Tíz perc késedelem

Day 2,693, 14:07 • Published in Hungary Hungary • by montaigne

Kedves olvasóim,

Sokunknak összeszorult a torka cereal.killer megdöbbentő halálhíre kapcsán. Sokáig gondolkoztam azon, hogy hogyan állítsak neki emléket. Végülis úgy döntöttem, hogy felszínre hozok egy kis novellát a tervezett (de galád módon félbehagyott) nagyapás könyvemből. Igen, ez az utolsó rész az összes közül.



2007 Szamosújvár

-Késtél!
-Jaj, nagyapa, tíz perc volt az egész. Nem járja, hogy nyavalyás tíz perc miatt most letoljál.
-Azt ígérted, hogy délután hatra ideérsz.
-Tudom, nagyapa, de le kellett adnom a havi jelentést. Egész éjjel alig aludtam, reggel meg kávés beöntésre volt szükségem. Fáradt vagyok, alig haladtam valamit a munkámmal.
-Semmi gond, számítottam rá, hogy késni fogsz, ezért összeírogattam neked néhány gondolatot, mert attól tartok, hogy amilyen szórakozott vagy, még elfelejted. Két dolog járt a fejemben tegnap óta. Egyrészt a nehéz és megpróbáltatásokkal terhes időkre összeállítottam neked egy – mondjuk úgy – jó tanácsok tárházát. De az is lehet, hogy ez nem annyira bölcsesség, mint inkább értékrend. Az én értékrendem. Talán neked is hasznodra válik.
-És a másik?
-A másik: elgondolkoztam azon, hogy mi lesz, ha meghalok, kivel találkozom majd a mennyországban. Merthogy reményeim szerint majd oda juthatok. Vár reám a feleségem, az édesanyád, édes és fogadott testvéreim, édes és fogadott szüleim. Alberto barátom is hiányozni fog. Elvileg ő istentagadó volt, meg durva dolgokat művelt, erőszakos volt, embert is ölt, nem is egyet. De ettől eltekintve azt kell mondanom, hogy még ő sem reménytelen eset, mert a maga módján egy elég jól behatárolható értékrend mentén, következetesen és rendkívül határozottan élte le életét. Mire én odaérek, addigra már lehet, hogy őt is kiengedték a purgatóriumból. Harminchat évnyi pörkölés szerintem méltányos ítélet lenne. Ahogy Albertót ismerem, ha a pokolban van klimatizált szoba, akkor azt ő megszerezte magának. De lényeg a lényeg, ezt a papirkát kérlek, olvasd fel nekem, majd ha vannak kérdéseid, akkor beszéljünk róla.

Útmutató a kisfiamnak a következő száz esztendőre.

Tulajdonképpen, visszatekintve a zűrös múltra néhány tanulsággal gazdagodtam. Nézz csak te is önmagadra! Ott csordogál benned az én istenhívő vérem összekeverve az Alberto nagyapád kommunista istentagadó vérével. Kicsit mindannyian úgy vagyunk ezzel, hogy egyrészt forradalmárok vagyunk, másrészt tudomásul vesszük, hogy bármit is teszünk, Isten kezében van a sorsunk. Ha véget ér az utunk, akkor ugyanabba a gödörbe kerülünk és kérdés, hogy mi jön majd az után. De ezek nagyon elvont dolgok, amiről még holnap beszélnünk kell.

1928-ban senki sem gondolta volna, hogy nyakunkon van egy világválság, majd azt követően egy háború. Egyszerűen ez számomra elképzelhetetlen volt. Nyolcvan év távlatából viszont azt kell mondanom, hogy egy válság bármikor, minden előjel nélkül bekövetkezhet, és erre fel kell készülni, ezért összeírtam, hogy én miket tennék, ha újrakezdhetném.

1. Elsősorban mindig tartsd szem előtt a cselekedeteid helyességét! Mit sem ér a hasznosság, ha nincs mögötte az Isten áldása. De ez ne szomorítson el! Sokszor lehetetlen eldönteni, hogy mi a hasznos, különösképpen akkor, ha egymásnak ellentmond a rövid és hosszú távú hasznosság, viszont a helyes úton könnyű megmaradni mindaddig, ameddig le nem térít róla egy kis elvtelen hasznosság. Soha ne légy könnyelmű!

2. Ha jól megy a szekér, akkor ne szórd a pénzt! Takarékoskodj a holnapra, mert nem tudhatod, hogy milyen megpróbáltatásokkal kell holnap szembenézned! Takarékosságod mindig legyen sokrétű, a pénz el értéktelenődhet, a földet kisajátíthatják, az ingatlant elviheti egy természeti katasztrófa, az ékszereket ellophatják. Tehát teríts szélesen! És ne feled😛 az az érték, ami a fejedben és a szívedben van, az hosszú távon is megmarad!

