Join the new world

Az előző novellám fogadtatása alapján úgy véltem, hogy érdemes közölnöm az írásaimat. Arra kérnélek, kedves olvasó, ha tetszett ez a novella is, jelezd egy votetal, vagy kommenttel, és ha úgy gondolod légy a lap előfizetője, hogy minél hamarabb olvashasd a következő novellákat. Kicsit hosszú lett ez az előszó, így hát íme a novella:

---

Jonathan Smith:
Kalandorok Kézikönyve

Ezt az írást fantasztikumnak kell neveznem, ámbár én magam minden tekintetben valószerűnek tartom. De bizonyos szempontból mégis csak fantasztikus, a fantasztikum magában a formában rejlik, amiről később majd részletesebben kell majd megemlékeznem.
Ez meg milyen kezdés? Nem, ez így nem lesz jó. Kezdjük az egészet inkább a dolgok legelején, és jelezném, hogy ez nem fikció. Hanem a valóság, mely nemrég velem megesett.
„Hol vagyok? Mi ez a hely? Hogy kerültem ide? Nem nagyon emlékszem semmire. Várjunk csak. Valami rémlik. Meg is van. Tegnap este. Vagy ma este? Nem tudom. Nem is hiszem, hogy számítana ez bármit is. Vettem egy könyvet a helyi bolhapiacon. Kicsi, fekete, rajta aranyszínnel volt a felirat. Újnak tűnt, holott legalább háromszáz éves. Abból felolvastam egy szöveget. Nem értettem, de valahogy furcsán ismerősnek tűnt a nyelvezete. Utána jött a fény, majd a teljes sötétség. Lehet, hogy egy régen élt mágus varázslatait tartalmazó könyv került a kezeim közé? Az jó lenne. Először is ki kéne találni, hogy hol vagyok.
Miben estem el az előbb? Ez a táskám! Milyen jó, hogy éppen a túlélőtúrára pakoltam össze. Egy kis hátizsák, de benne van minden, ami elég ahhoz, hogy két hétre túléljek. Hová is raktam a zseblámpám? Itt is van. Ez furcsa. Nem működik. Lehet, hogy elemet kéne benne cserélni. Az elemeket ide raktam. Új, bontatlan csomagolás. Ezeknek működniük kéne. Még mindig nem világít. Lehet, hogy a lámpa rossz? Mindegy. Kell, hogy legyen nálam gyertya. Van is. Már csak az a kérdés, hogy gyufát raktam-e be. Remélem, hogy igen, mert más esetben nagy bajban vagyok. Van! Van gyufám! Nézzük, mennyi is a készlet. Tíz szál? Nem túl sok. A másik dobozban mennyi van? Ebben dobókockák vannak. Akkor otthon összecseréltem a kettőt. Gyertyatartóm is van. Ez remek. Akkor legyen fény. Így máris jobb. Legalább látok is valamit. Nézzük meg, hogy mivel javítom a túlélésem esélyeit: Van egy bicskám, egy csavarhúzókészletem, egy zseblámpám – nem működik, húsz elem – talán jó lesz valamire, egy gyertyatartó, öt gyertya, kilenc szál gyufa, hat dobókocka, két liter borsszesz, egy borszeszégő, egy balta, egy fűrész, egy csajka, egy termosz, egy csomag víztisztító – elvileg kétszáz liter ivóvízhez elegendő, remélem tényleg, négy liter ásványvíz, egy hálózsák, egy sátor, egy túlélési kézikönyv, hét csilis bab konzerv, négy sólet konzerv, tíz csomag kétszersült, három májkrém konzerv, kettő halkonzerv, tíz méter hosszú kötél, egy horgászbot, egy ásó, egy kalapács, még egy kalapács -ezeket meg miért raktam be?- egy távcső és mellette némi meleg ruházat, hátha lehűl itt benn az idő.
