Az arany bűvöletében - haszonmaximalizálás de okosan!

Day 2,522, 10:19 • Published in Hungary Hungary • by Murlockij
TLDR, azaz bonsai verzió:

Egyesek nem átallnak magyar játékostól játékpénzt venni. Van ennek értelme? Miért tennének ilyesmit? Igen van, és azért, mert több szempontból is megéri nekik.









I. Bevezetés, avagy erőforrások az eRepublikon


Mint megannyi internetes játékban, az eRepublikon is kétféle erőforrással gazdálkodnak a játékosok, avagy kétféle „befektetéssel” alapozhatják meg karakterük jövőjét, karrierjüket, és fejleszthetik karakterüket.
Ez az erőforrás: az Idő és a Pénz. A cikk azoknak szól legfőképp, akik bővében vannak az egyiknek és szűkében a másiknak.



II: Idő és Pénz, mint erőforrás a játékban

Azzal az idővel, amit a játékra rászánunk, amennyit klikkelünk a felületen, amilyen sűrűn és rendszeresen belépünk és aktívan menedzseljük a karakterünket, időt töltünk (sokak szerint időt pazarlunk) a játékkal, ez olyan erőforrás, amit elköltünk mi a játékosok a játékra.

Csinálhatnánk helyette valami mást is, akármit, helyette belépünk és nyomkodjuk a gombokat. Minél aktívabban vagyunk itt, annál többet tudunk ütni, annál kevesebbszer csordulunk túl az energiával, tehát annál jobban és gyorsabban fejleszthetjük a karakterünket.
Van aki itt van minden nap, játszik, sőt hajlandó éjjel is akár többször is felkelni, éjjel BH-medálra vadászni, FF csatát keresni, hogy a játékbeli vagyonát, a karakter befolyását növelje. Van aki csak naponta egyszer néz be, „kétkattol” vagy akár csak hetente néhányszor kukkant ide.
Ki így, ki úgy játszik. Azok akik lelkesebbek, a való életben több szabadidővel rendelkeznek, többet tudnak foglalkozni a játékban, ezért többre is vihetik. Nemcsak a karakterfejlesztés részével tudnak többet foglalkozni, de a játék szociális aspektusaira is több időt tudnak szánni, politikusok lesznek, vagy katonai vezetők, ki mit szeretne.

Van aki ugyanúgy szeretne eredményeket elérni a játékba, de nem tud vagy nem akar annyi időt és energiát rászánni a játékra, mint más. Ő az, akire az egész játék üzleti modellje épül, ő az, aki hajlandó igazi pénzt költeni a játékban megszerezhető bónuszokra, vagy felhasználható tárgyakra akar szert tenni. A fizető játékosok miatt tud az egész játék létezni, az ő befizetéseik tartják el a játékot.


III. Célok a játékban - nézőpontok szerint!

A játékra sok időt és a játékra igazi pénzt költő játékosok együtt játszanak. Ha cinikus akarok lenni, azt mondanám, az eRepen az aktív játékosok igazi feladata a fizetős játékosok szórakoztatása és játékban tartása – legalábbis a tulajdonosok véleménye szerint.

A játék irányítóinak alapvető célja az, hogy a bevételeit maximalizálja, azaz minél több játékost rávegyen arra hogy megnyissa a pénztárcáját, és fizessen a játékért.
Nekünk játékosoknak pedig az a célunk, hogy a lehető legtöbb mókát, játékélményt „zsebeljünk” be a „befektetett” időnkért és pénzünkért.
Ez a kétféle cél sajnos a mi játékunkban egyre jobban ellentétbe kerül egymással.
Aki olvasta más cikkeimet, talán emlékszik még arra, hogy mi a véleményem erről. Aki nem annak ajánlom legutóbbi cikkeimet, a játék problémáiról és változásairól itt, ebben a cikkben erről most nem szeretnék több szót ejteni.

Tehát mindenki szeretné a „hasznát” maximalizálni, ilyenek vagyunk, kár tagadni. Mi magyarok sajnos inkább az időnknek vagyunk jobban bővében, ezért azt hiszem érdemes pár gondolatot írnom arról, hogyan „optimalizálhatjuk” a játékélményünket, legalábbis a fent taglalt értelemben.






