[eMagyar Kormány] Mi lehet az unalom űzője?

Day 1,034, 07:20 Published in Hungary Hungary by eMagyar Kormany

Előre is elnézéseteket kérem kissé borús beszámolóm miatt, egy csöppet fáradt vagyok az egész hétvégi tárgyalások után/közben.

Az elmúlt napok, hetek, lassan hónapok fő kérdése, hogy lesz-e itt még valami értelmes dolog az erepen, azon belül hazánkban, vagy csak a hosszú néma csend. Azt, hogy milyen irányba szervezkedünk, különösebben nem kell ecsetelnem, hiszen a havi nemzeti célok világosan mutatják (ha már megnézzük a konkretizált célokat, érdemes felfigyelni egy tuti obeliszkre: mivel a játék nem számol GDP-t, minden gazdasági műfajú célt a kitűzésekor teljesítettnek lehet venni). Azt, hogy hogyan lehet odajutni, mely országokkal kell egyeztetni, mindenki kitalálhatja. A tárgyalások a ciklus alatt folyamatosan zajlottak, a fő akadály kettős: bizalmi és pénzügyi.

Bizalmi azért, mert a megcélzott régiók eredeti tulajdonosa még mindig egy évnél régebbi tüskéket érez - persze ezeket egy felszabadított ország esélye miatt kész félretenni. A fő gond persze pénzügyi - és hát lássuk be, egész unalmunk fő oka pénzügyi.

Adóbevételeink napi 5-6000 forintra fogytak - de itt üzenem a magasabb adók híveinek: nem a minapi adócsökkentés az ok, hanem főként a gazdasági modul változásai; ezek átmenetileg konjunktúranövelők voltak, hosszabb távon azonban, mint erre többen felhívták a figyelmet, az ár-bér-spirált lejjebb hajtották. Ez pedig az ország aranyban mért bevételeit csökkenti, miközben a háború és a hadi modul aranyban mért költségei (MPPk, hadüzenetek és csatanyitások, boosterek) mit sem változtak. Ezt csak részben kompenzálja, hogy az utóbbi hetek "tisztogatásai" kapcsán a fontosabb régiók lakokssága, és így támadási költsége jelentősen csökkent.

Az unalom persze időnként elkeseredett, sőt helyenként mulatságos ötletekhez vezet - három dolgot azonban meg kell mondjak. Három olyan elv képviseletét, amelyhez ciklusom során tartani fogom magam:
1. Nem kívánok semmilyen egyezménytől hazánk számára előnytelen módon visszalépni amennyiben nem kapunk hasonló értékű kedvezményt.
2. Meglévő anyagi forrásainkat nem fogjuk mások érdekében közvetlenül úgy felhasználni, hogy azért semmilyen juttatást nem kapunk.
3. Akármilyen unalom önt is el bennünket, nem folyamodom semmilyen olyan támadáshoz, amelynek eredménye egy hazánk számára sokkal rosszabb katonai-politikai helyzet lehet.

További üröm az unalomban az, ami szövetségünkben, a PHOENIXben történik. A minap a szövetség magas prioritást adott egy ütközetnek, amelyben Mexikó (nem PHX-tag) támadta Spanyolország utolsó tengerentúli területét, a high olaj-régió Valley of Mexicot. Ennek megfelelően parancsot adtam a seregnek az utazóharcra - még úgy is, hogy majdnem biztos voltam benne (és ezt a tisztikarral is megosztottam), hogy nagyjából egyedül leszünk ott. Ez így is történt, miközben a magyar hadsereg ismét messze a legmagasabb sebzést érte el oldalunkon. A hétvégén immár két számjegyű órát töltöttem azzal, hogy a szövetség illetékeseinek elmagyarázzam, hogy ez így nem működik. Amíg az ügyben értelmes rendelkezést a PHOENIX nem hoz (érts😛 pl. amíg a minap bevezetett "inaktívak büntetését" nem rendeli el, vagy nem engedi el hazánk következő tagdíjából a csata állami költségeit), addig a fegyveres erők állami utaztatását kizárólag a magyar vezetés, konkrétan az én engedélyemhez kötöm, és a döntés meghozatalakor a saját értékítéletemet és nem a szövetség (sajnos mostanában sokszor vitatott) prioritási parancsát veszem figyelembe. Ez azért különösebb kárt senkinek nem okoz, hiszen ha valakit eredeti területén támadás ér, az MPPken át segítünk neki.

Külön megbeszéléseket folytatunk szerb barátainkkal, akikkel közös érdek a szövetség aktivitásának felrázása, beleértve saját, LK-ra koncentráló defenzív stratégiájuk oldása is.

Itt osztanám meg mindenkivel a korábbi, Vestlandet-ben vívott brit-finn csata egy tanulságát. A csata döntő időszakában (vagy legalábbis annak elején) a PHOENIX-erők számszerű és erőbeli fölényben is voltak, mégsem sikerült megszerezni a végső győzelmet. Ennek az volt az oka, hogy az ellenség sokkal jobban szervezetten tudott festeni mint mi. A csata ezen részét magyar részről taktikailag én vezettem, tehát tudom, hogy nagyon hiányzik taktikai repertoárunkból ez a művelet. Gyakoroljuk hát be!

Részben ennek érdekében, részben pedig azért, hogy annyira nagyon mégse unatkozzunk, tegnap este beadtam egy kórházvásárlást Burgenlandba, amelyet több is fog majd követni. Ilymódon nem lesz akadálya, hogy ott - kis öröm is öröm jeligére - hadijátékokat rendezzünk.

A lakosság tájékoztatását ebben az ügyben is a letölthető Lakossági Napiparancs script (FireFox alatt működik, GreaseMonkey kiegészítő alkalmazásával) szolgálja, javasoljuk ennek a telepítését.

Végezetül észrevehettétek, hogy az utóbbi héten számos olyan embargós szavazást adtam be, amelyet az Országgyűlés nem fogadott el - ezek pusztán xp-szerző akciók voltak, és maradnak is. Érdekes azonban, hogy Kína, miközben ugyanezt a gyakorlatot folytatja, el is fogadja az embargókat, amelynek következtében, legyen bármilyen külpolitikai fordulat az erepen, jövő májusig velük biztosan nem kereskedünk. Kína elnökének figyelmét felhívtam ezen gyakorlat értelmetlenségére, és ha üzenetem nem ér célt, nemes versenyt hirdethetünk, hogy vajon mennyi idő alatt érjük el a 3, 5 esetleg 10 éves embargós tiltást - just for fun.

Nalaja
eMagyarország elnöke