Join the new world

-Uraim, ezt megszívtuk. Méghozzá nagyon. Ez a kampány bebizonyította azt, amit eddig is tudtunk: nekünk ez egy idegen ország, legjobb lesz, ha minimalizáljuk a veszteségeket és elhúzunk innen.
-No de Mr Monti, azért még nem mondhatjuk azt, hogy lezárult a kampány. Még egyenesbe fordulhat.
-Ah, valóban? Az a négy megállapodás akár biztató jelnek is tekinthető? Értsem így?
-Nos, Mr Monti, a huszonkilencezer érintett ügyfélhez képest az a négy darab valóban nem sok, de még nem értékeltük ki az utolsó húsz százalékot. És még ott van két személyes üzletkötőnk, akiktől még nem érkeztek vissza az eredmények.
-Hát valóban. Hatvannyolc üzletkötőtől viszont már minden információt megkaptunk és mindegyik nulla eredménnyel zárt! Én ezt egyszerűen nem értem és nem értem. Nálunk Magyarországon is volt hasonló kampány és kiválóan működött.
-Tudjuk Mr Monti!
-Ott is a Felügyelet megállapította, hogy törvénytelenül terheltünk bizonyos összegeket az ügyfelekre, ott is kénytelenek voltunk ezeket a díjakat törölni, de ott is találtunk egy kiskaput, mely szerint elengedjük az amúgy illegálisan terhelt díjakat, ha az ügyfél ennek húsz százalékát kifizeti más jogcímen. És mit ad Isten? Fizettek. Sokan fizettek. Mint a katonatisztek.
-Sajnáljuk Mr Monti.
-Ezzel szemben itt mit látok? Kelet Európa legsötétebb bugyraiban öntudatra ébrednek az ügyfelek és nem fizetnek. Mi van itt, csak nem Svájc?
-Mr Monti, szerintem országunk lakóinak többsége nincs tisztában a százalékszámítás matematikai alapjaival. Szerintem nem értették meg az ajánlatunk lényegét, vagyis hogy fizess húsz fabatkát és elengedünk nyolcvanat, vagy akár százat.
-Más ötlet?
-Mr Monti...nagyon sok szerződésen azt látom, hogy az ügyfél az aláírás helyett befestékezett ujjlenyomatot helyezett a megfelelő rovatban. Lehet, hogy sokan olvasni sem tudnak. De ez magánvélemény.
-Azt akarjátok mondani, hogy huszonkilencezer analfabétának adtunk el különböző, magas üzleti felkészültséget igénylő pénzügyi termékeket? Ezt komolyan gondoljátok?

A beállt csendben hallani lehetett ahogy a szemerkélő esőcseppek az ablakhoz verődnek. Ez a vereség, a katasztrófa, a gyász csendje volt. Az a csend, amikor az ember elkezdi beismerni, hogy mindennek vége. Ezért szinte ágyúdörgésként hatott, amikor egy mokány fickó a kilincset kívülről gorombán lenyomva fenékkel hátrálva benyomta az ajtót.

-Aggyisten Mr Monti, szasztok, csókolom!
-Ki maga?
-Igor vagyok, üzletkötő a délkeleti régióból. Elnézést a késésért, de utat kellett törnöm a sok barom tüntető között és ezekkel a kurv@ nagy csomagokkal nem ment könnyen.
-Igor úr, épp megbeszélünk, kérem foglaljon helyet és maradjon csendben!
-Há mér? Temetünk valakit?
-Mr Igor...a kampány, amelynek ön is része volt, katasztrofális kudarccal zárult. Ezért kérem, hogy legyen egy kicsit visszafogottabb!
-Akko' én ezeket a bőröndöket tök hiába hoztam?
-Hacsak nem pénz van bennük, akkor tökhiába, Mr Igor.
-De hát épp azt mondanám, hogy kurv@ sok pénz van bennük!
-Mi van?
-Javarészt a mi kis ropogós pénzecskénk, némi Euró és Svájci Frank. Meg USA dollár.



Kínos másodpercek következtek. Valahogy senki sem vállalta, hogy megtöri a csendet.
-Rendben, Mr Igor, megkérjük, hogy mindent meséljen el részletesen. És töltsön valaki neki egy forró teát.
-Mr Monti, szóval minden azzal kezdődött, hogy megnéztem a kiküldött értesítőket. Azt kell mondanom, hogy profi ügyvédi szövegelés, de a magunkfajta ezeket a leveleket vagy nem nyitja ki, vagy nem olvassa el. Vagy ha el is olvassa, akkor nem érti meg a lényegét. Ezért kell ezt nekik személyesen elmagyarázni. Persze ehhez meg kell szerezni az ügyfél adatokat, ami nehéz volt, mert ugyebár önök itt a központban keményen védik ezeket az adatokat. Szerencsére, a fiam fel tudta törni a biztonsági rendszert és így meg tudtam szerzeni legalább a telefonszámokat. Utólag is elnézést kérek. A fiam viszont üzeni, hogy a községi óvodának ettől megbízhatóbb a biztonságtechnikája, de mindegy, ez egy másik történet.

-Na szóval elkezdtem lelátogatni az ügyfeleket. Néztem a kondíciókat: Fizess 100 Eurót és cserében elengedünk 500 Euró-t. Nem rossz, de nálunk nem így működnek a dolgok. Ezért ők nem is foglalkoztak vele. Én viszont másként közelítettem a témát.
-Vagyis?
-Azt mondtam az ügyfélnek, hogy itt van egy kurv@ jó ajánlat. Fizetsz 100-at, és elengedünk 500-at. Ugye, hogy f@sz@? Van még egy apróság, ezen felül még fizetsz nekem is 50-et, hogy ezt elintéztem neked.



-Micsoda?
-Nézze, Mr Monti, ez az ország így működik, amióta világ a világ. Le kell fizetni a rendőrt, hogy ne bírságoljon, a polgármestert, hogy megkapjad a működési engedélyt, az adóellenőrt, hogy ne vegye el az összes pénzedet, a tanítót, hogy ne buktassa meg a gyerekedet, a körzeti orvost, hogy kiírjon betegszabadságra. Na most ilyen körülmények között mi sem természetesebb, mint az, hogy annak az embernek is pénzt kell adnod, aki pénzt ad neked.