Ennyi eszközzel a túlélésem biztos. Baltát az egyik kézbe, gyertyát a másikba, a hátizsákot meg vegyük föl. Nézzük meg akkor, hogy hol vagyok. Egy kőfalú szobában, magassága nagyjából két méter lehet. A zsebemben mintha lenne még valami. Nézzük meg. Van egy öt méteres mérőszalagom, egy doboz gyufa, és egy öngyújtó! Lesz itt tűz, az biztos. Már, ha találok fát. És kijutok. A falakat benőtte a moha. De látszik, hogy van itt egy dombormű .Kaparjuk le a mohát. A domborművek valami történetet mesélnek el. Ez meg kell néznem. Hátha nyújt valami támaszt, hogy mi is történt velem. Itt van a könyvem is. Teljesen sértetlen. Előtte azonban eszek valamit. Megéheztem. Ez a májkrémkonzerv jó is lesz. Itt a bicskám. Mi az, hogy nincs rajta konzervnyitó? Van rajta kés, kanál, villa és sörnyitó. Már értem, hogy miért van nálam kalapács. Mi ez itt a konzerv alján? A kalapács mégsem kell. Úgy tűnik, hogy ezek mind a nyitófüles konzervek. Ez jól esett. Akkor lássunk munkához. Hadd lássam, hogy mit ábrázolnak a domborművek. Semmit. Viszont ez itt, mintha egy kapcsolóféleség lenne. Benyomom.
Valami történt. Hallom, ahogy kő-kővel súrlódik. Középen kiemelkedett négy darab fáklya. Meggyújtom őket. Máris belátom az egész termet. Ki kell jutnom innen. Látok egy másik kapcsolószerűséget a túloldalon. Nézzük, hogy mi történik, ha megnyomom. Megint ugyanez a zaj. Az egyik fal kezd lesüllyedni. Mögötte mintha egy hosszú folyosó lenne. Induljunk el arrafelé. Más út úgy sincsen. Kissé félelmetes ez a hely. De legalább nem kell gyertyával vacakolnom. Itt oldalt fáklyák gyulladnak ki, ahogy haladok. Kezd eluralkodni rajtam egy rossz érzés. Valami nagyon nem stimmel itt. Mi volt ez a zaj? És hová tűnt alólam a padló? Ez nagyon nem jó, zuhanok! Milyen szerencse, hogy itt lenn puhára estem. Ráadásul még a baltámmal sem sértettem meg magam. Itt merre menjek akkor tovább? Két utat látok. Elő kéne venni az iránytűt. Meg is van. Menjünk be akkor a déli járatba. Ez határozottan lefelé halad. Remélem, nem a rossz irányba indultam el. Ez a hely kész labirintus, teli csapdákkal. De tudom, hogy túl fogom élni. Legalábbis érzem. Egy ajtó. Szépen van kifaragva. Nem nyílik. Akkor viszlát ajtó, jön a balta!
Ez az ajtó nem is fa! Ez vas! Majdnem kicsorbult a baltám. Más módszert kell találnom ahhoz, hogy bejussak, vagy vissza kell, hogy forduljak. Földrengés? Nem, ez valami más volt. Megnézem, hogy lett-e valami baja az útnak. Hát persze, hogy beomlott. Itt nem fogok átjutni. Akkor maradt az ajtó. Megnézem, hogy van-e rajta zár. Nem, nincs. Csak egy kilincs. És egy felirat. Ugyanazon a nyelven van, mint a kis fekete könyvem. Jó lenne, tudni, hogy mit jelent. Kellett nekem beleolvasnom abba a könyvbe. Sőt! Megvennem se kellett volna. Ez már úgy sem segít rajtam. Inkább nézzük meg alaposabban ezt az ajtót. Jé, le lehet venni a borítólemezeket. Várjunk csak. Ezeken három szín van összesen. Össze vissza. Hatszögek. Kicsit hasonlít a Tantrixra. Lehet, hogy itt is ez a feladat? Rakjam ki a köröket? Egy próbát megér. Na, akkor. Ezt ide, ezt ide, de nem így, hanem így. Haladunk, mindjárt meg is van. Hmm... Így nem stimmel. De, ha ezt az elemet elforgatom, ezt, ezzel kicserélem, máris kész! Működik! Nyílik ki az ajtó! Menjünk tovább akkor. Ezek szerint itt próbára teszik a képességeim. Mint, mondjuk itt, ahol van egy legalább négy méter széles szakadék. Ha ki akarok jutni, erre mehetek csak tovább, mivel az ajtó bezárult. Ugorjunk hát! Nekifutás, és ugrás!
