[ICS] Magyarország oldalváltásáról

Day 2,525, 15:45 Published in Hungary Slovakia by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

A mai napon több olyan cikk napvilágot látott a magyar sajtóban, amelyből (illetve a kommentekből) azt lehet kiolvasni, hogy nagy változások küszöbén állunk. Gondolok itt például Nalaja remek cikkére, vagy az aktuális elnökünk által kiadott MK-ra. Ez utóbbihoz szeretnék most kicsit részletesebben hozzászólni.

Néhány lelkes olvasóm már szinte követelte, hogy írjam le a véleményem, ezért úgy gondolom, hogy nem mehetek szembe az olvasó-közönségem akaratával, így hát néhány mondatban kifejteném, mit is gondolok a helyzetről.

A lényegi kérdés most az, hogy maradjunk az Asteria közelében és próbáljuk meg helyrehozni, ami elromlott, vagy próbáljunk meg csatlakozni a másik oldalhoz, legyen az Aurora vagy Sirius.

Én a magam részéről arra szavazok, hogy lépjünk át.

Ennek két oka van: egyrészről, hogy mindegy mire szavazok/szavazunk, mert a kormány már jó előre eldöntötte az irányvonalat és mintegy a saját politikájának igazolására megcsinálta ezt a látszat közvélemény-kutatást, amit majd egy látszat kongaülés is fog követni. A jelenlegi, felfokozott helyzetben és CH elfoglalása után egy héttel borítékolható az eredmény bármilyen jellegű voksoláson. Azonban a kormány ezzel a döntés felelősségét nagyszerűen át tudja tolni a népre, vagy a kongresszusra. Ez egy mindenkor jól működő belpolitikai fogás. Ezzel el lehet kerülni azt, hogy kudarc esetén mutogassanak a vezetésre, hiszen az joggal válaszolhatja, hogy "kérem szépen, ti szavaztátok meg ezt". Ezt nem negatívumként hozom fel, félreértés ne essék, mert erről szól a politika, nincs benne semmi kivetnivaló.

Másrészt pedig az Asteriában maradás, vagy az oda visszatérés mint opció kizárt, de nem a mi részünkről, hanem néhány ottani tagország miatt. Az ellenünk való harcban újra egyesülő Görögország vagy a sokat emlegetett Románia , vagy a propaganda által megtévesztett Argentína minden bizonnyal megvétózná az újracsatlakozásunkat és ahol lehet, gátolnák az érvényesülésünk. A jelenlegi formában tehát az Asteria visszalépés nem opció. Eddig sem működött, részben miattunk, részben külső okok miatt, ebbe kár belemenni, de tény. Számtalan pont volt, ahol át tudtuk volna fordítani, hogy működjön, de mindig rosszul döntöttünk. Ezek miatt eljutottunk ide, ahol már semmiképpen sem működne.

Szóval átállunk, odáig tiszta sor.

Mivel én mindig igyekszem racionálisan gondolkodni, ezért most sem az optimális helyzetből indulok ki, hanem a lehetséges buktatókból, mert sokkal könnyebb úgy tervezni, hogy felkészülünk a legrosszabbra és esetleg valahol könnyebb lesz a helyzet, minthogy hurráoptimizmussal belemegyünk valamibe, aztán utána esünk pofára, hogy ja ez is megtörtént, ja azzal sem számoltunk. Ez utóbbi egyébként a magyar politika egyik legnagyobb hibája itt a játék elmúlt néhány évében. Minden valamirevaló stratégiai tervezés úgy kezdődik RL is, hogy mik a lehetséges gátló tényezők és azokat hogyan küzdjük le.

Szóval mik a lehetséges buktatók? Kezdjük azzal, hogy melyik "túloldali" szövit válasszuk? A Sirius adódna opcióként, mert ott találhatjuk a lengyeleket, akikkel van MPP-nk jelenleg és elméletileg lehetne MPP-nk a spanyolokkal is (erről majd később részletesebben). Csakhogy ott van két olyan tagállam is, Horvátország és Törökország személyében, akinél erősen rezeg a léc, hogy hajlandóak lennének-e velünk szövetségre lépni. Én itt az MK megfogalmazását, miszerint tárt karokkal várnak minket a siriusban, kicsit túlzónak, mondhatni belpolitikai fogásnak érzem.

Ugyanis, pont a horvátok és a törökök zárkóztak el mindennemű együttműködéstől a macedónokkal, holott egy oldalon voltak. Ennek oka az volt, hogy nem akartak a jelentős pénztartalékokkal rendelkező görög terroristák célpontjai lenni. Miután átváltjuk az oldalt, szinte biztosan egyesül Görögország népe. A három, általuk leginkább utált ország közül az egyik lelépett (MO), a másik nem sok vizet zavar (Szlovénia), a harmadikkal (szerbek) meg felismerve a rendkívüli stratégiai jelentőségét a helyzetnek, egészen biztosan ki fognak békülni a terroristák, legalább időlegesen, főleg úgy, hogy annak semmi olyan háborúja nincsen, ahol a görögök által kedvelt országok szerepelnének (pl horvát-szerb háború).

