Choleraaa Közlegény 3. rész

Day 2,838, 11:23 Published in Hungary Hungary by Choleraaa


Szóval a tábornok kiadta a parancsot a támadásra. Elindult a csapatunk az ellenség felé. Fél úton járhattunk mikor kiszúrtak minket és azonnal hatalmas golyózápor zúdult a fejünkre.
- Fedezékbe mindenki!!!! Kiabálta valaki a távolból, de nem igazán láttam, hogy ki lehetett mivel a becsapódó rakéták hatalmas füstöt és port kavartak fel.
Ahogy futottam tovább egyszer csak egy gránát pont mellém csapódott be. A qva anyját úgy repültem odébb mint superman. Ki is nyújtottam a kezem, hogy érezzem ahogy siklok a levegőben. Nem sokáig tartott az érzés mert abban a pillanatban becsapódtam a földbe. Kis híján oda vesztem. Felkeltem és azon gondolkodtam, hogy ez valami néma film lehet, mert a fülem zúgásán kívül semmit sem hallottam. Álltam egy helyben és körbenéztem, azt veszem észre, hogy egy katona vadul integet. Elindultam felé, de tovább integetett. Mondtam is magamban, hogy nem lát ez a szerencsétlen, hogy már megyek. Ahogy közelebb értem a nagy füstben azt látom, hogy fekszik a földön és tovább kalimpál a karjaival. Ekkor elöntött a düh, hogy itt a nagy csata ez meg játszadozik.
- A qva anyád nem most rajzolj hóangyalt! Azonnal kelj fel és irány az ellenség. Kiáltottam rá és lenyúltam érte, hogy felhúzzam. Ez meg tovább vinnyogott nekem. Húzom, húzom és mikor kitisztult picit a levegő akkor nézem csak, hogy nincs meg a két lába.
Levitte egy kibaxot gránát.
-Bazd meg miért nem azt mondtad, hogy hozzak dokit mert baj van? Maradj itt és keresek egy felcsert!! Mondtam neki és már futottam is a többiek után. Valamit nyöszörgött az anyámmal kapcsolatban, de nem nagyon tudtam figyelni mert kerülgettem a golyókat.
Beértem a csapatom. Megkezdődött az igazi háború. Méterről méterre törtünk előre, egészen a falig jutottunk. A robbantási szakértőnk átrobbantotta a falat és a keletkezett résen becsusszantunk az ellenséges táborba. Úgy hullottak mint a legyek. Nem is kellett sokat bajlódni velük mert hamar elfoglaltunk mindent.

Győzelem!!!!

Ott pihengettem a bajtársaimmal a győzelmi mámorba úszva mikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem orvost küldeni a hóangyalos fickónak. Azonnal felpattantam és a a dokihoz futottam,
- Doki gyere gyorsan találtam egy katonát, levitte a gránát mindkét lábát.
A doki azonnal magához vette a táskáját és mentünk oda ahol megtaláltam.
- Itt nincs senki. Már megint tolod a morfiumot Choleraaa!! Kiabált rám a felcser.
-Nincs senki??? Nem mond már doki........ Azzal odamentem hozzá.
-Látod, hogy igazat mondtam...itt vannak a lábai. Tuti nem mehetett messzire. Szóltam ismét oda miközben a lábakra mutogattam.
-Na takarod innen ne is lássalak..... ennyit mondott és felszedte a lábakat.
Így segítsen az ember, ennyi a hála azért mert meg akarok valakit menteni....Mondtam neki, hogy maradjon itt. Tehetek róla, hogy elment?

Vissza mentem a csapatomhoz. Még mindig bántott ahogy a doki bánt velem. Leültem, de abban a pillanatban jött egy futár.
-Choleraaa közlegény! Azonnal menjen a tábornokhoz. Már tűvé tettünk mindent magáért.

Elindultam a lángok felé. Mikor odaértem a tábornok arcán furcsa mosolyt láttam.
-Choleraaa, Choleraaa. Tudja maga, hogy mekkora szerencséje volt? Tudja maga, hogy ezt a győzelmet magának köszönhetjük? Fiam maga egy hős. Mikor kilőtte a figyelmeztető rakétát pontosan a fegyver raktárba csapódott. Ezzel megbénította az ellenséget. Tudja mit, este ünneplünk és magát a fejesek közt szeretném látni. Öltözzön fel rendesen.

Eljött az este. az utam az orvosi sátor előtt vezetett. Ahogy elmegyek előtte ismerős hang ütötte meg a fülem.
-Choleraaa, gyere már ide.Szólt ki nekem.
Közelebb megyek ekkor látom, hogy a lábatlan az. Épp lebaxtam volna, hogy elkúszott a táborig noha szóltam neki, hogy maradjon ott mikor elkezdett nekem hálálkodni.
- Az Isten áldjon meg téged. Ha te nem vagy Én meghalok. Köszönöm, hogy orvost küldtél hozzám. Mondta a könnyeivel küszködve és szorongatni kezdte a kezem.
Hjaaa, ez azt hiszi én mentettem meg.....most mit tegyek.... áááá nem teszem tönkre az örömét.....meg amúgy is egy hős vagyok a tábornok is mondta így minden katona aki túlélte nekem köszönheti.
- Semmiség barátom, semmiség. Igaz akárki nem tette volna meg érted, de ne hálálkodj nálam ez természetes. Most arra koncentrálj, hogy gyógyulj meg és mihamarabb együtt rúghassuk a bőrt a pályán. Azzal hátat fordítottam és kimentem a sátorból.
Hallottam ahogy ismét anyámat emlegeti de biztosan őt is az egekig magasztalta, hogy ilyen remek fiút szült a világra.

Beléptem a parancsnoki sátorba. Terült ,terülj asztalkám és annyi pia, hogy egy hadosztály úszkálhatott volna benne, Szóval így mulatnak a felsőbb szinteken. Még teljesen körbe sem néztem mikor a kezembe nyomott egy pohár pezsgőt a tábornok.
-Figyelem, figyelem.!!Itt van a mi hősünk. Choleraaa közlegénynek köszönhetjük, hogy ma diadalmaskodtunk. Igyunk hát most rá és a győzelemre. Azzal poharát a magasba emelete ahogy a többiek is és egyszerre ürítették is azt.
-Jöjjön fiam körbe vezetem és bemutatok mindenkit. Senki sem harap ne féljen. Itt van Mvhely ezredes. Őt semmi sem érdekli csak a csöcs. Tehát ha beszél csöcsül akkor nyert ügye van.
-Mvhely ezredes. Bemutatnám magának Choleraa közlegényt. Szólt oda neki a tábornok.
-Mi a csöcs? Szóval maga a hősünk. Csak így tovább fiam és sok csöcsöt fog látni. Tudja mikor fiatal voltam csöcsben úsztam jómagam is de mára csak a képek maradtak. Benyúlt a belső zsebébe ahonnan egy rakat képet vett elő. Itt is vannak a picikéim.





Nézegettük, nézegettük. egyszer csak megszólalt.
-Na de most mennem is kell iktatni. Mert tele vagyok......munkával. Így hát sarkon fordult és eltünt a sötétben.

Haladtunk tovább a sátorba. Elég unalmas beszélgetések következtek. Ha nincs pia nem is lehetett volna kibírni. Miután végeztünk mindenkivel a tábornok csak ennyit mondott.

-Fiam magát előterjesztettem kitüntetésre. Holnap reggel kilencre legyen itt újra.


Folytatása következik.....

üdv: Zoli