GERONIMOOOOOOOOOOOOOO! Huh, ezen sikeresen átjutottam. Lehet, hogy csak két méter volt. Mindegy ez. Haladjunk tovább, de előtte együnk egy ki sóletet. Ebédidő! Hol a borszeszégőm? Itt van. Remek. Akkor gyújtsunk be, és legyen meleg ebédem. Kissé sós ez a konzerv. Most viszont haladni kell tovább. Messze még a vég. Mi reccsent az előbb? Ráléptem valamire. Egy felkarcsont. Nincs egyedül. Legalább három csontváz hever itt. Úgy tűnik, hogy valakiknek nem sikerült tovább jutniuk. A sisakjuk viszont tetszik. Kár, hogy a páncéljuk többi része nincs itt. Ez a sisak kissé nagy rám. Ez a másik viszont tökéletes. Hoppá! Mit találtam! Egy kard! Az éle még teljesen éles. Kissé nehéz ugyan, de jól néz ki. Van ráírva valami. Ebben a fényben nem tudom kibetűzni. Majd később. Addig is, hol van hozzá a kardhüvely? Itt is van. Felkötöm az oldalamra. Máris jobb. Van itt még egy. Elbírom egyszerre ezt a két kardot? El bizony. Akkor két karddal haladok tovább. Meg ezzel az íjjal. Vesszők nincsenek hozzá, de vannak. Kettő darab. Semminél mégiscsak jobb. Jó lenne, tudni, hogy ezek hárman mibe haltak bele.
Pókháló? Van egy tippem. Kéne a borszesz, a termosz és egy gyufa. Mennyire jó dolog ez a magas nyomású termosz. Van lángszóróm. Gyertek csak ide, hozzám. Hadd gyújtsalak fel benneteket... Izé, talán még sem. Itt csak egy pók van. Az is méteres. Remélem égni azért még tud. Tud. Ilyet sem láttam még. Lángoló óriás pók, ami fut egy szakadék felé, majd beleesik. Ha én ezt a sztorit elmesélem bárkinek is, nem fog hinni nekem. Mondjuk, kezdek én is kételkedni abban, hogy ez a valóság, nem pedig valami álomkép. Haladjunk tovább. Érdekelne, hogy miért van itt ennyi csapda. Újabb logikai feladvány. Kódfejtés. Nézzük csak. Összesen hét számjegy, mindegyikre tíz-tíz lehetőség. Legalább van segítségem: Egy vers, vagy valami hasonló azon az ismeretlen nyelven. Fogalmam sincs, hogy mit ír. Számoljuk össze a szótagokat, hátha az segít. Hét sor. Az első sorban hat, másodikban öt, harmadikban nyolc, a negyedikben megint öt, az ötödikben hét, a hatodikban kilenc a hetedikben pedig négy szótag volt. Próbáljuk meg ezt beírni, mint kód. It's working! Mehetünk tovább. Itt is egy hosszabb szöveg. Meg egy ágy. Csapdát nem látok sehol sem. Akkor azt mondom, hogy aludjunk egyet. Ez jól esett. Sokkal kipihentebbnek érzem magam. Reggelizzünk, majd megyek is tovább. Hadd nézzem, hogy mi is van ide írva.
Ez nem is egy szöveg. Ez egy labirintushoz egy térkép. Hiányos több helyen is. Le kéne rajzolni. De nincs nálam se toll, se papír. Tippre a kijárat a labirintus után lesz majd. A bejáratának meg itt kell lennie valahol. Mi ez, miért mozog a fal? Ez tiszta szerencse. Nekidőltem a falnak, ami nem is a fal volt, hanem a bejárat. Itt vagy a labirintus elején és fogalmam sincs a helyes útirányról. Nem baj. Legfeljebb, ha elágazáshoz érek, dobok egy kockával. Vagy hallgatok a megérzésemre. Itt menjünk balra. Haladjunk tovább egyenesen. Olyan érzésem van, mintha valami figyelne. Nem volt alaptalan. Ez a hely teli van mindenféle furcsa izékkel. Futás! Nem, ez nem lehet igaz. Zsákutca. Ez a farkasféle pedig egyre jobban közeledik. Nincs más választásom, mint felvenni vele a harcot. Gyere csak, gyere közelebb. Jó kutyus. Ne félj, nem fog fájni. Ez nem is akar bántani engem. Csak éhes. Várj, kapsz valamit enni. Ez a sólet szerintem jó lesz neked. Egyél csak. Egyre furcsább ez a hely. Egyáltalán mi ez és hol van?