IV. „Hová menjek ma, diszkóba, vagy templomba?”

Ahogy előző cikkemben mindenkit arra buzdítottam, hogy találjunk magunknak „dobozpartnert” és azok, akik a „Pénz” erőforrást birtokolják, találják meg társukat, aki meg az „Idő” erőforrás költését preferálták eddig. Aki nem olvasta volna, annak ajánlom ugyancsak elolvasásra.

Itt az ideje, hogy továbblépjünk, (és a dobozcserétől elszakadva) a szélesebb körű erőforráscseréről elmélkedjek kicsit.

Ez részben tabutéma, hiszen az erőforrások cseréje, azaz a játékpénz cseréje igazi pénzre tiltott dolog a játékban, a szabályok szerint így, csak elméleti szinten szeretnék írni erről, jómagam természetesen messzemenőleg ellenzem az eRep szabályainak megszegését!

Szóval csak elméleti síkon mozogva:
Mint mindenhol, a kereslet itt is megtalálja a kínálatát, így az eRepen is ez a helyzet.

A játék több mint öt éve alatt hihetetlen mértékű virtuális vagyonok keletkeztek. Egy egy nagyobb ún. „epic” csata alatt bárki kiszámolhatja, hogy akár több ezer gold is elég a csatamezőkön. Sokan tankolnak, csokiezreket égetnek, milliárd sebzéseket ütnek egyetlen csatában, alig pár óra alatt. Van olyan, aki tankgyárakkal van tele, gigászi cégbirodalmakat birtokol, tízezrével pihenteti a tankokat a raktárában. Aki nézegeti a statisztikákat, az sok példát láthat sokcsillagos titánokra is, akik akár teljes háborúk sorsát befolyásolhatják.

A játékpénz szerzésének vannak illegális útjai is, leginkább a multiaccountok, az ún. „fék karakterek” de az igazán nagy és elhivatott játékosok az öt hosszú év alatt az igazán komoly vagyonokat teljesen legálisan, az összes szabályt maradéktalanul betartva szerezték.







V. És ez komoly.

A játék „régi” karaktereinek bevételei évek óta jelentősen meghaladják a kiadásait; tehát minden hónapban egyre gazdagabbak lesznek. Persze mint mindenütt, itt is igaz, hogy pénzzel lehet sok pénzt csinálni.
Az állandó kampányok még fokozzák a „legerősebbek” gazdagodásának tempóját, alig néhány héttel ezelőtt, a nagy MU kampányban több mint 800.000 arannyal lettek gazdagabbak a legügyesebb és legaktívabb karakterek.

A pénzt ezen a szinten már messze nem becsülik annyira, mint a szegény kezdők, fiatalok, akiket az ág is húzza.
Egyesek Dagobert bácsiként már fürdenek az aranytízezrekben, másoknak a napi tankra is alig telik. És ezek a gigászi vagyonok régóta pangnak. Nincs mire felhasználni őket, nincs mire elkölteni. Így nem vesznek részt a gazdaságban, nem költik el őket ezek a kevesek. Mint már említettem, az ember haszonmaximalizáló állat, odaadni senki sem akarja „csak úgy” a másiknak, hiszen hosszú évek munkájával szerezte. Csak ülnek a haszontalan aranyhalmokon és nem csinálnak az aranyukkal semmit sem.

Mi magyarok mindig híresek voltunk arról, hogy megélünk a jég hátán is. A játékban a lehetőség adott, hogy a „gazdagok” erőforrásaikkal segítsék a „szegényeket” Pénzt, paripát, fegyvert bárki adhat bárkinek. Csak meg kell találniuk a társukat akinek adhatnak a javakból és az okot, hogy miért tegyék mindezt.


