[K+] Jövőkép újratöltve

Day 2,701, 10:43 • Published in Hungary Slovakia • by Ehed
Előzménycikk: [MK] Jövőkép

Üdvözlök mindenkit!

A novemberi ciklus legvégén, miután az elnöki székbe kerültem, kiadtam egy cikket, amelyben az ország esélyeit latolgattam, és felvázoltam egy utat, aminek a végén szerintem az a siker várja az országot, amire az régóta vágyott.

A cikk fogadtatása a vártnak megfelelően nagyon kétoldalú volt, a játékosok egy része egyetértett, a másik fele pedig hangosan tiltakozott.

A mostani ciklusban zajlott történések arra késztettek, hogy felelevenítsem a cikkben akkor felvázolt utat, és átültessem a jelenlegi körülményeink közé.


Az előzménycikkben már leírtam részletesen az Asteria pusztulásához vezető folyamatot, így ezt még egyszer nem fejteném ki.

Amiről most beszélnék az az aktuális célunk. Már régen megfogalmazódott bennünk, és be is indultak folyamatok az eléréséhez - célunk a jelenlegi Asteria megszűnése, és helyére egy románok nélküli szövetség építése. Rövidtávon ez a szerbek és a románok egymástól való szétválasztását jelenti.

Az a baj, hogy miután ezek a folyamatok beindultak, elakadtunk. Rosszul játszottunk, nem készültünk fel eléggé, túl sokat akartunk túl gyorsan - nehéz pontosan megfogalmazni a probléma okát, főleg, hogy valószínűleg ezek keverékéről van szó. Mindegy is, a végeredmény ugyanaz marad. Mindenki más előtt kötöttük meg az akkor komoly lépésnek számító lengyel MPP-t, amit ügyes propagandával felhasználtak ellenünk, és októberben egy nagy koalíció ukrán zászló alá gyűlve elfoglalta Budapestet. És ez visszavetett minden addigi törekvést. Sőt, úgy álltunk “bosszút”, hogy még inkább eltávolodtunk az Asteriától, és így a szerbektől. Remélem átérzitek a dolog abszurditását - az volt a sértődött bosszúnk, hogy megadtuk a románoknak, amit akartak. Ahelyett, hogy ők golyóztak volna ki minket, megtettük nekik a szívességet mi, így nekik már fáradniuk sem kellett ezzel. És akkor a márciusi történésekről nem is beszéltem...

Azóta egy kicsit normalizáltuk a helyzetet, és sikerült visszaállítani önmagunkat arra a szintre, ahol az eset előtt voltunk. De tovább nem haladtunk, azóta is csak állunk egy helyben. Nem teszünk semmit a célunk eléréséért, várjuk, hogy az magától bekövetkezzen.

Én november végén felvázoltam egy utat. Azt ajánlottam, lépjünk be az Asteriába, segítsük annak hadjáratait (siettetve ezzel a szövetség “túlnyerődését”, és ezáltal a szétesését), legyünk segítőkészek mindenkivel szemben, egyrészt mutatva ezzel Szerbiának, hogy mi jobb szövetségesek vagyunk a románoknál, másrészt mutatva ezt mindenki másnak is, így gyűjtve új barátokat. A románok tekintélyét pedig ássuk alá, emeljük ki minden hibájukat, kényszerítsük őket konfliktushelyzetekbe - távolítsuk el őket a szerbek mellől.
Tehát erősítsük meg azt a törésvonalat az Asteriában, aminek mentén a szerbek mellettünk állnak, a románok pedig ellenünk.

Na már most, erre kaptam hideget-meleget, de én úgy látom, hogy magát a tervet sokan jónak látták - a kapott kritikák nem a tervre irányultak, hanem annak egy-egy körülményére. Azzal volt problémájuk például, hogy a kormányok szerintük nem fogják tartani magukat ehhez, vagy hogy az Asteria észreveszi az áskálódásunkat, és megakadályozza, esetleg eltörölnek bennünket, stb. Ezek rajtam kívül álló dolgok, amik ellen sajnos nem tudok mit tenni. Vagy megbízunk abban, hogy a kormányok tartják magukat ehhez, és kellően ügyesen csinálják ahhoz, hogy a szövetség ne vegye támadónak a lépéseit; vagy jobb, ha bele sem kezdünk. De utóbbi eset remélem tudjátok, hogy azt jelenti, ami eddig volt: továbbra sem csinálunk semmit. Kockáztatnunk kell, ha nyerni akarunk.

Ezekre a kritikákra ennél többet nem tudok reagálni. Van azonban egy, amit annyira sokszor hallottam, és annyira mélyen érintett, hogy muszáj kiemelnem.

“Ez még jó terv is lehetne, ha fél évvel ezelőtt elkezdtük volna.”

Egyrészt, akik ezeket írják, nem veszik észre, hogy már fél évvel ezelőtt is ők hátráltatták az ilyen terveket. Ők hőbörögtek volna fél évvel ezelőtt is, ha ez a terv megvalósításra kerül, mert hát az Asteria-csatlakozás az fúj. Sőt, valószínűleg impics is ment volna érte. És akkor a legnagyobb ellenzők várták volna el, hogy a fél évvel ezelőtti kormányok ezt ilyen ellenszéllel szemben megtegyék. Érdekes.