Remélem megkapom a válaszokat. Legalább van saját farkasom is. Nevet kéne neki találni. Majd csak eszembe jut valami. Haladjunk tovább. Megvan! Szimat lesz a neve. Hová futsz? Valahová vezet engem. Itt jobbra fordult, megint jobbra, most balra, megint jobbra. Ez egy újabb zsákutca. A végében azonban ott egy láda! Nézzük, mi minden van benne. Arany. Nem jó ez semmire. Mondjuk ez a távcső jól néz ki. Ezt elrakom. Nyilak! És egy jóféle acélbakancs. Pont rámegy a lábamra. Végre elrakhatom a papucsom. Semmi használható sincs ebben a ládában. Gyere szimat, megyünk, megkeressük a kijáratot. Szimat? Ott fut. Lehet, hogy tudja, hogy hol van itt a kijárat? Nagyon úgy tűnik. Ez a fal nagyon úgy néz ki, mint ha kijárat lenne. Át kéne csak jutni rajta. Biztos, hogy valami trükk van itt is. Nézzük csak. A fal nem mozdul magától. Kell itt lennie valahol egy kapcsolónak. Egy kis nyílás. Mintha egy érmét kéne beledobni. Nézzük, elfogadod-e a kétszázast? Elfogadta. Ez jó. Remélem, közeledik már a vége. Furcsa ez a padló. Fekete és fehér négyzetek váltakoznak. Ez egy sakktábla! Gondolom, győznöm kell a továbbjutáshoz. Valaki ezt a partit már elkezdte.
Nézzük csak. A tábla helyzetéből ítélve én vagyok a világossal. Van egy lovam, egy bástyám, kettő futóm és három gyalogom, míg sötétnek csak a gyalogai és egy bástyája hiányzik. Itt hogy kell mozgatni a bábukat. Itt van egy kisebb tábla. Csak a világos van rajta. Nézzük, mi történik, ha a huszárt áthelyezem. Elmozdul a nagy táblán. Sötét mit válaszol erre? Leüti egy futóval. Ez nem volt jó lépés. Meg kell nyerni a partit. Gondolkozzunk csak. Meg is van. Matt hat lépésben. Bástyát megtoljuk ide. Most jön a futónk. Remek. Gyalogot bevisszük, van vezérünk. Kellett az az áldozat az elején, hogy a futójával akadályozzuk a királyt a menekülésben. Másik gyaloggal bástya huszár villát adunk. Huszárjával menekül? Miért? Már látom is. Próbál mattot adni nekem is. Ha a vezéremmel azonban ide lépek, akkor világos mattot ad sötétnek két lépésben. Már csak egy: gyalog benn, és huszárra lecseréljük. Sakk-matt. Halom, hogy valahol kinyílt egy ajtó. Ott lesz az, hátul.
Irány észak! Már ha az északra van. Mindegy is. A lényeg az, hogy egyre közelebb kerülök a kijárathoz. Az ajtó felett már csak egy vonalka van. Ez azt jelenti, hogy eljutottam az utolsó próbatételhez? Nagyon remélem. A folyosón ez a sok csontváz betört páncélzattal nagyon nem néz ki bizalomgerjesztően. Nos, talán van ennek alapja. Itt van egy lángoló csontváz egy lángoló karddal, és valami mágikus izé nem engedi, hogy elfussak. Meg kell küzdenem és le kell győznöm ezt a valamit. Ilyen az én szerencsém.