VI. Akció, AKCIÓ!!!

Számoljunk! A játékban ha épp akció van, és ráadásul a barátküldős extraopció is él, 100 igazi euróért a játék 450+225 aranyat ad (most a bónuszrendszertől eltekintek, hisz gyakran éppen annak nincs ilyenje akinek legjobban kellene az arany)
Száz euró, azaz 30.000 igazi Jó Magyar Forint pedig mifelénk nem kevés pénz!
Ezért vannak olyan „gazdagok”, akik sok év aktív játékának gyümölcsét ennél az árfolyamnál olcsóbban megosztanák azokkal, akik hajlandóak igazi pénzt költeni - És a kereslet meg a kínálat ismét találkozik...

De ugyan miért érné meg ez bárkinek is?

Több oka is lehet ennek:

Részben természetesen azért, mert megéri. Több játékpénzt kevesebb igazi pénzért, ez sokak számára kecsegtető ajánlat. Kezdőként, fiatalként meg főleg. A semmiből már másnapra lehet teljes edzőterem-parkot felhúzni, tankgyárakat építeni azonnal, zsákszámra csokit venni, és napok alatt titánná válni.
Sokak szerint az „igazi” eÉlet itt kezdődik el, nem a SzocMinben kéregetni a ellátáscsomagot, meg hegyezni a zabot a napi 40 játékforinttal.
Megbecsülést szerezni a csatamezőn, megállítani a támadó hordákat, vagy éppen kitűzni az eMagyar zászlót a meghódított főváros legtetejére. Ha van pénz, minden van!

Mostanában van azonban egy másik ok is (és megvallom, a cikkem főleg ezen indíttatásból íródott)






VII. Az elvi ok

Sok magyar játékos azért kezdett el itt játszani, mert – így egyszerűen – szerette volna összemérni az erejét, karakterét a románokkal, a román közösséggel, akik igen fontos szerepet töltenek be régen és ma is a játék közösségeinek sorában. Ők (legutóbb épp a napokban, eBudapest ostrománál) többször kerültek olyan helyzetbe, hogy harcolni akartak a támadók ellen és – micsoda irónia! Éppen hogy az igazi Bukarestbe, a játék tulajdonosaihoz kellett küldeniük az igazi forintjaikat, hogy játékgoldra tegyenek szert.
Beszéltem a napokban több olyan játékossal is, aki nehezményezte ezt. És sokan épp ezért nem vesznek goldot (és nem tudom őket kárhoztatni őket ezért) mert nem akarják a román tulajdonosok zsebét tömni a virtuális eBudapest megvédése érdekében.

Pedig, meglehet, ha ezek az játékosok mind “kaptak” volna párezer, vagy párszázezer játékforintot a „gazdag” karakterektől, akkor másképpen alakult volna a csata.

Képzeljük el a jelenetet;
Lemnaru úr az eRepublik egyik résztulajdonosa, Bukarestben milyen széles mosollyal nézhette a bankszámláján a magyar játékosok igazi euróit, amit eBudapest megvédése érdekében költöttek el.

Nos ezek a játékostársaink akár meg is kereshettek volna a magyar játékosközösség valamelyik híresebb tagját, és kérhettek volna segítséget, és köthettek volna egy méltányos üzletet. Biztosan volt, ki megtette, de biztosan sokan nem. Csak nézték bosszankodva a monitorukon a (virtuális) bukást.
És lehet, hogy akik most vettek aranyat, többet vehettek volna ugyanazért a pénzért, és nem „valakiknek” a karibi nyaralást szponzorálták volna ezzel, hanem mondjuk egy csóró vidéki egyetemista péntek esti sörözését. Nem járt volna (majdnem) mindenki jobban ezzel?

Talán lesz, aki elgondolkodik a szavaimon és legközelebb más döntést hoz.


VIII. Befejező szavak

Csúnyán hosszú cikk lett belátom. Elnézést érte és köszönet annak aki kitartott. Akinek esetleg kérdése lenne, esetleg információt szeretne, azt biztatni szeretném, keressen meg vagy engem, vagy bárki más magyar játékost titán rang, vagy afelett, esetleg kérdezze meg katonai parancsnokát, vagy pártvezérét.
A téma érzékeny volta miatt magánban, vagy akár alant a kommentek között is kereshettek.




Tisztelettel:


Murlockij
(aki csak a saját nevében beszél, de érdemi kérdéseket szívesen megvitat)