Véleményem a magyar újságírásról

Day 667, 12:17 • Published in Hungary Hungary • by montaigne

Sziasztok,

Felfigyeltem egy jelenségre, amely mellett nem szeretnék szó nélkül elmenni.
Aki ismer, tudja, hogy 11 napja média mogul lettem és erre nagyon büszke vagyok. Sőt, "lassanként" további közel 300 előfizetőt gyűjtöttem és "száguldok" a második MMM felé.

Hurrá...csakhogy...

Ülök és olvasom a többi magyar tollforgató írásait, különösképpen olyanokét, akik számomra a mérce voltak: Lisztes, slamx, Tankred, Fsix és 2 istenkirány gigamega óriás: Quicksilver és Zoli. (sok másra is előfizettem, Bifidus, Chinese Democracy, 42 stb, akiket kedveltem, de stílusuk valahogy más volt, őket nem tudtam, nem akartam volna "majmolni"). Nem életszerű, nem igazságos, hogy több előfizetőm legyen, mint Lisztesnek, vagy slamx-nak. Pár nap múlva Fsix-et is lenyomom.

Meggyőződésem, hogy elemzőkészségben nyomába sem érek Lisztesnek, vagy slamx-nak. Humorban nem vagyok pariban pl hgmg-vel. Nem tudok olyan szinten tartalmat szolgáltatni, mint Tankred.

Az, hogy idáig jutottam, egyértelműen Szerbiának köszönhető. Például a „Troll munkanapja” című írásom angol változata Szerbiában 531 szavazatot kapott (nemzetközi TOP rated 6-ik hely), míg a magyar változat a magyar sajtóban 275-öt. A magyar változatot tulajdonképpen lustaságból meg sem akartam jelentetni (gyűlölöm elolvasni a saját írásaimat), de rengeteg kérés érkezett, hogy "mi lesz már...", meg "elfelejtettél magyarul?" meg "hol van a magyar eredeti?". Mondhatjuk, hogy „igen, de Szerbia így meg úgy…”, nos csak a szerb kormánynak van vagy 8 db igényes MMM-es kiadványa. Sokan írnak, színvonalasan, mondhatnám "kompetitív piac". Ráadásul jóval kisebb az ország. De mégsem sajnálják megnyomni a VOTE + SUB gombokat, ha valami megnyerte a tetszésüket.

Furcsát mondok: arra a következtetésre jutottam, hogy a hiba az olvasóközönségben van. Tudom, hogy a népet nem lehet lecserélni, de talán apró pici változtatásokat el lehet érni.

Arra kérem az olvasókat, hogy az igényes munkákat szavazzátok meg, sőt a jobb felső sarokban levő subscribe gombot is nyomjátok meg időnként. Mutassátok ki a szeretetet és megbecsülést azok iránt, akik tulajdonképpen NEKTEK (is) írnak, méghozzá színvonalasan! (nem magamról beszélek, kutyaürő vagyok!) Ne hagyjátok elkallódni a tehetségeket! NEM KERÜL SEMMIBE! Sokfélék vagyunk, mindenkinek megvan a maga ízlése, tiszteljük meg a nekünk tetsző cikkek íróját a SUB-bal!



(az ötletet slamx-tól loptam, csodák csodája: működik)

És miért jó NEKED, kedves olvasó, ha SUB-olsz?
Nos: egy cikk négy módon kerülhet a szemeid elé:
a. Latest news-ban kb 1 órát bír ki egy cikk az első oldalon a rengeteg spam miatt. A második oldalon levő cikkek közül én pl már csak azt olvasom el, ami kirívóan magas szavazatot kap. A harmadik oldalt meg soha.
b. Top rate😛 Szerencsés esetben kb 150 szavazattal lehet bekerülni a TOP 40-be. A TOP 40-ből kb 3 cikk hadi közlöny, 2 cikk Magyar közlöny, 2 cikk valami nemzetközi szemétség, amihez semmi közünk, pl románok trolloznak. Marad 33 cikk. Naponta kb 15-20 cikk a több százból. De őszintén, hányan nézitek meg a TOP rated második oldalát?
c. Van, aki a mibbiten, vagy kommentekben reklámozza cikkeit. Nem szeretem, de én is éltem ezzel a lehetőséggel.
d. A SUB-okat viszont mind elolvasom, még akkor, ha már nincs a Latest-ben és még nincs a TOP-ban. Meggyőződésem, hogy a SUB-ok révén kerülhetik az értékes cikkek a hirtelen halált. Így kerülhetnek be a TOP rated-be, ezáltal figyelhetnek fel rájuk mások is és kapnak még több szavazatot, ez emeli ki a gyöngyöt a moslékból.