Azt hittem, hogy az egy egyszerű kis könyv, erre meg a halálba küldött engemet. A csontvázakat egyáltalán hogy lehet megölni? Főleg a mágikus, lángoló csontvázakra mi a biztos módszer? Megpróbálhatnám eloltani, de nem hinném, hogy sikerülne. Kell, hogy legyen valami megoldás. A kardom! Egyszerűen elolvad a kardom, ha hozzáér. Próbáljuk meg nyíllal. Ez sem működik. A nyílvessző egyszerűen elég, mielőtt odaérne. Ez egy démon. Mit lehet tenni egy démon ellen? Semmit. Na jó, ez nem lehet igaz. Valahogy csak le lehet győzni egy teremtményt ami sokkal gyorsabb nálad, lángol és hozzá sem tudsz érni, és sötét mágia veszi körbe. Jé, működik a zseblámpám. Van egy ötletem. Mi lenne, ha ezzel valami szimbólumot, mondjuk ezt itt, ami a könyvem legelső oldalán van, rávetíteném. Itt a kalapácsom. Itt egy szikla. Faragjunk! Nehéz mondjuk ezt úgy megcsinálni, hogyha az embert meg akarják ölni. Körbelocsolok egy kis vizet. Ez működik. Nem meg közelebb menni. Mi? Ez nem ér! Íja is van! Sietnem kell. Ez gy nem megy. Kész, átvetítem a jelet az oldalon keresztül. Ez nem működött. Még mindig él a démon. Mégis, hogy lehetne legyőzni?
Mi ez a lila izé a bordái között? Lehet, hogy megtaláltam a gyenge pontját. Dobjuk neki a vizes palackot, hátha működik. Nem, nem működött. Félreugrott előle. Mi lenne, ha lelocsolnám magam vízzel, és puszta kézzel próbálnám meg kiszedni azt a lila izét? Egy próbát megér, ha nem sikerül így is, úgy is meghalok. Hoppá, ez támad! Alig bírok ki8térni a csapásai elől! Hehe, beszorult a kardja a sziklába. Eljött az én időm! Add már ide, ezt a lila izét. Engedd el, ha mondom! Engedd el! Kapsz egy kis vizet. Ez segített elengedte. De még mindig mozog. Törjük szét egy kalapáccsal. Törj már szét, te kis izé! Széttört. A csontváz, meg összeesett. Ezen is túljutottam. Szimat meg hová lett? Itt van még mindig, csak bebújt a sarokba. Na, gyere Szimat, mindjárt meglátod a napfényt. Csak át kell lépni ezen az ajtón. Ez még mindig nem a kijárat.”
„Üdvözöllek, kalandor! Gratulálok a teljesítményedhez, neked sikerült elsőként eljutnod hozzám”
„Ki beszél és hogy? Nem hallottam semmit. Megvan! Telepatikus kommunikáció. Igazam van?”
„Igen. Hamar rájöttél. Kérdezted kiléted, bár furcsa a nyelved, megértem. Én egyike vagyok az Istenek hagyatékának őrzőiből, nevem, erre már nem emlékszem.”
„Jó, azt legalább meg tudnád mondani, hogy hol vagyok?”
„A te nyelveden ez a hely a Himalájának nevezett hegység közepén található. A kezedben az a könyv véletlenül nem a kalandorok kézikönyve?”
„Fogalmam sincs. Nem értem, hogy mi van beleírva. Nem értem ezt a nyelvet.”
„Nem érted? Akkor hogy jutottál el ide? Mindenhol az útmutatás azon a nyelven volt!”
„Biztos szerencsém volt. Meg a labirintusban Szimat is segített.”
„Szimat? A farkas? Ha segített neked az azt jelenti, hogy meg kellett, hogy értsed a labirintus feliratát.”
„Én nem láttam sehol sem feliratot. Tehát. Hogy jutok innét haza? És mi van itt?”
„A könyv harmadik oldalán található egy szöveg. Ha azt elolvasod, odakerülsz, ahol a föld és az ég összeér.”
„Azaz egy nagyon magas hegycsúcsra?”
„Igen, a legmagasabbra. Annak, aki végig tudott jutni, nem lehet nehézség lejutni egy hegyről. A másik kérdésedre pedig a választ inkább megmutatnám. Menj be azon az ajtón.”
„Ez rengeteg arany! És drágakő! Meg sok egyéb más! Hogyan tudom mindezt elvinni?”
„Keresd meg a könyvet, mely megmutatja neked, hogy hogyan lehet portált nyitni. Utána, bármikor ide visszatérhetsz.”
„Jó, de mit csináljak, ha nem értem, azt ami le van írva?”
„Ezen tudok neked segíteni. Lapozz a kézikönyv huszonkilencedik oldalára. Ott olvasd fel a harmadik szöveget. Megvan?”
