[monti] A prezentáció

Day 3,042, 14:30 • Published in Hungary Hungary • by montaigne

-Monti, ha jól látom a sorrendet, te leszel a tizenhetedik előadó. Minden jót!
-Ne izélj, nem fogom kibírni!

Ezeken a gyűléseken nem adnak sem vizet, sem kávét, sem pogácsát, ami egye fene...pontosan ebből a célból tartok egyik zsebemben szárított lóhúst, a másikban energiaitalt. Szóval van egy kis rutinom. De levegőm, na az nincs. Itt meg lehet fulladni. A klíma meg szabályszerűen árasztja a patkányszagot. Illetve csak árasztaná, de pont ezért nem is kapcsolják be. Meg fogok dögleni és ez már biztos. Annyi esélyem sincs, mint Mark Watney-nak a Marson.

Első prezentáció...bambán nézek a cirill betűs szövegre. Mi a francot keresek én itt a világ végén? Fűrészfog mintázatú grafikonok tömkelege. Mit fognak ebből kikövetkeztetni a kollégák? Sejtettem, azt, hogy ingadozik a mittudomén-milyen-mutató és semmiféle korrelációt nem lehet beazonosítani. Ezért kár volt elrabolni 15 értékes percet az életemből.

Második prezentáció. Hullámzanak a cirill betűk, vagy csak én szédülök? Emberek, bárkinek bármit megteszek, csak adjatok egy korty levegőt. Könyörgöm...Szép szinuszgörbék sorát mutatják be. Következtetés: minden marad a régiben, nem látunk trendvonalakat, csakhogy ehhez most nem 15, hanem 20 perc kellett. Gyerekek, komolyan, ez így megy majd végig?

Hetedik prezentáció. Ezek szerint elaludtam. Vagy csak megfulladtam és már a túlvilágon lennék? Kortyolok egyet a Red Bullból. Ki lehet jelenteni, hogy a Red Bull még hűtve sem egy íz-király, így melegen meg aztán maga a borzalom. Langyi tutti-frutti, brrrr...ennél rosszabb dolog nincs a világon. Nem érzem a végtagjaimat. A nyelvem megvastagodott, a szemem vissza akar csúszni az üres koponyámba, a szemhéjamat meg mintha vákuum húzná befelé. Keményen, határozottan ráharaptam a nyelvemre, hátha a fájdalomtól magamhoz térek. Miközben a verejtéket törlöm a homlokomról veszem észre, hogy dől a vér a számból. A szemben ülő hölgy elborzadva nézi, ahogy a nyelvem köré csavarok egy papírzsepit. A többire már nem emlékszem. Blackout.

Bevertem a homlokom az asztal élébe. Nem szándékosan, vélhetőleg csak elaludtam. A tizediknél tartunk, Még mindig cirill betűk, és egymáshoz megszólalásig hasonló grafikonok, amelyekből semmi nem következik, de mindenki megnyugszik tőlük. Tehát jó munkát végzünk, legalábbis szerintük. Rossz hírem van: elfogyott a Red Bull. Ez nagyon nagy baj. Maga az a tudat, hogy van még néhány cseppnyi energialötty már önmagában kifejtett egy kis placebó hatást. Így most se placebó, se energiaital. Közben lenyeltem egy adag papírt, amit korábban a nyelvem köré tekertem. A papír fele lent lóg a nyelőcsőben, másik fele rátapadt a kiszáradt szájpadlásomra. Fulladásos roham következik, miközben véres papírgalacsinokat öklendezek, a döbbent kollégák szeme láttára. Ezek szerint ők jól megvannak oxigén nélkül is.

Jön a tizenegyedik. Szerencsére van egy hegyes ceruzám. Határozott mozdulattal megbököm a bal alkaromat. Hátha annyira fog fájni, hogy végre felébredek. Sajnos nem hat, úgyhogy percenként bökdösöm magam. Fájdalomérzet továbbra sincs, de legalább elfoglalom magam. De jó lenne levenni azt a rohadt zakót, legalább nem izzadnék, mint egy disznó. Mindegy, ezt is túlélem.

Tizenötödik. Hoppá, ezek szerint megint elaludtam. Mindjárt rám kerül a sor. Valamit tenni kell, hogy magamhoz térjek. Kemény lesz, de nincs más kiút. Előveszem a radírt és a fogaim közé szorítom. A lábaimat széttárom, a bal kezemet a nadrágzsebembe csúsztatva elrendezem a legbecsesebb testrészeimet és beviszek egy kemény fricskát oda, ahol ez általában a legjobban szokott fájni. De most ezek szerint ez sem hat. Fatökű lettem. Ez van. Marad a ceruzával való szurkálódás. Kapkodom a levegőt. Szerintem nem jutok ki élve a vetítőig.

-Mr Monti, Ön következik.
Mintha ólomból lennének a testrészeim. Kivánszorogtam az emelvényhez. Forog ez a rohadt terem. Lassú mozdulattal megkapaszkodtam az asztal szélében.

-Uraim, hölgyeim és uraim, tisztelt igazgatóság! Szeretném bemutatni Önöknek, hogy miért nem találtak idáig semmiféle korrelációt, vagy trendvonalat.

Vörös amőbák ropják a körtáncot a szemem előtt.

-Mr Monti...esetleg leveheti a nyakkendőt és a zakót, ha nem érzi jól magát.
-Az jó lesz, köszönöm.

A sikolyra tértem magamhoz. Meg arra, hogy a véres arcú ájult nőt ápolják, meg mentőt hívnak. Csak ekkor vettem észre, hogy körülöttem mindenfelé kisebb-nagyobb vértócsák vannak. Eljött volna a zombi apokalipszis?

Hát nem, nem jött el az apokalipszis, mindössze a kihegyezett cerkával sikerült átszúrnom a vénámat, de ez rejtve maradt mindaddig, amíg a véráztatta zakómat le nem vettem és elő nem villant az ugyancsak véráztatta frissen vasalt fehér ingem.


Üss a közlöny szerint!

[monti] A prezentáció

http://www.erepublik.com/hu/article/2588376