[monti] Egy - null

Day 3,408, 11:49 • Published in Hungary Hungary • by montaigne

Egy - null

Kolozsvár, 1981.05.14

Félszavak sem kellettek. Csak összenéztünk, a bal kezünk ökléből kivirított a felfele mutató hüvelykujj, a jobb kéz ökle viszont zártan maradt. Esetleg a hüvelykujj és mutatóujjból csinos kis karikát formáztunk és úgy mutogattunk egymásnak, széles vigyorral. Mindenki tudta, hogy ez mit jelent.

Egy-null.*

Magyar-román focimeccs volt a Népstadionban, világbajnoki selejtező, telt ház előtt. Hehe. Arcról, sőt, testtartásból meg lehetett különböztetni a magyart a romántól. A magyar vigyorgott, a román kevésbé. Nyomasztó csend lepte el az egész várost. Tulajdonképpen nem is a vékonyka győzelem volt az, ami ilyen-olyan irányban felkorbácsolta a kedélyeket, nem is a játék képe, hanem az, hogy „megdöglött a szomszéd tehene”. Ez van, ilyen gyarló az ember, kár is szépíteni. Az elmúlt tíz évben nem láttunk ilyen focit a magyar válogatott részéről, mint amit az első fél órában mutatott. Szétfociztuk a románokat, na. Az utolsó hatvan percet meg inkább felejtsük is el, ne legyünk ünneprontóak!
-Láttad azt a Töröcsik kapufát?
-Te, és amikor Bálint megindult…
-És Fazekas, egy mozdulattal négyfelé küldte a három védőt. Azt sem tudták, hol a labda.

Az eksztázist az osztályfőnöknőnk emelt hangja szakította félbe.
-Marci, Tibi, velem jöttök az igazgatói irodába!
Síri csend lett. Mit csináltak már megint ezek a srácok? Tuti, hogy a tegnapi nappal lehet kapcsolatos. Hiába pisszegtünk rájuk kérdő szemekkel, csak összepréselték az ajkaikat, lesütötték a szemüket és kikullogtak a teremből.
-Balhé volt…kimentek a feleki tetőre, hogy a magyar tv-ben, magyarul nézhessék a meccset. Állítólag Vásárhelyről is rengetegen jöttek.
-Hát, igen…milyen dolog az, hogy az ember a magyar román focimeccst a román tévében románul nézze?

Kolozsvár lent van a Szamos völgyében, szóval ott elég gyatra minőségben lehet fogni a magyar TV tokaji, vagy szentesi adóját. No de a feleki tetőn már semmi sem gátolja a vételt és alig 6-7 kilométert kell gyalogolni. Igaz, hogy hegymenetben ez nem olyan egyszerű, de pont ezért a sör a férfiember legjobb barátja. Mivel a román tévé ritkán közvetített nemzetközi focimeccset, ezért egy-egy kupaszerda alkalmával a feleki tetőn szoktak egymásra találni a román és a magyar ultrák (esetenként közel százezren), de ha csak magyarokat érdekelő meccset közvetített a magyar tévé, akkor a kolozsvári és vásárhelyi kemény mag mérkőzött meg egymással. Igen, sokan Marosvásárhelyről, vagy akár még messzebbről is idáig autóztak, ugyanis ez volt az a magyar határtól számított legtávolabbi szabadtéri pont, ahol még kiváló minőségben lehetett befogni a magyar tévét. A meccsnézéshez persze töméntelen mennyiségű sör fogyasztása volt az alapfeltétel, de az amúgy kopár tetőn spontán mód ki szokott alakulni a focidrukker szubkultúra logisztikája. Az alap a Dacia 1300-as kocsik csomagtartójába helyezett, aksiról működtetett hordozható kb 30 cm képátmérőjű fekete-fehér „Sport” TV-k, a bazi nagy hordozható antennák, és házilag buherált jel-erősítők voltak. Egy-egy kocsi mögött nagyjából húszan ültek, vagy álltak, társadalmi rangtól, vagyoni helyzettől és szerencsétől függően. Erre az alapra tevődött a számtalan lacikonyha, mititei és flekken sütőde, sörsátor, szotyola árus, fizetős nyilvános véce budi, szabálytalan áramvételező, zászlóárus, mobil kupleráj (csak az igényes úri közönség részére), szóval minden volt ott, még Securitate ügynök is, szép számmal.
Másként hogyan derült volna ki, hogy Marci és Tibi először magyar, később székely himnuszt énekeltek, majd irredenta dalokkal folytatták, és a végén meg nem bírtak magukkal és román zászlót égettek?
Most meg sorban állunk. Egyesével fognak minket kihallgatni, ki kivel volt, ki mit csinált, ki kinek drukkolt, ki hány zászlót égetett, közben az osztályteremben a padban ülve farkasszemet nézünk egy rossz arcú ügynökkel. Összebeszélés kizárva.
Akiket kivittek, azok nem jöttek vissza, egy másik osztályteremben várakoztak. Nincs infó. Azért remélem, hogy senkit nem végeztek ki.