A SUB legyen a tiszteleted, megbecsülésed jele és ne fukarkodj vele! (Ingyen van!)
Az USBUB legyen annak jele, hogy nem értesz egyet. De hogyan tudnál unsubolni, ha előtte nem sub-oltál?
A SUB legyen egy hosszú távú „befektetés”. Mindenkinek vannak jó és rossz napjai. Nekem volt olyan cikkem, amely 45 UNSUB-ot „hozott a konyhára”.A nép nem hülye, a cikk volt teljesen rossz, ontotta a negatív érzéseket. Tanultam a hibából.

És végül a kommentek: Akárcsak a szavazatok és a SUB-ok esetében, a hozzászólásokban is nagyon visszafogottnak érzem a magyar olvasót. Merthogy Szerbiában, ha egyetértenek a cikk tartalmával, azt tömegesen ki is mutatják. Azonos tartalmú cikkre Szerbiában kb 4-szeres a kommentek aránya. Ha kidobáljuk a troll-kommenteket és a pertamaxxxx-okat, ez az arány akár 5-szörös is lehet.

Így kommentelik a szerbek a nekik tetsző cikket:



Kép nagyban

Ha valami nagyon tetszik, légy szíves írd is le! Bevallom, nekem jól esik, ha sok-sok pozitív visszajelzést kapok, mert egy rejtett kisebbségi komplexussal küszködő, hiú barom vagyok, aki retteg a kritikától és elsírja magát, ha beszólnak neki…OK, annyira nem, de azért jól esik a dicséret. Ha nem tetszik valami, akkor inkább PM-et küldj! Adj esélyt a szerencsétlen újságírónak, hogyha bénázott valamit, akkor fél térdről két lábra állhasson! Jó az neked, ha esetleg valaki éppen miattad hagy fel az újságírással (esetleg az ereppel is)?

Kedves cikkírókat meg arra kérem: legyen bennetek több pozitív életszemlélet! Ha beteg a nép lelke a korrupciós ügyek, a katonai vereségek, az E/F politikai machinációi, az adminok túlkapásai miatt, arra elsősorban nektek kell gyógyírt találnotok, nektek kell irányt mutatnotok!

Végezetül elmondok egy példát, hátha egy újoncnak éppen én tudok irányt mutatni:
Éppen a NWC csata utáni borzalmat próbáltuk lelkileg feldolgozni. Veszítettünk egy csatát, elégettük a Nemzet vagyonát és szembe kellett nézni a „győztesekkel” és valljuk be, mind közül ez fájt a legjobban: a várható mocskolódás, szívatás, kérkedés, pökhendiség, ráadásul pont azok részéről, akik ezért meg sem dolgoztak.

Erre találtam ki a gyilkos humort, amivel ellehetetlenítettem a trollozást és hitet adtam olvasóimnak, hogy a győztesek szemébe lehet, sőt kell is nézni. Nem ökölbe szorított kézzel, hanem térdünket csapkodva a röhögéstől. Elvettem a „győztesek” kedvét attól, hogy szívassanak, sőt ők lettek megszívatva. Kell hozzá kis kreativitás, de a lényeg, hogy ha fáj a nép lelke, azt legjobban odaillő szavakkal lehet meggyógyítani. A szavakat meg mi írjuk. Kérjük, tiszteljetek meg minket bizalmatokkal, hogy legyen lelki erőnk továbbra is írni!

Köszönettel,

embertársatok,

montaigne


PS: To international readers: this is a personal oppinion on differences between Hungarian and Serbian eRep media. No, I will not translate it to English, since it is meant only to my Hungarian readers.