Join the new world

"Decretum... Ugros eliminandos esse", vagyis "rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak" - adta ki a parancsot Lajos király.

A 907-es pozsonyi csatában a magyarok biztosították immár végleges uralmukat a Kárpát-medencében, és ezzel a szomszédos területek felett is. Ennek leghatásosabb bizonyítéka a 907-es esztendő nyarán lezajlott csata volt.

A Nyugat féltékenyen figyelte a magyarok céltudatos berendezkedését. A frankok jól látták, micsoda fontossága van a Kárpát-medencének. Ha e térben újabb jelentős katonai erőt képviselő nép ver gyökeret - amint ezt Árpád népe tette a szemük előtt - az létükben veszélyeztetheti őket, hiszen onnan már nyitott kapun juthatnak a germánság életterébe.

Árpád nagyfejedelmünk lovas "töményei" a szemük láttára és olykor évente többször is tágították érdekszférájukat nyugati irányban. Ezért "Gyermek" Lajos tanácsadói elhatározták, hogy elébe vágva a magyarok terjeszkedésének, p r e v e n t í v, tehát megelőző háborút indítanak. E célból hatalmas, mintegy 100 000 fős hadsereget verbuváltak össze Európából, és annak fővezéréül a bajor Luitpold őrgrófot nevezték ki, akit a király ebből az alkalomból hercegi rangra is emelt.
A már több éve berendezkedett nyugati g y e p ü k jól ellátták a feladatukat, mert jóelőre jelezték ennek a roppant haderőnek az érkezését. Így Árpád i d ő b e n tudta riadóztatni töményeit (kb: 40 000 fő). A fővezérséget saját maga vette át, míg három felnőtt fia Tarhos, Jutas és Üllő egy-egy nagyobb lovas csapatot vezettek az ütközetbe.

A magyarok már Pozsony előterében felvették a harcot. Fontosnak tarthatták, hogy megosszák az ellenséget, ezért a hajóhadat kellett először ártalmatlanná tenniük. A csata első napján, július 3-án t a p l ó s nyilazással gyújtották föl a bajor hajókat, olyan győzelmet aratva, hogy maga a vezérük is csak nagy üggyel-bajjal tudott elmenekülni. A második mozzanatban Árpád minden erejével rázúdult a gyengébb, déli ellenséges oszlopra, körbezártak és két nap alatt teljesen felőrölte.
A harmadik csapásban bőrtömlős pontonjai segítségével éjszaka átúsztatott a Duna északi partjára, ahol irtózatos, kétnapi ütközet után sikerült a fősereget is megsemmisíteni. A kisszámú menekülőt a könnyűlovas magyarok hamar utólérték és lekaszabolták. A király sietve Passauba menekült.

Páratlan győzelmük után a magyarok a határt kitolták egészen az ENNS folyóig. Ettől fogva a a magyar határ biztonságos területté vált. Árpád, Atilla ivadéka ismét szállást vetett a dunai síkon. Valamennyi nyugati országban tudomásul kellett venni, hogy az összesített "Európa Sereg" bizony, vereséget szenvedett a magyaroktól. Hosszú ideig egész Európában a magyar fejedelem akarata döntött!
De azért a magyarok oldalán is hatalmasak voltak a veszteségek; Árpád mindhárom fia elesett az ötnapos öldöklésben, de ő maga is olyan súlyosan megsebesült, hogy "...elköltözött a világból, kit is tisztességesen temettek el egy kis kőmedrű folyócska (érts😛 patak) fölött, mely Atilla király városában folyik alá..." - írta Anonymus.

A pozsonyi csatával kapcsolatban két felfogást találunk a magyar történelemírásban.Az egyik azt állítja, hogy Honalapító Nagy Árpád Apánk és három fia ebben a csatábanesett el. A másik - melynek Szabó Károly (A Magyar vezérek kora, Bp. 1878. c.munkájában) - ezt a csatát Árpád halála utáninak minősíti.

Árpád elhunyta, s gyermek fiának - Zsoltnak - uralkodásra jutása a legkedvezőbb
pillanatnak látszott Lajos király, illetőleg birodalma kormányzói előtt arra, hogy a
magyaroknak Árpád korában Németországba tett berohanásait megtorolják, s a nyugatotfolyvást rettegtető pogány nemzet erejét egy véletlen csapással megtörjék. Azthitték ők, hogy a nagy hódító Árpád elhunytával szelleme is elenyészett, hogygyermek fia kormánya alatt a magyar nemzet törzsei - mint a Német Birodalomban éppena gyermek Lajos trónralépésekor történt - egymással meghasonlanak és így nem lesznek
képesek őket meggátolni, hogy a nemzet függetlenségét Árpád sírja fölött eltiporják.
De számításukban keserűen csalatkoztak. A magyar törzsek hercegei, a hon
önállóságát, sőt létét fenyegető vész láttára minden magánérdeket félretéve,
közegyetértéssel siettek a hon megmentésére, zászlaik alatt a nemzet minden fia,
mint egy ember kelt fel szabadságát védeni, s a büszke fényes hadsereg, melynek
célja Magyarország leigázása volt, a magyar földön diadal helyett sírját találta.

Bármelyik állásfoglalást fogadjuk el, a pozsonyi csatát ismertető hiteles történelmi
adatok ékesen bizonyítják azt, hogy a Magyar Törzsszövetség által alkalmazott
hadműveleti és harcászati sajátosságok és módszerek messze felülmúlták a germánok
hadviselési próbálkozásait. Szinte megismétlődni látszik az Atilla-i Hun Birodalom
potenciája, mely a hadviselés összes nagy problémáit - mint a központi vezetést, a
felderítést, a seregeknek a legjobb időben való bevetését, átcsoportosítását és az
ellenségnek a meglepését - szinte óramű pontossággal megoldotta, és teljes diadalt
aratott a sokszor nagyobb számú ellenség felett.