'A nunavuti csatában utólag egyáltalán nem tankolnék' - interjú Kolozzsal

Day 722, 10:29 • Published in Hungary Hungary • by Ludrew


Öt napja köszönt le pozíciójáról Kolozs, hazánk októberben megválasztott elnöke. A Csanád Vidékének elárulta, hogy utólag már nem rendelne el tankolást a nunavuti csatában; mesélt a szegedi Defence System elkészítéséről, és jövőbeli terveiről is. Beszélgetés az exelnökkel az állami cégek hatékonyságáról, orgprogramról, ellenzékről, a felvidéki hadjáratról, és még sok egyéb másról.

Kezdjük az aktualitással: te indítottad el a négy felvidéki csatát, ami végül eSzlovákia térképről való leradírozásához vezetett és – jelen állás szerint egyelőre meg is tudjuk tartani a frissen megszerzett régióinkat. Milyen visszajelzéseket kaptál a sikeres villámháború kapcsán?
Meglepett a hazai reakció. Nyilván a jobboldali pártok részéről várható volt az éljenzés, de hogy ilyen mértékű össznépi lelkesedés váljon belőle, arra nem gondoltam. Így utólag pláne jónak tűnik az időzítés, akkor ugyanis csak a máshol lekötött Eden erők sürgettek azonnali cselekvésre. De most azt kell mondjam, hogy ez a győzelem fontosabb volt egy egyszerű harcnál. Hiszen a siker a leköszönő jobboldal és a hatalomra kerülő baloldal együttes érdeme. Reményeim szerint előre fogunk tekinteni a jövőben és újra egy cél fogja össze a magyar közösséget. Bár lehet hogy ez megint csak hiú ábránd, de csak rajtunk múlik, hogy ne az legyen.

Gondolom akkor az elnökséged utolsó napja lesz a legemlékezetesebb momentum számodra az egész ciklusból.
Nem feltétlen, bár tény hogy megszépítette az egész ciklust és három hetes háttérben zajló tervezgetésre tette fel a pontot. Ugyanis hetekig hiába alkudoztunk egyeztettünk a szóba jöhető országokkal egy esetleges hadüzenet összehozásáról. Amire legszívesebben visszatekintek az az első manitobai ütközet, ahol az USA+E/F haderőket megfutamítottuk, viszonylag szolid tankolási keretből. És a legfájóbb pont pedig Alaszka feladása volt. Akkor többen is írták, hogy ez az ország szégyene, hogy gyakorlatilag ellenállás nélkül adtuk fel a régiót. Nos ez az én személyes szégyenem, de az ország jövője lett. Addigra a prioritás egyértelműen a kínai vas régió megtartása volt. A minimum célt elértük vele, a kiköltözés még a csata ideje alatt rendezetten lezajlott a kínai fal pedig 4000 lakost számlál. Szóval ha emiatt bárki is gyávasággal vádolná Magyarországot, nyugodtan küldjétek hozzám. Én döntöttem így, enyém ennek a felelőssége.


De nemcsak a hadüggyel kell foglalkoznia egy kormánynak. Elkezdtétek az orgprogram kísérleti fázisát a reguláris katonái számára. Mit tudsz erről mondani, hol tartott a program amikor átadtad a stafétabotot?
Az orgprogramot sajnos nem tudtuk befejezni, a csaták mellett a betegségem is közbejött ezért 72 org lett csak létrehozva az igényelt 116-ból. Remélem hogy a még függőben lévő 44 igénylést a mostani kormány támogatja.

Beiktatásodat követően az ellenzék gyakorlatilag össztüzet zúdított rád, bírálva az állami cégek hatékonyságát, üzemeltetési költségét, és néhánynak úgy általában a szükségességét. Volt-e valami amit az ő javaslatuk alapján módosítottál az állami cégekkel kapcsolatban, illetve hogy látod, milyen lépéseket tett ezzel kapcsolatban a mára kormánnyá átalakult ellenzék?
A hatékonysági kérdés leginkább a várépítést érintette. A költség és a rendelkezésünkre álló felkészülési idő szorításában voltunk. Tudtunk az észak-amerikai invázió tervéről, bár arra nem számítottunk hogy ilyen hatékony mozgósítást tudnak végrehajtani. Emiatt sürgőssé vált a várépítési program felgyorsítása. Természetes hogy az ellenzék ráugrik a "pénzpocséklásra", de az első manitobai ütközet megmutatta hogy jó döntést hoztunk. A kellő időben helyén voltak az erődök. A későbbi csaták aztán elsöpörték minden igyekezetünket, bár megdrágította a túloldal támadási költségeit is. E mellett voltak cégkezelési hiányosságok is. Az sajnos a legjobb családban is előfordul, hogy az egyik cégben elfogy a nyersanyag és nem veszi észre az azzal megbízott személy. Bár jómagam is szarvashibának tartom. Az ellenzék viszont még mindig a választási kampány lázában égve maximális fordulatszámon pörgött, tehát - hozzáteszem jogosan - osztott az ilyen hibák miatt rendesen. Ugyanakkor ezt kulturáltan is meg lehet oldani. Ha pl. én látnék ilyen hiányosságot a mostani kormány ügyvitelében, tuti nem kezdenék el róla cikkeket írni és felelősöket keresni, hanem csak belépnék a szolidaritás szobájába és próbálnám megkeresni, azt a személyt aki tud intézkedni az ügyben. De sajnos a mi ellenzékbe került kormánykoalíciónkban is nagy számban vannak olyanok, akik nem lesznek ilyen elnézőek. Ez egy ilyen ország... 🙂