Abba most nem is mennék bele túlzottan, hogy az utóbbi időben mennyire megromlott a lengyel-török, illetve a lengyel-horvát viszony.

Azaz, amellett, hogy az egyesült Görögország ellenünk fog ütni mindenestül, számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy a horvátok és a törökök elzárkóznak a velünk való közösködéstől. A törököknél még az ukrán kérdés is bezavarhat, hiszen valószínűleg úgy, ahogy már a múltban is, megkövetelnék tőlünk azt, hogy az ukránokat hagyjuk békén, szabadítsuk fel és kössünk velük NAP-ot. Ez minden egyes múltbéli alkalommal feltétel volt a tárgyalásokon. Miért lenne ez másként akkor, amikor mi szorult helyzetben vagyunk, hiszen elhagytuk az előző hajónkat fél lábbal, de az újba még nem tudunk belépni?

Ez ugye ott okozhat problémát, hogy az ukránok nem arról híresek, hogy velünk könnyedén megállapodnának, így ezen bukhat a török MPP. Főleg úgy, hogy az ukránok előnyösebb helyzetben vannak nálunk, hiszen mi a senki földjén rekedhetünk két szövi között, ők meg biztonságban vannak (igaz csak 2 régión) a román fal mögött.

Egyáltalán nem árt felkészülni arra az eshetőségre is, hogy ez a két ország fogja magát és elhagyja az amúgy meghalt Sirius szövetséget és külső együttműködőként hozzájárul az Asteria maradványának hadjárataihoz. Ez egy Szerbiával kiegészülő exEDEN-t jelentene, aminek a fő célpontja sajnálatos módon mi lennénk. Ezzel egyébként mindenképpen kell számolni, hiszen akárki is váltott oldalt az erep történelmében, jó időre kibérelte magának a közellenség szerepét a másik oldal szemében.

A másik opció az Aurora, ahol ugyan talán senkivel sincs akkora bajunk, leszámítva a bolgárokat, akik fél éven belül kétszer választották a románokkal való megegyezést a nagy magyar-bolgár barátság jegyében és kétszer járultak hozzá igen tevékenyen az ukrán területek újraelosztásához. Nem kizárt, hogy ők sem kockáztatnák meg az Asteria-gyűrű közepén egy nyílt konfrontációt az Asteria megmaradó tagjaival. Geopolitikailag súlyosan hátrányos a helyzetük, márpedig ők arról híresek, hogy csak a saját érdeküket nézik, így érdekes kérdés, hogy belemennek-e súlyosabb akciókba.

Szóval az Aurora megoldást jelenthetne, de azzal meg az a gond, hogy nem marad stratégiai szövetségesünk a környéken, ha a bolgárokat nem számoljuk, márpedig nem kell, mert az ő stratégiai pozíciójuk a szerb-román-görög(-török) gyűrűben katasztrofális.

Chile ugyan jelentene némi gyógyírt az éjjeli sebzéshiányra, de a hátrányunk abban a napszakban fennmaradna, mert Argentína egyértelműen dominálja azt az időzónát. Az USÁ-val mint éjszakai sebzővel nem érdemes számolni, mert ha esetleg hajlandóak is lennének megkötni az MPP-t velünk (ami korántsem biztos, mert nagyjából két éve még szerepelt a kezdőüzenetükben egy kitétel, miszerint Szerbia mellett minket tartanak legnagyobb ellenségnek), nem fogunk belőle érezni semmit mert sosem ütnek szöviknek, ha nekik nem fűződik érdekük hozzá.

Nagyjából ezek lennének a szöviválasztás kérdései.

Fontos probléma, hogy mi lesz a szerbekkel? A közlöny túlzott optimizmusa ismét meglátszódik, amikor egy ideális világot képzelünk el, amiben ütjük a románt, a szerb pedig tökéletesen semlegesen nézi, egy NAP-al megtámogatva, amint a szövetségesei felett aratunk fényes győzelmeket.

Na most, ez egy tévhit. Amennyiben átállunk, fel kell készülni arra, hogy a szerbeket tartósan és visszavonhatatlanul eltávolítjuk magunktól. Kezdve azzal, hogy a román propaganda nyilván mindent megtesz majd, hogy ránk süsse az oldalváltó áruló bélyegét. Folytatva azzal, hogy nekünk nem lesznek Asteria MPP-ink, márpedig fogunk harcolni a románokkal biztos, de elképzelhető, hogy a szlovénekkel is, akiknek viszont lesz szerb MPP a készletükben. Márpedig ha ez előáll, nem is kell közvetlen háború, hogy ellenünk üssenek. Nem feltétlen kell ehhez nagy ellenségesség vagy utálat, elég ha a román fél (vagy a mögöttük álló terroristák) kirak egy brutális CO-t vagy egyszerűen olyan helyzet adódik, hogy nincs más csata Szerbiában, akkor egyértelműen fognak ellenünk ütni.