3. Csak akkor végezz nagyberuházást, ha megvan rá a pénzed és a konkrét célod és ki is számoltál mindent az utolsó garasig! Ne azt nézd, hogy a szomszéd mire költi a pénzt, hanem azt, hogy neked mi a célod és a tervezett befektetésed illeszkedik-e a céljaidhoz! Magyarán, ha meg akarsz inni egy bögre tejet, akkor vegyél egy bögre tejet, nem szükséges egy tehenet megvásárolnod!

4. A bank nem arra való, hogy kölcsönkérj tőle! (pedig ők tényleg csak erre várnak!), hanem arra, hogy ne a ládában tartsd a pénzed! Egyszerűen soha nem lehetsz annyira gazdag, hogy még a bankban dolgozó élősködő léhűtő társaságot is te tartsd el!

5. Ha vacakul megy az üzlet, akkor legyen benned szociális felelősségérzet! A húsba vágó takarékosságot mindig önmagaddal kezdd, csak ezt követően nyirbáld meg a legjobb embereid fizetését, vagy a családod költségvetését! Mivel az én vérem vagy, ezért benned mindig lesz annyi erő, hogy lábraállj, de ez nem biztos, hogy a munkatársaidra, szeretteidre is érvényes.

6. A minőséggel kapcsolatosan soha, de soha ne tegyél kompromisszumot! Ez különösen vonatkozik a családra! Mindig legyél minőségi férj, minőségi apa, vagy nagyapa! Ugyanakkor a munkád miatt sem szabad soha szégyenkezned. Mindig te legyél a legjobb! Ha a helyzetből adódóan nem te vagy a legjobb, akkor használd ki a lehetőséget és tanulj a legjobbtól! Meglepő módon a jól végzett munka egyúttal a jó alvás titka is.

7. Ne feledkezz meg a Hitről! Nekem könnyű dolgom van, mindig kéznél van Fennvaló, de akár az istentagadó Albertót is példának tekinthetjük: ő mindig önmagából merített erőt és mélyen hitt abban, hogy a kitűzött célt el tudja érni. De bármilyen földi, materiális célt is tűznél ki, bármennyire is mélyen hiszel a célodban, soha ne feledd, hogy azt nemcsak fáradtságos, de még inkább okos munkával azt meg is kell valósítani.

-Nagyapa, ezt értem is, meg nem is. Katasztrófákról, válságokról beszélsz. 2007-et írunk, ugyanakkor az általad átélt válság lassan már majdnem nyolcvan éve történt. Tudom, hogy mély nyomokat hagyott benned, de most komolyan kérdem tőle😛 mennyi esélyt látsz arra, hogy mondjuk jövőre, 2008-ban a feje tetejére fog állni a világgazdaság?
-…
-Nagyapa?
-…

Annyi mindent tudtam volna még kérdezni az alatt az elszalasztott tíz perc alatt. Ráébredtem, hogy milyen űr marad az emberben, mikor az utolsó életben maradt felmenője távozik az élők világából. Elszakad egy szál, amely a biztonságot adó fundamentumhoz, a földhöz köt, felkap a forgószél és csak sodródsz céltalanul. Férfiemberként nem szoktam könnyekkel zokogni, ezért most is csak hangtalanul jajgattam, hogy kiengedhessem a belém zárt fájdalmat és vártam, hogy valami csoda történik, hogy nagyapa megszorítja a kezem, cinkosan rám kacsint és elkönyveli, hogy ismét megtréfálta a halált.

Fel szerettem volna állni, hogy igyak egy pohár vizet, de érzetem, hogy nem tart meg a térdem. Visszaroskadtam a székbe. Súlyosan és csendben teltek a percek, majd az órák. Senkivel sem kívántam beszélni, feleségemnek is csak SMS-ben üzentem. „Kedvesem, nagyapa nincs többé. Kérlek, fektesd le a gyerekeket, csókold meg őket helyettem is.”

Reggelig virrasztottam az ágy mellett és akkor félálmomban egy kábult pillanatra még felvillant előttem az az erős, fürge és vidám nagyapa, aki a vállán hordozott, amikor már nem bírtam tovább gyalogolni az egész napos kirándulással egybekötött horgászat és gombászás után.

„Jól van kisfiam, próbálj meg végre továbblépni! Ne feledd, amit most látsz, az már nem én vagyok, csak egy elhasznált test, mely nemsokára porrá válik, ezért meg kell válnod tőle! Ez az élet rendje. Ezzel szemben őrizd meg a lélek és a szellem kis darabkáit, őrizd meg a szép emlékeket is, és ha lehet, akkor kamatostul add tovább a gyerekeidnek azt a szeretetet, amit tőlem kaptál!”

Szeretlek nagyapa. Nagyon szeretlek. És köszönöm.

Üss a közlöny szerint!

[monti] In memoriam cereal.killer: Tíz perc késedelem
http://www.erepublik.com/hu/article/2513865