Mint az októberi kormány vezetője, felelősnek érzed magad az MHP novemberi elnökválasztási vereségében?
Nem én vagyok az MHP vezetője, így ebben nem tisztem nyilatkozni. De tekintettel arra hogy bekesjarokelo betegsége miatt az egész dolog nem volt igazán megszervezve, nem tartom a szereplésünket vereségnek. Továbbra is az MHP a legnagyobb parlamenti erő. Tény viszont, hogy az ellenzék sokkal jobban szólította meg a játékosokat, ezért a korábbiakhoz képest nagyobb hatásfokkal tudta mobilizálni a szavazókat.

Rápillantva a profilodra egyből szembetűnik, hogy nem vagy a korábbi pártod tagja. Vehetjük az MHP-ből való kilépésedet jelzésértékűnek?
Nem, a kilépésemnek sokkal prózaibb okai vannak. Pár nap múlva kiderül. A kérdés lényegére rátérve: továbbra is MHP-snek tartom magam, és ebben a közösségben megtaláltam a helyem, nem áll szándékomban elhagyni.
Evezzünk egy kicsit más vizekre. Hogyan merült föl az ötlet, hogy elnök legyél? Te jelentkeztél a posztra pártodnál, vagy téged ajánlott valaki?
Miután elnökválasztás előtt egy héttel sem volt jelentkező, én jelentkeztem a posztra. Imre Norbi kormányában jól éreztem magam és gondoltam kipróbálom magam, mit tudnék karmesterként. Még egyszer nem tennék ilyet...

A Csanád Vidéke anno eDél-Alföld lapjaként indult, jómagam pedig Szeged polgármestere voltam a bétában, így hát kitörő örömmel fogadtam a hírt, hogy ciklusod lejárta előtt pár nappal elkészült a Defence System, és sikerült azt lerakni Szegedre. Mondanál erről pár szót, ismertetve a projektet, hogy az olvasók is megismerhessék, hogyan készült az erődítmény?
Az erődítmény az első volt, amely szűkebb hazánkba került telepítésre, itt már nem a rohammunkára helyeztük a hangsúlyt. És ennek gyakorlati hasznán túl szimbolikus jelentősége is volt, mikor épp Szegedre került. A kongresszus nagyon helyesen Szegedet javasolta, mint legfontosabb eredeti régiónkat. Ez a régió sokunk számára nem a búza miatt a legfontosabb. Ez volt az a régió, amely a leghosszabb erep harcot produkálta, ez volt az a régió, amely később igen kiélezett küzdelem után megadta a nagyhatalmi státuszunkat. Magyarok százai jöhettek haza Indonéziából a land szektor képviselői közül. És egy személyes élményem is kötődik Szegedhez: ez volt az első felszabadító harc, amelyben már én is részt vehettem. Első cégemet is pont itt és pont a gabonára alapoztam.

Mivel telnek a napjaid most, hogy nem kell se törvényjavaslatokra szavaznod, se a nagy piros gombot nyomogatnod?
Újra a katonai vonalat igyekszem erősíteni, a Hun Horda időközben kibővült de nem volt időm törődni az egységgel. wwolfer barátom segített, míg nem értem rá. Most ismét egységparancsnokként és cégvezetőként igyekszem helytállni. A Horda Juniorba több lelkes fiatalt is toboroztunk és szeretnék még toborozni, akiket General rangig szeretnék segíteni.

Még egy utolsó kérdést engedj meg: ha visszaforgathatnád az idő kerekét, lenne valami amit az elnökséged alatt így utólag már másképp csinálnál?
Ezen még nem gondolkodtam el. Mindig igyekszem inkább előre tekinteni és nem a múlton merengeni. De ha nagyon megerőltetem magam, akkor a nunavuti csatában így utólag egyáltalán nem tankolnék, annak ellenére sem hogy akkor az a kongresszus döntése volt. Én hiába elleneztem, nem voltam elég erős hogy nemet mondjak és nem mertem egyedül felvállalni a szükséges döntés felelősségét, amit később Alaszkánál már felvállaltam.