Join the new world

Ki fognak csapni az egyetemről. Ekkora szívás a világon nincs. Pedig minden olajozottan ment. A mai napig. Olyan egyszerű volt: nekem pénz kellett, Anwar viszont, mielőtt szárnyaim alá vettem volna, már hat éve itt dekkolt Kolozsvárt és már igencsak szeretett volna másodéves lenni, sőt, egy-két évtizeden belül diplomát is szerezni.

Minden ment, mint a karikacsapás, köszönhetően az oktatási, azon belül a vizsgáztatási rendszer hiányosságainak. Kétszáz mérnökpalántát egyszerűen nem lehetett egy nap alatt szóbeliztetni, ugyanakkor azt sem lehetett megtenni, hogy mindenkit írásbeli vizsgán engedjenek át (vagy buktassanak meg)...tudod...visszaélések előfordulhattak néhanapján, még a legjobb helyeken is. Mi meg egyáltalán nem voltunk a legjobb hely, ha érted, hogy mire gondolok. Na, egy ilyen visszaélést fejlesztettem tökélyre Anwar barátommal. Egyszerű volt, mint a vasgolyó:

1. Bemegyünk az írásbeli vizsgára, mindketten megírjuk a tesztet legjobb tudásunk szerint. Vagyis a papírformának megfelelően én hozom a maximális pontszámot, ő viszont gyalázatos eredménnyel megbukik.
2. Csakhogy ö az én nevemet írja a tesztlapra, én meg az övét, így ő megy át, én viszont bukok, de ezért cserében kapok tőle 25 USA dollárt és "remegő lábakkal" mehetek a szóbelire.
3. A szóbeli vizsgán (a gyalázatos írásbelihez képest) hihetetlenül feljavul a teljesítményem és hibátlanul teljesítve veszem az akadályt, sőt még az ösztöndíjat is elcsípem. Kis pénz az az ösztöndíj, de azért ne menjünk el mellette!

Eredmény: nekem nulla közeli erőfeszítéssel lesz egy kicsivel több pénzem, Jordániának viszont lesz egy némileg alulképzett mérnöke, de ez kit érdekel? Na, ugye?

Minden ment is a maga útján négy éven át, amikor beütött a krach:

-Mindenki mehet haza, eredmény hirdetés délután három óra körül. Monti és Nazim itt maradnak, nem mennek sehova.

Basszus, lebuktunk. De hogy a búbánatban vették észre a névcserét? Nyilvánvaló, hogy valaki beköpött minket. Anwar Nazim mehet haza Jordániába (egyúttal búcsút mondhat a szőke csajoknak meg az éjszakai életnek), én meg kezdhetek azon gondolkozni, hogy mennyire perspektivikus életpálya az istálló takarítás.

-Foglaljon helyet Monti úr!
-Köszönöm professzor úr.
-Részletezzem, hogy hogyan buktak le? Mutassam be a bizonyítékot? Hasonlítsuk össze az ön évközi kézírását a tesztlapon levő kézírással? Netán tegyük meg ugyanezt Anwar kolléga esetén?
-Nem szükséges professzor úr. Belátom, hogy felelőtlenek voltunk és nagyot hibáztunk.

Kínos csend támadt. A professzor felállt a székből és kezeit hátul összefonva elkezdett fel-alá sétálni. Nehéz léptei alatt puskaropogásként recsegett a parketta.

-Monti úr, miért csinálták ezt a hülyeséget?
-Albu professzor úr, őszinte leszek. Kellett a pénz és nem volt más ötletem.
-Monti úr, önnek ösztöndíja is van. Akkor meg minek?
-Édesanyám gyógykezelésére.
-Monti úr, ezzel a dumával nem jut semmire.
-Akkor elhiszi, ha behozom az orvosi leleteket?

Ismét kínos csend.

-Tényleg súlyos beteg az édesanyja?
-Sajnos igen, ilyesmivel az ember nem viccel. Néhány hónapunk van hátra, kis szerencsével.

-Nézze, Monti úr, én nem magára utazok, hanem Anwarra. Nem akarom, hogy egy senkiházi funkcionális analfabéta hazamenjen Jordániába és ott atomerőművet építsen.
-Nem értem professzor úr.
-Merthogy azt mi is megszívjuk.
-Jordánia kb. kétezer kilométerre van tőlünk.
-Nekünk viszont a szomszédban van.
-?
-Nekünk zsidóknak. Merthogy ami most Albu professzor, az korábban Fehér volt, még korábban Weiss. Na, most már érti? Mennyit kap Anwartól egy sikeres vizsgáért?
-25 dolcsit.
-Az iszonyat sok pénz.
-Nekem igen. Talán ez még önnek is jelentős összeg. Neki viszont szinte semmi. De árat mégsem mertem emelni, mert 30-35 dolcsiért már lehet, hogy tucatnyian tolonganának. Érti ugye? Ráadásul az én 25 dolcsim full-extrás, tehát az évközi szorgalmi feladatokat is tartalmazza, meg adott esetben a korrepetálást is, amit bevallom idáig még egyszer sem vett igénybe.
-Hát jó, tegyen le az asztalra 50 dolcsit és felejtsük el egymást!

Mikor kiléptem az ajtón Anwar remegő hangon kérdezte:
-Nos? Kicsapnak?
-Baj van. Albu az valójában Weiss, vagyis ő zsidó, vagyis úgy általában utálja az arabokat. Téged viszont különösképpen utál, mivel más arab nincs a keze ügyében, akit nálad is jobban utálhatna.
-És akkor most mi legyen?
-Szerintem ha most visszamegyek, akkor 100 dolcsival talán le tudnám rendezni az ügyet.
-100 dolcsi?
-Fejenként.