- Monti, te következel!
Essünk túl rajta.

- Monti, hol voltál a tegnap a meccs alatt?
- Melyik meccs alatt?

Uhhh, ezek nem viccelnek. Sajog a szám széle, zúg a bal fülem. A fogam szerencsére nem esett ki.
-…
- Mindegy, hogy melyik meccsre gondolnak. Végig otthon voltam.
- Az osztálytársaid azt vallották rólad, hogy együtt voltatok Feleken meccset nézni.
- Az osztálytársaim ezt nem vallhatták, mert mint mondtam végig otthon voltam.
- A zászlóégetés során többen is láttak téged.
- Hallottam a zászlóégetésről. Ha tényleg ott lettem volna, akkor talán erre nem kerül sor.
- Merthogy?
- Merthogy lebeszélem őket. Szerintem zászlót égetni helytelen dolog. Hozzátenném, bármely ország zászlaját égeti helytelen cselekedet.
- Kinek drukkoltál Monti? A magyaroknak, vagy a románoknak? Melyik himnuszt énekelted?
- Elvtársak, ez egy olyan kérdés, amire nincs helyes válasz. Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy mi van akkor, ha az ember anyja és apja összebalhéznak. Kinek is drukkoljon? Román állampolgárságú, magyar nemzetiségű vagyok. Ezért is nem mentem ki a meccsre. Nem szeretem a balhét.
- Melyik himnuszt énekelted?
- Egyiket sem. Hamisan éneklek. Senki nem örülne neki.
- Ismered a román himnusz szövegét?
- Persze.
- Énekeld el!

Trei culori cunosc pe lume
Ce le știu ca sfânt odor,
Sunt culori de-un vechi renume
Amintind de-un brav popor.

-Elég, elég!
-Mondtam, hogy hamis a hangom.
-És a magyar himnusz szövegét is ismered?

Isten áldd meg a' Magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;

-Elég, ez rosszabb volt az előbbinél. Vagy csak ilyen langyos depis s magyar himnusz?
-El tudnám énekelni a Marseilles-t is.

Allons enfants de la Patrie,
le jour de gloire est arrivé
Contre nous de la tyrannie
L'étendard sanglant est levé.

- Állj! Ez gyalázat…
- És még el tudnám énekelni hasonló hamis hangon az amerikai és a szovjet himnuszok első szakaszait is.
- Milyen viszonyban vagy Marcival és Tibivel?
- Osztálytársak vagyunk. De én mindig is kerültem a balhét. Szeretem a csendet, a nyugalmat, a számok és a klasszikus zene világát. Meg a történelmet és az irodalmat. Csendben, nyugalomban, izgalommentesen szeretném leélni az életemet.**
- Szóval homokos vagy?
- Nem, teljesen hetero vagyok, habár tudom, hogy valamilyen szinten kilógok a sorból. De attól még határozottan a lányokat kedvelem. Sajnos egyelőre eléggé egyoldalú ez a lányok iránti vonzalmam, de nem adom fel.
- Külföldi rokonokkal, barátokkal milyen szinten tartasz kapcsolatot?
- …?
- Úgy tudjuk, hogy gyakran kapsz leveleket, sőt, csomagokat az Egyesült Államokból.