Másrészt, itt megemlítenék egy rettentően ideillő mondást:
A legjobb időpont elkezdeni valamit az egy évvel ezelőtti. A második legjobb a mostani.

Igen, tényleg jobb lett volna ezt elkezdeni fél évvel ezelőtt. Sőt, ha csak akkor, mikor összefoglaltam ezt december elején, elkezdtük volna véghezvinni, tudjátok hol tarthatnánk már? De nem tettük, arra hivatkozva, hogy már késő. És most meg lehet nézni, mi volt a “már késő” álláspont eredménye - most, hónapok múltán semmivel sem vagyunk előbbre, mint akkor. Rajta, hivatkozzunk most is erre, hogy korábban kellett volna elkezdeni, és pár hónap múlva meg majd bánkódhatunk, hogy miért nem kezdtük el most, és hogy megint nem haladtunk semmit.

A legjobb időpont elkezdeni valamit az 1 évvel ezelőtti. A második legjobb a mostani. Az előbbiről már nem tudunk dönteni, de utóbbiról, a mostaniról, tudunk. Most dönthetünk helyesen, mondhatjuk azt, hogy beállunk emögé a koncepció mögé, és biztosak lehettek abban, hogy néhány hónap múlva sokkal előbbre leszünk, mint úgy, ha továbbra sem csinálunk semmit.

Mert egészen eddig nem csináltunk semmit, vártuk, hogy valami történjen, vártuk, hogy a szövetségi helyzet a világban úgy alakuljon, ahogyan az nekünk tetszene. De ezért mi magunk nem tettünk semmit.

Röviden összefoglalva: A világ nagy részének megfelel a jelenlegi helyzet. Nekünk nem. Akkor az lenne logikus, ha mi tennénk a változásért, nem pedig elvárnánk, hogy azok tegyenek, akiknek megfelel az, ami most van.

El kell ismernem, az ezt megelőző hónapokban nagyban akadályozta ezt a románokkal teli, magyarellenes Asteria HQ. De ennek vége. Ebben a hónapban egy számunkra kifejezetten kedvező HQ állt össze (szerb SG-vel, két magyar taggal), mellyel megnyílt előttünk az út.
A helyzet más szemszögből is kiváló. A görögök kilépésével az Asteria exEDEN részének szerepe jelentősen gyengült, miközben a lengyeleknek a szövetséghez való egyre közelebb kerülésével az exONE vonal erősödik. Tehát az Asteriaban a velünk szimpatizáló, és általunk a jövőben is szívesen látott országok vannak többségben, és az ehavi vezetésnek ők alkotják az oroszlánrészét. Sőt, további jó hír, hogy közben kisebb konfliktusok/nézeteltérések vannak Románia és az Asteria többi része között. Mit jelent ez? Azt, hogy soha ilyen jó lehetőségünk nem volt még, és nem is lesz többet a visszalépésre, és a románok kitúrására.


Persze, ezért meg kell majd dolgoznunk. Részt kell vennünk amiben csak tudunk, segítenünk kell akinek csak tudunk, és mindeközben ipari mennyiségű románok elleni propagandát kell legyártanunk. A románok persze nem fogják hagyni magukat, így részükről is számíthatunk hasonló kedvességre. Ettől függetlenül kockáztatnunk kell, és felül kell őket múlnunk ebben.
Na meg persze, fel kell fognunk, hogy ez nem egy hét alatt fog bekövetkezni, sőt nem is egy hónap alatt. Valószínűleg jó pár ciklus fog hozzá kelleni. Úgyhogy elnökség terén is fel kell kötni a gatyát - mondanom sem kell, nem engedhetünk meg magunknak olyan hónapokat, amikor egy komoly elnökjelölt sincsen, és egy kényszerhónapot hozunk, létfenntartó szinten.

Bocsánat, hogy ilyen csapongó lett ez a cikk, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez már a sokadik, toldozott-foltozott változat. Mert többször nekiálltam, de mire végeztem volna, arra a cikkben említett események/helyzetek egyszerűen elévültek, minden aktualitásukat elvesztették. Szóval vagy én írok k..va lassan (valószínű), vagy az események zajlanak túl gyorsan (kevésbé valószínű).


TL😉R összefoglaló: A tavaly év végi próbálkozásokra és tervekre akkoriban talán még nem érett meg az idő, de most minden bizonnyal eljött a pillanat. Soha ilyen jó lehetőség nem adódott még az Asteria-belépős, románkitúrós tervhez, ami a jelenlegi helyzetben az országnak a legnagyobb sikert hozhatja. Kérdés, hogy tudunk-e élni a lehetőséggel, vagy állunk tovább egy helyben.

Kíváncsian várom, hogy egy pár hónap múlva lesz-e okunk örülni, vagy még mindig azon fogunk bánkódni, hogy miért nem vágtunk bele semmibe.

Köszönöm a figyelmet.

- K+