytagok közül is) ezekben az országokban. Nem mondom, hogy nem kedvesek, néha még segítenek is, de az érdekeink nem ezt diktálják!
Azt sem mondom, hogy a kapcsolatot meg kellene velük szakítani, mert nyilván nem kell, de azt végképp nem kell megtenni, hogy az Asteria-oldalon található stratégiai szövetségeseinkkel szembefordulunk, csak hogy jobban tudjunk integrálódni hozzájuk. Ha ez megtörténne, igaz, hogy minden nap lenne "We love Hungary" cikk a sajtóban valamelyik fél részéről, de minden más szempontból hátrányban lennénk.

Most nem szeretnék belemenni a sebzés-számolgatásba, vagy az ellen oldalon meglévő, mi helyzetünket is rontó belső feszültségekbe, ezért csak a történet egy aspektusára hívnám fel a figyelmet: a geopolitikai helyzetre.

Nézzük meg a velünk szomszédos országok orientációját! Az ukránokkal nyilván nem leszünk soha legjobb barátok a hosszú megszállásunk miatt. A románokkal szintén nem, ráadásul majdnem biztos vagyok benne, hogy amint ellentétes oldalra kerülnénk és megszűnne a szerbek visszatartó ereje, sőt még sebzéselőnyben is lennének, azonnal megtámadnának minket. A szlovákok szintén ellenségek, bár ez nem oszt nem szoroz. Ehhez rakta volna hozzá az előző vezetés a szlovéneket biztosan, de a szerbeket is nagy valószínűséggel. Ezek után milyen előrelépési lehetőségeket látnának, azt nem tudom.

Szerencsére a spanyol MPP bukásával és a kormány lemondásával ennek az orientációnak a veszélye egy időre elmúlt. Remélhetőleg végre jön egy olyan irányvonal, ami a tényleges magyar érdekeknek szolgálatát jelenti, nem pedig az egyéni preferenciák és érzelmek igazolását. Továbbá fontos lenne, hogy ez az irányzat végre ciklusokon átívelő jelleget öltsön, mert hiába a spanyolokra mondjuk rá, hogy hintapolitikát folytatnak, a mi külpolitikánk már jócskán túlhaladta őket.

Egyszer és mindenkorra meg kellene érteni valamit: a magyar eredeti régiók és a lehető legtöbb bónusz biztosításához jelenleg (az erőviszonyok megváltozásáig) a proAsteria orientáció, azon belül is a szerb-szlovén-lengyel hármashoz való jó kapcsolatunk az egyetlen járható út. Továbbá azt is meg kéne érteni, hogy mi magunk nem vagyunk elegek a változás kieszközöléséhez, mások meg nem nagyon mozgolódnak, tehát ha ugrálunk, akkor csak annyit érünk el, hogy a győztes oldalt leváltjuk a vesztesre és mi is rossz helyzetbe kerülünk.

Ha az, hogy az ország területi integritása teljes legyen vagy hogy megfelelő számú nyersanyaggal rendelkezzünk, nem fontos, akkor természetesen figyelmen kívül lehet ezt hagyni és lehet más ambíciókat követni. De ha így döntünk, akkor is legalább egyszer számolja ki az ember, mielőtt nekiáll tervezni, hogy nagyjából mennyi sebzésre számíthat ez az oldal és ez elég lesz-e a másik fél ellen! Nyilván, ha az sem fontos, hogy legyen sikerélmény és az is jó, ha adott esetben eltörlés alatt állunk, akkor ezt is figyelmen kívül lehet hagyni.

Végezetül reményemet szeretném kifejezni arra nézve, hogy az elmúlt néhány hónap után nem valami kalandor vagy sokadnickes lesz az elnök, hanem egy komoly, régi karakter, aki képes kilengések nélkül képviselni az ország és a közösség érdekeit. Ez a már-már szokásos belpolitikai balhé ugyanis szintén jelentősen rontja külpolitikai lehetőségeinket.

Maradok tisztelettel:
ICS