Bakker, ezt meg honnan tudják?

- A Berkeley Egyetem fizika tanszakától kértem egy kis szakmai támogatást, mert az itthon fellelhető példatárakból elfogytak a megoldható fizika feladataim. Az amcsik jó fejek voltak, egyből küldtek egy rakás könyvet, majd időnként néhány kiadványt.
-Miért nem volt elég jó neked a román példatár?
-Jónak jó volt, de gyorsan végeztem az egésszel. Ráadásul eléggé egy kaptafára készültek ezek a feladatok. Túlságosan kiismerhető volt a feladatkészítők gondolatmenete. Ezért kellett nekem valami teljesen újszerű.
- Miért nem kértél mástól is segítséget?
- Kértem egy csomó helyről, de csak az amerikaiak válaszoltak. Igen, Magyarországról is kértem, de ôk nem válaszoltak. A kiolvasott könyveket egyébként felajánlottam a suli részére.

Összesúgtak, a fejüket rázzák.
- Nos, Monti elvtárs…döntöttünk. Ezt a vallomást kell kitöltened, és aláírnod. Nem nagy ügy, ez csak egy formanyomtatvány. Ez annyival jár, hogy KISZ-ből kizárunk, meg a későbbiekben negyedévente elbeszélgetünk egymással. A beszélgetések során megfigyeljük, hogy tapasztalható-e változás a nemzetellenes irredenta magatartásodon. Együttműködésed esetén ezt a történetet akár el is maszatolhatjuk, de persze történhet ez fordítva is.
- …
- Mire vársz Monti?
- Ez így nem lesz jó.
- Akarsz még egy pofont?
- Nem pofon kérdése. Voltam már egy hasonló kihallgatáson.
- Nocsak!
- Másfél éve az egyik velem egykorú barátom egy bűnbandába keveredett. Kisebb áruházi lopásokkal kezdték, majd gyerekek zsebpénzét szedték el erőszakkal, gépkocsik tükreit szerelték le, ilyesmi. Na, akkor engem is behívtak, miatta. Kérdezhetik, hogy hogyan keveredtem egy társaságba egy ilyen sráccal? Egyszerűen ő egy kiváló, sőt zseniális fizikus palánta volt. Amit én véres verejtékkel teljesítettem, ő azt csuklóból pattintotta. A magánéletéről viszont fogalmam sem volt. Rosszkor volt, rossz helyen. Lebukott, az egész bandát felgöngyölítették, és mivel gyakran láttak minket együtt, ezért engem is kihallgattak. Na, akkor megtudtam valamit.
- …
- Azt, hogy Románia egy nagyszerű ország.
-…
- Megtudtam azt, hogy kiskorúakat csakis a szüleik, vagy gyámjuk jelenlétében lehet kihallgatni. Vagyis ez a mostani kihallgatás de facto meg sem történt. Merthogy nekünk, diákoknak is van annyi jogunk, mint a köztörvényeseknek. Pont ezért bevallanom sincs mit, ezért az önmagamra teendő terhelő vallomás is értelmezhetetlen, akárcsak a többi szerencsétlen osztálytársam esetén. Mondjuk Marci és Tibi kivételével, ha minden igaz. De ezt Önök tudják jobban, mert Önök ott voltak tegnap a feleki tetőn, én viszont tényleg nem.


* Azóta sem győztük le a románokat.
** Az áhított békés, nyugalmas élet nem igazán jött össze