Előbb-utóbb ez közvetlen háborúhoz is el fog vezetni, ahogy az a lengyelekkel is történt a TWO felbomlása után. Ott sem mi kezdeményeztünk, folyamatosan próbáltunk NAP-ot kötni, de az ő érdekük nem azt kívánta és amikor alkalom adódott, kihasználták, hogy gyengítsenek minket. A szerbek is ezt fogják tenni. Magyarul ezt bele kell kalkulálni. A SerHun kötelékét elvágjuk az átállással. Akkor is, ha ez esetleg nyílt háborúhoz nem vagy nem azonnal vezet, de semmi sem lesz már a régi ezek után. Erről ábrándozni felesleges és hiú cselekedet.

Ami a harcászati helyzetet érinti, nyilván az átállás román háborút jelent. Ezzel gondolom mindenki tisztában van és sokan várják is, ezért nem mennék bele részletesebben. Egyértelmű, hogy tartós és minden erőnket felemésztő háború lesz, amiben külső segítségre fogunk szorulni, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a már említett tényezők miatt a görögök minimum, de valószínűleg az argentinok és esetleg más egykori Asteria országok is ellenünk fognak ütni. Magyarul úgy kell alakítani a helyzetet, hogy legyen, aki segít.

A török, horvát kérdést kiveséztük. Bizonytalan a kimenetele. Szóba jöhet még az Aurora, mint segítő, illetve a lengyelek, valamint néhány további kis ország. Kérdés, hogy milyen rendszerességgel és milyen mennyiségben fognak mellettünk ütni ezek az országok. Én a magam részéről a lengyelekben kételkedek a leginkább, hiszen láthattuk a spanyolok példáján, hogy mennyire is segítőkész a nagy testvér. Ennek megoldása a hadügy és a külügy közös feladata lesz.
Merem remélni, hogy az átállás esetére ez is meg van tervezve, és nem csak tessék lássák módon beadunk egy román NE-t és megyünk bele a vakvilágba.
Az én személyes elvem az, hogyha elkezdünk egy háborút, akkor nyerjük is azt meg! Győzelemre törekvés nélkül nincs értelme a játéknak.

A szerb NAP-hoz egy adalék, hogy amennyiben fenn akarjuk tartani a szerbek szimpátiáját és titkon reménykedünk benne, hogy ki tudjuk őket is rántani az Asteriából, akkor a másik oldalon is félmegoldásokkal szembesülünk, hiszen nem köthetünk majd nyíltan szerb-ellenes MPP-ket, mint például a horvát, a bosnyák, az albán, a török vagy a spanyol. Akármelyiket is tesszük meg, a román propaganda ki fogja használni az alkalmat és a SerHun maradékát, ezzel együtt a NAP lehetőségét is elvágja.

A végső probléma az, hogy a játék már korántsem az, mint régen. Már mindegy, hogy kikkel vagy egy szövetségben, mert ha a másik oldal nagyobb CO-t rak, akkor a fél szövetséged ellened fog harcolni. Ez nem csak az Asteriában van így, hanem a Siriusban is. Sajnos elegyéniesedett a játék és mindent a CO és a TP ural. Éppen ezért meg kell becsülni minden olyan országot, aki melletted áll a bajban, ahogy velünk volt Szerbia. Ez egy jelentős gátló tényező az átállásnál.

Én a magam részéről ezeket a problémákat látom, amelyeket egy esetleges átállásnál meg kell oldania a kormánynak, különben a jelenleginél még sokkal rosszabb helyzetbe kerülünk.

Ami a személyes véleményemet illeti, mindenképpen át kell most állnunk és teljes mellszélességgel emellett vagyok, mert meggyőződésem, hogy ezt most át kell élnünk egy tanulási folyamat részeként. Aztán ha sikerül megoldani a problémákat, amiket felsoroltam, még lehet, hogy jobb is lesz, mint ami most van.

Ez a cikk azért született meg, hogy legalább páran elgondolkodjanak rajta, hogy milyen problémákat is kell megoldani egy átállás során és hogy ott sem lesz minden kánaán.

Maradok tisztelettel:
ICS

ui.: Kistivadarnak külön üzenem, hogy a cikket nem én írtam, mert mindjárt éjjel 1 óra van, ráadásul vasárnap, amikor abszolút életszerűtlen, hogy valaki cikket írjon. 😃