Erre már ki emlékszik? Nem az a szegedi csata!

Day 1,513, 11:31 • Published in Hungary Hungary • by II.Taltosok

Ez a szegedi csata nem az amit sokan emlegetnek, a Nagy Ostrom, mikor a fél világ értünk harcolt.

Én arról emlékeznék meg itt, ami közvetlen az Indexesek érkezése után volt.

A sok újonc érkezése körüli kezdeti problémák sorra megoldásra kerültek, normalizálódott a helyzet. Viszont ez szült egy új problémát. A sok újoncot egy cél vezérelte, hogy az ország egysége helyre álljon, felszabaduljunk. Ehhez pedig harcolni akartak, román vérre szomjaztak, hiszen végül is ezért jöttek.

Kormányon napról napra egyre több lett a nyomás, hogy valamit kezdeni kell ezzel a hatalmas tömeggel, le kell kötni őket, hogy itt maradjanak. Ezért minden irányban mentek a szervezése, hogy valami harci lehetőséghez jussunk, juttassuk az újoncokat. Volt terv mindenféle tréning csatára, burgerlandi támadás. Végül aztán mégis érvényesült a tömegek nyomása és megtámadtuk Szegedet.

Akkoriban nehéz volt fegyverhez jutni még, és a többség puszta kézzel harcolt, csak a katonai egységeknek volt fegyvere, és néhány nagyon gazdag cégesnek. Szóval elindult a csata. A románok először nem is akartak komolyan venni minket, olyan nagy előnyük volt katonai erőben és fegyverben.

És itt jön a számomra emlékezetes dolog. Az a sok lelkes újonc elkezdte bontani a falat. Iszonyat mennyiségben záporoztak az ütések. A sok kicsi karakterből csak úgy jöttek 5-6-7-8 sebzések. Ez még akkori viszonylatban is kevés volt, de a nagy számuk miatt mégis volt látszata. Öröm volt nézni, hogy mennyi leendő nagy harcos ütötte a falat. Egy idő után a románok kezdtek ellenütni, mert látszott, hogy azért talán mégis nyerhetünk. Ki is vezényletek ellenünk egy századot, akik könnyedén visszaemelték a falat 200-250-es ütéseikkel.

Látszott hogy nem vagyunk egy súlycsoportban, sokkal erősebbek voltak nálunk. De a mi újoncaink csak ütöttek tovább, már csak dacból is, hogy megmutassák magukat. Sokan kórház nélküli régióból harcoltak, sokan a lvl 5-ért kapott goldjaikból vettek fegyvert és giftet, vagy wellnesst, hogy tovább harcolhassanak. hihetetlen volt, de záporoztak tovább az ütések szakadatlanul és fal újra csökkenni kezdet. Ekkor a románok nem bízták tovább a véletlenre a dolgot és egy lendületes ellenütés sorozattal behozhatatlan magasra emelték a falat.

Látszott a csatát nem nyerhetjük meg, mégis makacsul jöttek tovább az ütések. Felemelő érzés volt, hogy ennyi lelkes újoncunk van, akik az országért harcoltak! Köszönöm nekik!

A románok cikkekben gúnyolták ki a szánalmas próbálkozásunkat, a sok értelmetlen ütést, amit ők könnyedén ellenütöttek. Ment ott a mocskolódás bőven, de már akkor látszott a magyar makacsság és elszántság, amire lehet építeni a jövőben. És mi építettünk is. És pár hónap múlva mikor felnőttek az újoncain, több ezernyi harcossal lettünk gazdagabbak, és létrejött a Magyar Hadsereg! De erről majd a következő történetben.

Ti hogy emlékeztek?

Jó Magyarnak lenni!