„Meg. Ez de jó! Már értem ezt a nyelvet is! Ezek szerint ez a könyv elvisz engem a még felfedezetlen kincsekkel teli katakombák elejére, vagy pedig, ha azokon végigmásztam, akkor a kincshez. Ez jó. Már csak haza kéne jutnom.”
„ Én most távoztam, mivel ezt a kincset már nem kell többé őriznem, hisz ez már a te kincsed, ifjú kalandor.”
„Viszlát, őrző. Most akkor nézzük meg, hogy mit is lenne érdemes első körben elvinni. Ezek a könyvek érdekesnek tűnnek. Viszem melléjük ezt a mágus felszerelést. Egy zsákot kéne találni, amibe beleférnek a dolgok. Így máris jó. Most rakjunk el egy kevéske aranyat, meg drágakövet. Nos, megvan minden? Irány haza!
Itt írja, hogy hogyan lehet visszajutni oda, ahonnét ebbe a kazamatába kerültem. Először is ki kell jutnom. Jó, ez menni fog. Utána be kell tájolnom magam, hogy merre van a házam, majd induljak el arrafelé. Ez is egy segítőkész könyv, mondhatni. Valami egyéb út csak akad. Ezek meg miféle tojások itt? Sárkánytojás? A papír szerint az. Akkor lovagoljunk meg egy sárkányt. Nézzük csak, mennyi idő, míg kikel egy sárkány, és felnő. Nagyjából két hét, míg képes lesz megtenni ezt a távolságot. Addig meg nem bírjuk ki, nincs elég élelmem. Bár, ha beérem napi egy adaggal, menni fog. Vagy, ha kipróbálom ezt a terülj terülj asztalkám varázslatot. Ez működik! Nem fogok éhezni. Itt az ideje, hogy a kalandorok útját végigjárjam. Ez tisztára olyan, mintha Indiana Jones lennék. Bár szerintem ő nem értett a mágiához. Egy mágus Indiana Jones, egy sárkánnyal és egy farkassal. Jó lenne, tudni, hogy mennyi időt töltöttem el itt. Szerintem ez határozottan megérte. Már csak fel kell nevelnem egy sárkányt, vele kijutni a hegyből, majd hazarepülni. Nem tűnik annyira nehéznek."
„Nem is volt az. Már itt repülök sárkányháton a világ tetején. Hoppá. Orosz vadászrepülők. Mit akarnak ezek? Lőni, nem lőnek rám. Nem tudok oroszul. Így hogy értessem meg velük magam? Leszállok itt, hátha ezt szeretnék. Igen, jól tippeltem. Most meg mit akarnak? Próbáljuk meg velük angolul beszélni. Ezt megértik. Remek. Mi az, hogy mit keresek az égen? Repülök. Még ilyen hülye kérdést. Ja, hogy nincs repülési engedélyem. Miért sárkányhoz is kell már? Nem értem én ezeket a népeket. Hideg van itt. Tovább kéne mennem. Miért nem engedik? Iratok? Azok itt vannak nálam. Mit kérnek még? Vízum? Honnét lenne vízumom, mikor nem is kell? Miért kéne egy egyszerű repüléshez? Kaptak egy hívást. Velem akar beszélni valaki. Igen, én vagyok az. Miért? Két éve tűntem el? Mi történt azóta? Ja, öt napot mondott. Közben Ukrajna kettészakadt. Kitörőben a háború. Legalább nekem van biztos helyem, ahol túl tudok élni. Mehetek tovább? Ez jó hír. Végre itthon. Hogy fogom mindezt majd megmagyarázni? Ezt a sztorit ugyan ki hiszi el nekem? Ha nem lenne itt Szimat és a sárkányom, akinek még nevet kéne adnom. Egy sárkány. Teljesen vörös, de kék a lángja. Előbb vagy utóbb úgy is eszembe fog jutni egy név ami illik rá.
Ma milyen nap is van? Vasárnap. Akkor egy hét és suli. Akkor majd hétfőn sárkányháton megyünk be. Addig megtanulom azt a lebegés bűbájt, hogy a tetőről le tudjak majd jutni. Vagy pedig egyszerűen kinyitom az ajtót. Miért is ne szállja le majd a Radnóti elé? Az úgy sokkal jobb. Most, hogy tudom, hogy mire jó ez a könyv, nem lesz több unalmas hétvégém. Itt az ideje, hogy kalandozzak egyet.”